Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.7.14. Az ÖMV utolsó rohama

2007 júniusában váratlan módon az ÖMV újabb támadást indított – méghozzá több fronton egyszerre. Az első lépés ugyanaz volt, mint korábban: az osztrákok a Magyarországon élő orosz mágnás, Rahimkulov részvényeit vásárolták meg. Hírek szerint nem közvetlenül, hanem az osztrák Heinrich Pecina VCP-nevű befektető-tanácsadó cégén keresztül.1 Ezzel és talán még más forrásokból beszerzett részvényekkel – mintegy 1 Mrd € megmozgatásával – az osztrákok két nap alatt 10,0-ről 18,6%-ra növelték részesedésüket.2

Eközben a Mol menedzsmentje sem maradt tétlen: az OTP-vel karöltve, maguk is vásárlásokba kezdtek. Altársaságok és más „megbízható” szövetségesek (pl. MFB Invest) útján a kontroll alatt tartott részvények arányát egy hónap alatt 40%-ra növelték. Ezzel persze magasra hajtották a részvényárakat is, pár nap alatt 24 ezer Ft-ról 30 ezer Ft fölé. A részvényarányok változásából könnyen kiszámítható volt, hogy a Mol menedzsmentje 317 Mrd Ft-nak megfelelő készpénzt mozgósított a saját részvények megvásárlására, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy ekkora potenciális osztaléktömeget vont el a részvénytulajdonosoktól.3 Hiszen úgy is lehet érvelni – és a tulajdonosok egy része bizonyára így érvelt –, hogy amennyiben a Molnak éppen nincsenek üzletileg reményteljes befektetési lehetőségei, a felhalmozódott készpénznek a legjobb helye a tulajdonosoknál van. Márpedig osztalékalapon értékelve a 317 Mrd Ft-ot ez azt jelenti, hogy egy 10 ezer Ft-os részvény után elvileg mód lett volna 31 ezer Ft osztalék kifizetésére. A saját részvények vásárlásának mértéke cégjogi szempontból is aggályosnak tűnt. Végtére is ezzel a trükkel a cég megkerülte a konszernjogi szabályokat is, miszerint a 25%-ot meghaladó részvényes köteles felvásárlásai ajánlatot tenni a többi tulajdonosnak.

Július közepén az OMV „stratégiai párbeszéd”-re szólította fel a Molt, amit az – legalábbis a nyilvánosságra hozott állásfoglalás szerint – visszautasított. Pedig sok pénzt ajánlottak: 20 milliárd dollárt, vagyis részvényenként 32 ezer Ft-ot, ezenfelül pedig személyre szóló busás jutalmat az igazgatóság elnökének.4 A Mol-menedzsment úgy érvelt, hogy a két cég közül ők a jobbak, a hatékonyabbak, az ÖMV csak azért maradt állva a versenyben, mert állami cégként különleges kedvezményekben részesül.5 A részvényesek csatájába – a politikai szópárbaj szintjén – bekapcsolódott a kormány is. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – pontosan meg nem határozott formájú – segítséget ígért, és nyíltan bírálta az osztrák kormányt, mondván, hogy az ÖMV állami tulajdonban van.6 Kiállt a kormány mellett az ellenzéki Fidesz is.7 Mint várható volt, egy-két nappal a tőzsdei felpörgés után ismét felröppent olyan hír, hogy az ÖMV tulajdonképpen a Gazprom nevében akciózott8 – az osztrák állam és a másik fő tulajdonos, az abu-dzabi állami olajtársaság már bele is egyezett abba, hogy az ÖMV-t az oroszok megvásárolják.9 Olyan hír is volt, hogy az oroszok foga az ÖMV-re is fáj, és esetleg az osztrák cég megmenekülésének az lesz ára, hogy átadja az oroszoknak a magyar papírokat.10

9: A menedzsment védővonalakat épít magának

Még mielőtt a nyilvánosság számára ismert lett volna az ÖMV támadási szándéka, a menedzsment nekilátott további jogi védvonalak kiépítéséhez. Egyrészt a 2007. április 26-án tartott közgyűlésen úgy módosították az alapszabályt, hogy burkoltan megtartották az aranyrészvényes konstrukciót – amit az Országgyűlés éppen eltörölni készült. (Két nappal később ez meg is történt.)

Másrészt elérték a villamos energiáról szóló törvény (Vet.) számukra kedvező módosítását. A Vet. zárószavazásának napján került elő Podolák György (MSZP) és Lakos Imre (SZDSZ) képviselők közös módosító javaslata, amely a MEH jogosítványait bővítette oly módon, hogy elvileg alkalmas lehet a Mol védelmére is. Korábban az energiahivatal engedélyéhez kötött tevékenységet folytató cégekben való 25% feletti befolyásszerzéshez a hivatal hozzájárulása kellett, az új szabályozás már 5% részesedésszerzés esetére bejelentési kötelezettséget ír elő, aminek elmulasztása esetén a tulajdonost nem vezethetik be a részvénykönyvbe, s osztalékon kívül másra nem jogosult a társaságban. A Molnak több, a földgázszektorban működő leányvállalata is engedélyesnek számít, maga az anyavállalat azonban a törvény elfogadásakor nem tartozott ebbe a körbe. Elvileg azonban a Mol kérhet és kaphat ilyen jogosítványt, akkor pedig a MEH jóváhagyása nélkül nem változhatnak lényegesen a tulajdonviszonyai.11

2007 augusztusának utolsó napjaiban a Mol menedzsmentje megállapodást kötött a jórészt ugyancsak állami tulajdonban álló, cseh CEZ villamosenergia-tröszttel – az MVM cseh megfelelőjével – arról, hogy a csehek készpénzért megvásárolnak egy 7–10%-os részvénycsomagot.12 Ez nyilvánvalóan jelentős erősítést jelentett a Molnak, részint a cash-pozíció javítása miatt, részint az EU-beli megítélést befolyásoló, külső politikai támogatás által, de a legfontosabb szempont a szövetséges keresése volt. A CEZ megjelenésével ugyanis a Mol menedzsmentje – ideális esetben – már 42%-nyi részvényesi támogatással rendelkezett, miközben a jogilag is általuk birtokolt részvények aránya nem érte el a 0,6%-ot.

Ugyancsak ezekben a napokban hozta nyilvánosságra a magyar kormány annak a törvényjavaslatnak a normaszövegét, amely – kifejezetten a Molra szabva –, a korábbiaknál egy árnyalatnyival bonyolultabb feltételekhez kötötte az ellenséges kivásárlás véghezvitelét. Ez volt az a pillanat, amikor a Mol vezetőinek egy része a 2003-as ösztönzési programban megszerzett kötvények közül 194 db-ot átváltott részvényre, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a napi tőzsdei ár egyötödének megfelelő áron jutottak 345 ezer Mol-részvény birtokába. Ez szeptember 17-én történt, amikor a kormány már javában dolgozott a lex Molon (6.1.4.), amely a menedzsment bebetonozását készítette elő. Október végén ez a törvény hatályba is lépett. De még ez sem volt elég, a kormány rögvest benyújtotta a bányászati törvényre vonatkozó módosításait is, amely azzal védte a Molt, hogy tulajdonosváltás esetén a cégnek 18% bányajáradék-emeléssel kellene számolnia.13

2008 folyamán hasonló mederben folytatódtak a történések. Az ÖMV az egyesülést erőltette, a Mol menedzsmentje viszont további szövetségeseket keresett. Az újonnan megszerzett befektető az ománi szultánság állami vagyonalapja, az OOC lett. Az omániak március elején kötelezettséget vállaltak 8%-nyi részvény átvételére 145 USD/db (≈ 25 159 HUF) áron. Pontosabban szólva az omániak csak részben ígértek készpénzt, a megállapodás lehetőséget nyújtott arra is, hogy a Mol az omániak befektetéseiből (részvényeiből) részesüljön. Az összértékét tekintve 1,3 Mrd dolláros tranzakció lezárásának határideje 2008. december 31. volt.14

2008 nyarán az ÖMV több fronton is látványos vereséget szenvedett. Miután kiszivárgott, hogy az EU brüsszeli szakértői semmiképpen sem hajlandók elfogadni azt, hogy a Mol–ÖMV fúzió után a három nagy közép-európai olajfinomító (Százhalombatta, Pozsony és Schwechat) egy kézbe kerüljön, ezért az esetleges fúziót mindenképpen kemény feltételekhez kötnék, az ÖMV augusztus első napjaiban bejelentette, hogy visszavonja az EU-hoz benyújtott előzetes kérelmet, és visszavonja a 32 ezer Ft-os felvásárlási ajánlatot is.15 Nem hozott gyors eredményt a Mol ellen indított per sem. Az már más lapra tartozik, hogy 2008 októberében – vagyis pár hónappal később – kiderült, az ÖMV veresége pénzügyi értelemben nagy szerencsét jelentett az osztrák cégnek. Kitört a nemzetközi tőzsdepánik, és ezt a Mol árfolyama is nagyon megszenvedte. A magyar papír ára 10 ezer Ft alá esett, vagyis harmadannyira, mint amennyit pár hónappal korábban az ÖMV hajlandó lett volna érte fizetni.16

1	Földvári (2016).
2	Kommersant, 2007. jún. 27.
3	Mint utóbb az ún. Panama-papírokból kiderült, Erős és Pecina magánszemélyként közösen működtettek panamai cégeket is. A Mollal összefüggő tranzakciók egy része nyilván így bonyolódott.
4	Piaci hírek szerint ez az ún. arany ejtőernyő (golden parachute) személy szerint 1 Mrd eurót jelentett volna Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató számára.
5	Varró (2007).
6	Valójában ebből csak annyi igaz, hogy az osztrák állam a tőzsdén jegyzett cég legnagyobb tulajdonosa, 31,5%-os aránnyal. „Nem tekintem barátságos lépésnek, hogy egy állami tulajdonban lévő külföldi társaság, előzetes értesítés nélkül, azzal a szándékkal vásárol részesedést egy másik cégben, hogy megszerezze a kontrollt. Minden eszközzel azon leszünk, hogy meghiúsítsuk ezt” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc 2007. június 27-én.
7	NSZ, 2007. jún. 28.
8	2007 nyarán ezt a feltételezést szinte tényként kezelte Világi Oszkár, a Mol tulajdonában álló Slovnaft vezérigazgatója is (http://www.bumm.sk/10752/vilagi-oszkar-soha-tobbe-mkp.html).
9	MTI, 2007. júl. 28.
10	Mint utóbb, az ún. WikiLeaks-iratokból kiderült, az ÖMV első számú vezetője az amerikai diplomácia képviselőit is úgy informálta, hogy a Mol megvételére tett kísérlet preventív akció volt – így akarták megnehezíteni, hogy a Gazprom megszerezze a Molt, és ezzel az osztrák finomítók versenypozíciója meggyengüljön. Az amerikaiak nemigen hittek ennek a magyarázatnak (http://kitekinto.hu/bem-rakpart/2011/09/17/a_mol-sztori_amerikai_szemmel/).
11	HVG, 2007. júl. 7.
12	Az év utolsó napjaiban aláírt végleges megállapodás szerint a CEZ 30 ezer Ft-os árfolyamon, összesen kb. 140 Mrd Ft-ért 7%-nyi saját részvényt vásárolt a Moltól, de úgy, hogy a magyar cég három éven belül bármikor visszavásárolhatja ezt a csomagot. A megállapodás része az is, hogy a két cég közös vállalatot alapít, két, egyenként 800 MW villamos erőmű építésére (NSZ, 2007. dec. 21.).
13	Egyébként a Mol képére szabott bányajáradék korábbi, 2005. évi szabályozása is problematikus volt. 2009 elején – vélhetően egy versenytárs bejelentése nyomán – az Európai Bizottság ez ügyben vizsgálatot is indított a magyar cég, illetve a magyar kormány ellen. A bíróság 2015 nyarán, majd a Bizottság is elismerte, hogy a magyar állam és a Mol megállapodása nem tartalmaz állami támogatást (Simon, 2015).
14	Egy technikai akadály miatt ez a tranzakciót végül is visszacsinálták, vagyis a részvények visszakerültek a Molhoz. 2008. december 18-án viszont az omániak egy újabb tranzakció keretében – tisztán készpénz ellenében – kb. 7%-nyi Mol-részvényt vásároltak.
15	Az EU álláspontjának bemutatását és elemzését lásd Varró (2008). Az EU apparátusa csak 2009 tavaszán zárta le a Mol ügyében folyó két vizsgálatot. Döntés nélkül ad acta tették a papírokat (www.portfolio.hu, 2009. júl. 31.). Mint utóbb – 2011 januárjában az UD Zrt.-botrány (11.4.1.) második felvonása kapcsán – kiderült, a Mol vezetésének tudomására jutott az a titkos terv is, hogy az ÖMV az MSZP támogatását kereste a magyar olajcég bekebelezése érdekében (NSZ, 2011. jan. 6.).
16	Első fokon, 2008 májusában, a Mol nyert. A másodfokon 2009 januárjában megkezdett tárgyalást 2009 októberéig elhalasztották. Ezt követően – vélhetően éppen a Mol árfolyamának összeomlása miatt – az ÖMV el is állt a pereskedéstől (www.hvg.hu, 2008. máj. 13.; www.index.hu, 2009. jan. 29.).