A pályázat lényeges eleme volt, hogy a nyertesnek joga és kötelessége az AH alaptőke-emelése során olyan mértékű pótlólagos részvényjegyzés, hogy a megvásárolt és a lejegyzett részvények együttesen biztosítsák részére az AH alaptőkéjének 50% + 1 szavazatnyi részvénytulajdoni hányadát, valamint a társaság már elfogadott fejlesztési terveinek finanszírozhatóságát. Az alaptőke-emelés minimális mértékét – a Magyarsat program fejlesztési igényei szerint – a kormány 64 millió USD-ben állapította meg.1

A nyertes köteles olyan fejlesztéseket végrehajtani, amelyek biztosítják a rádió- és televízióadás vételének bővítését és a szolgáltatások színvonalának előírt mértékű emelését. Ennek megfelelően a koncessziós szerződésben rögzítik, hogy az ország, illetve a régiók lakossága meghatározott időre és egységes elvek alapján részesüljön az előírt szolgáltatásokból. A koncessziós tevékenység végzéséhez egyéb kötelezettségek is társulnak, meghatározva például a magyar forrásból származó termékek és szolgáltatások igénybevételét, a foglalkoztatási szint fenntartását, az AH dolgozóinak szakmai képzését stb. Bár ez a pályázat szövegéből nem derült ki egyértelműen, a magyar fél legfontosabb megkötése az volt, hogy az új befektető támogassa a Magyarsat programot és biztosítsa az ahhoz szükséges 8 Mrd Ft friss tőkét.

A pályázat nyilvános, kétfordulós volt. A pályázó csak bizonyítottan tőkeerős, a műsorszórás és szolgáltatás területén tapasztalt, jól ismert – hazai vagy külföldi – szakmai befektető lehetett. Pályázhatott még legalább egy ilyen szakmai befektető részvételével megalakult és a felek egyetemleges felelősségvállalásán alapuló befektetőcsoport is. Minthogy az AH privatizációja egyszerre érintette az állami médiumokat és a Matávot is, ezek a cégek a pályázaton nem vehettek részt. Pontosabban fogalmazva, a felhívás kimondta, hogy nem indulhat a pályázaton:

Az egyetlen pályázó a legnagyobb francia távközlési szolgáltató, az állami tulajdonban lévő Télédiffusion de France (TDF) volt. A TDF természetesen nem véletlenül választotta az AH-t: az Operator Hungária Kft.-t évek óta közösen működtették. A pályázat október 4-én zárult, ezt követően a döntéshozóknak 1 hónap állt rendelkezésükre. Különösebb vita vagy konfliktus nélkül az ÁPV Rt. úgy döntött, hogy a TDF ajánlata – a tőkeemeléshez kért pótlólagos vagyoni igények miatt – nem tekinthető érvényesnek, így a tervezett második forduló el sem kezdhető. A TDF ugyanis a limitként meghatározott 8 Mrd Ft-os alaptőke-emelés helyett csak 4,5 Mrd Ft-ra vállalkozott volna, illetve a kért 8 Mrd Ft-ot csak újabb jogok átengedése esetén lett volna hajlandó a cégbe invesztálni. Bár a TDF nem kívánta élezni vitáját sem az AH-val, sem az ÁPV Rt.-vel, a tőkeemelés mértékének vitatásával azt kívánta kifejezésre juttatni, hogy nem támogatja a Magyarsat programot. Így viszont nem került sor a pályázat második fordulójára, ezért a közvélemény arról sem szerezhetett tudomást, hogy egyáltalán mekkora összeget volt hajlandó ajánlani a francia befektető az eladásra kerülő részvényekért. De – mint utólag kiderült – nem ez volt az igazi oka annak, hogy a pályázat érvénytelen lett. Suchman Tamás számára a francia befektetők nem tűntek eléggé megbízható kezes báránynak. Mint azt maga Suchman később elmondta, úgy látta, hogy a franciák olyan mértékű átalakításokra, üzleti szempontok alapján történő stratégia végrehajtására törekedtek, amiben egyszerűen nem maradt volna tér a politikai beavatkozásra. „Politikai döntés volt” – mondta erről utólag Suchman,3 és arra hivatkozott, hogy a rádió- és televíziósugárzás fenntartása semmiképpen sem lehet pusztán pénz kérdése.4