Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.8.4. Az első privatizációs stratégia

Az 1994 decemberében elfogadott eredeti koncepció abból indult ki, hogy célszerű lenne, ha a vezetékes technológiát reprezentáló, már privatizáltnak tekinthető Matáv mellett versenytársként mielőbb megjelenne a műsorszórást és rádióhírközlést képviselő második privatizált távközlési vállalat.

1994-ben az AH összes árbevételéből mintegy 70%-nyi származott a közszolgálati rádió és televízió műsorszolgáltatásból. Mivel további közszolgálati csatornák működésbe állítása nem volt várható, az új cégek pedig magánvállalkozások lesznek, tudni lehetett, hogy az AH közszolgáltatásból származó árbevétele pár év alatt 30% alá fog csökkenni. A közszolgálati jelleg tehát el fog tűnni, így semmi sem indokolja tovább az állami tulajdonlást.

A privatizációs koncepció másik alapgondolata az volt, hogy az AH eladása két szempontból is halaszthatatlan. Egyrészt megoldást kell találni a társaság likviditási gondjainak enyhítésére, s ehhez mindenképpen friss tőkére van szükség, másrészt a műholdas műsorszórás technológiájának gyors fejlődése miatt az AH földi sugárzást biztosító eszközei rémisztő gyorsasággal vesztik el értéküket.

Annak érdekében, hogy a tulajdonosi és a vállalati érdekek egyaránt érvényesüljenek, a privatizáció két lépcsőben valósult volna meg:

a részvények 50% + 1 szavazatot biztosító többségi hányada kerül stratégiai befektető(k) birtokába részben értékesítés, részben alaptőke-emelés útján;
később az állami tulajdoni arány 25% + 1 szavazatra csökken, s az állami tulajdonból így kikerülő tőkerész tőzsdén, zártkörű, vagy nyilvános meghirdetés útján értékesíthető.1