Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.8.6. A privatizáció nem aktuális?

A meghiúsult pályázat után az ÁPV Rt. képviselői azt ígérték, hogy hetekben belül új pályázatot fognak kiírni a korábbinál rugalmasabb feltételekkel.1 Erre azonban 1996-ban nem került sor. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy a médiatörvény hatályba lépése után és a kváziminisztériumként megalakult Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) megszületésével az Antenna Hungária ügyeinek intézésébe most már – az ÁPV Rt., a KHVM mellett – az állami médialobbi is bele kíván szólni. Mi több, hónapokig élt az a privatizációs koncepció, hogy az ORTT 25%-os tulajdont szerezzen az AH-ban. Ennek a javaslatnak az árnyékában persze az eredeti koncepció, amely az AH-t második telefontársasággá kívánta volna fejleszteni, „elfelejtődött” – a politikusok szeme előtt csak a médiaháború folytatása lebegett. „Nem időszerű az Antenna Hungária privatizációja” – mondta Horn Gyula miniszterelnök egy 1996. november elején tartott sajtókonferencián. Másfelől persze az ORTT tulajdonszerzési ambíciói eleve irreálisak voltak, hiszen mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a felügyeleti-regulátori jogokkal rendelkező hatóság nem lehet egyszersmind tulajdonosa is az általa ellenőrzött társaságnak.

Persze az „elfelejtődött” kifejezés csak idézőjelben értendő. A színfalak mögött ekkor már hónapok óta folyt egy olyan tranzakció előkészítése, amely az ÁH már meglévő távközlési hálózatait egy a Soros György érdekeltségi körébe tartozó társaság, a Global Telesystemnek (GTS) próbálta volna értékesíteni. Az Országgyűlés színe elé vitt, kissé botrányszagú koncepció szerint a GTS az AH-nak több alvállalkozásába is beszállt volna (Operátor, Hungarodigitel, Eurotel stb.) – ha hagyják.2 Azzal, hogy a Fidesz GTS-ügyben a Parlamentben „farkas”-t kiáltott, ez a terv is lekerült a napirendről.

Ezen a ponton másodízben kapott fontos szerepet az AH életében a Kapolyi László volt ipari miniszter által alapított System Kft. A történet szálai egészen 1989-ig nyúlnak vissza, ekkor alapította meg Kapolyi saját vállalkozásait, amelyek az optikai szálas technikát alkalmazó, műsorszórásra és adatátvitelre egyaránt hasznosítható, ún. professzionális privát hálózat kialakítását célozták. Ezek a magánvállalkozások szoros üzleti kapcsolatban álltak az akkor még vállalati formában működő AH-val. A botrány akkor tört ki, amikor kiderült, hogy a System Kft. által kezdeményezett, 1992-ben megkötött egyik üzleti tranzakcióban a bevont spanyol cég (a Kelvo S. A.) csalárd módon megtévesztette magyar partnereit. Ez olyan perek sorozatát indította el, amelyekben az AH akár alaptőkéjének egyharmadát is elveszthette. Amikor ezek az ügyek napvilágra kerültek, az AH már részvénytársasággá alakult. A gondok forrása részben az volt, hogy ezekről a korábbi szerződésekről, amelyeket a vállalat vezérigazgatója az akkori szabályok szerint egyedül is jogosult volt aláírni, sem az AH igazgatósága, sem ÁV Rt. nem tudott. Ez vezetett az AH első vezérigazgatójának – fentebb már említett – leváltásához.

Az AH privatizációjának történetébe másodszor úgy került be a Kapolyi-féle System Kft., hogy Kapolyi 1995-ben úgy hozott létre közös vállalkozást a GTS-sel, hogy abban áttételesen az AH is tulajdonosi szerepet kapott. Ezen a kapcsolaton keresztül tehát a GTS – és végső soron a Matávban jelen lévő német tőkével versenyben álló amerikai telekommunikációs cég – belelátott az AH üzletmenetének részleteibe is.

Harmadszor a Kapolyi-féle cég 1997-ben került kapcsolatba az AH-val, miután az AH nyilvánosságra hozta, hogy csatlakozni kíván a Matáv konkurenciájaként szerveződő PanTel társasághoz, ugyanúgy, mint az AH és Kapolyi közös tulajdonában álló Eurotel Rt.3

1996-ban úgy tűnt, hogy a privatizációs szervezet komolyan gondolja az AH eladását. Több befektetővel is folytak előzetes tárgyalások, így például az amerikai Hughes Corporationnel, amely a műholdas terjeszkedés szempontjából komoly partnere lehetett volna. 1997 közepére azonban bebizonyosodott, hogy a Magyarsat programban nincs érdemi előrehaladás. Ez visszahatott az AH privatizációjára. Megint előtérbe került az a koncepció, amely az AH-ban a Matáv konkurenciáját látta – de történni nem történt semmi. Csak annyit sikerült elérnie az AH-nak, hogy 1997 januárjában az állam megemelte az alaptőkét, majd 1998 májusáig érvényes tőkeemelési opcióhoz jutott a Matáv ellenében szerveződő holland–magyar konzorciumban,4 a Pantelben. Váratlanul felmerült egy újabb szempont is: a titkosszolgálatok képviselői megjelentek az ÁPV Rt. IG-ülésén, és közölték, hogy az AH kommunikációs rendszerein NATO-titkokat is továbbítanak, ezért elengedhetetlen, hogy az AH többségi állami tulajdonban maradjon. A blöff bejött – és minden leállt.5

Ezután két évig szinte semmi sem történt. Noha rendszeres időközönként felreppentek a hírek az AH közelgő privatizációjáról és az ezt megelőző tőkeemelésekről, a részvények 87,3%-át birtokló ÁPV Rt. végül egyszer sem írta ki a pályázatot. 1999 februárjában az AH részvényeit bevezették a BÉT-re. Ez részben a vagyonkezelő koncepcionális döntése volt, de részben az időközben megváltozott tőkepiaci törvény miatt volt erre szükség, miután az új szabályozás tőzsdekényszert írt elő azon társaságok számára, ahol a tulajdonosok száma meghaladta a 300-at. Az AH-nál ez volt a helyzet – hála a korábbi kárpótlásijegy–részvény cserének, meg a települési önkormányzatoknak kiosztott részvénypaketteknek. A szerencse úgy hozta, hogy 1999/2000 fordulóján a telekomcégek világszerte felértékelődtek, s ez magával rántotta az AH árfolyamát is. Az 1000 Ft névértékű papír a 4-5000 Ft-os sávból négy hónap alatt 18 000 Ft-ra emelkedett. Onnantól kezdve azonban lejtmenet következett, s a papír a 2000–2500 Ft körüli szintre zuhant vissza.

1999-ben a többször beígért, majd elhalasztott tőkeemelés végül mégis megtörtént. Ezt – a folyamatos likviditási gondok enyhítésén túlmenően – a társaság arra használta, hogy 1999 nyarán 20%-os részesedést szerezzen az időközben piacra lépett negyedik magyar mobilszolgáltatóban, a Vodafone-ban. Ezen túlmenően, az AH még egy 5%-os csomagra opciós jogot is szerzett az állami tulajdonú Magyar Posta Rt.-től. 2000 tavaszán a napisajtó heti rendszerességgel foglalkozott a társasággal. A tőzsdén forgó AH-papírok árfolyamának látványos emelkedése és a cég iránt érdeklődő multinacionális cégek (British Telecom, Vivendi Telecom, UPC) nyilatkozatai egyaránt figyelmet keltettek. 6

1	Az erre vonatkozó kormányhatározat is csak 1996 márciusában jelent meg. Lásd A Kormány 1020/1996. (III.20.) Korm. határozata az Antenna Hungária privatizációjáról.
2	HVG, 1996. nov. 23.
3	HVG, 1997. márc. 15.
4	A PanTel tulajdonosi struktúrája végül így alakult: KPN Telekom (Hollandia) 49%, MÁV 25,1%, Mol 20,9%, KFKI 5%. Ha lett volna pénze, az Antenna Hungária 9%-os tőkeemeléssel szálhatott volna be a társaságba.
5	Szabó Pál közlése a Pénzügyminisztérium privatizációs konferenciáján, 2004. dec. 10-én.
6	BBJ, 2000. ápr. 3–9.