Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.8.8. Tíz év után végre siker

2004 tavaszán elterjedt a híre annak, hogy a Medgyessy-kormány ismét nekifut az addigra már állami eszközökből 12 Mrd Ft-ra feltőkésített AH privatizációjának. Szeptemberben az AH megvált az addig csak veszteséget generáló Vodafone-befektetésétől – a piac ezt is a privatizáció előszeleként értelmezte. Mindezek hatására a BÉT-en fél év alatt közel 80%-ot emelkedett a papír árfolyama (6.8.1. ábra). Igaz, azután hamar vissza is esett a korábbi, 5000 Ft körüli szintre. Októberben híre ment, hogy a kormány gazdasági kabinetje már azt is eldöntötte, hogy a céget stratégiai befektetőnek próbálja meg eladni az ÁPV Rt. – éppen úgy, mint 1995-ben. Öt külföldi szakmai befektető, köztük az 1995-ben már érvényes ajánlatot tevő TDF, hivatalos formában is jelezte érdeklődését. Leadta névjegyét egy kockázatitőke-befektető cég is, az Advent International.

Mint ahogy az már többször is előfordult, az ÁPV Rt.-nek szembe kellett néznie korábbi rossz döntésének következményeivel is. 2004 őszén „váratlanul” baj lett abból, hogy 2002-ben az AH-részvények egy részét beadták a Forrás Rt.-be (7.5.4.), ahonnan a részvények nagy része – de nem az összes! – rövid úton magánbefektetőkhöz került. Így – például – bonyolult úton és módon 18,1%-os pakettet vásárolt Megdet Rahimkulov, a Magyarországon élő orosz üzletember, az ÁÉB bank elnök-vezérigazgatója.

A pályázat kiírása ismét hónapokig húzódott, végül 2005 áprilisában indult be a folyamat teljes lendülettel. A 75% + 1 szavazat eladását kilátásba helyező pályázat dossziéját 15 cég vásárolta meg, közülük 10-en nyújtottak be előzetes ajánlatot. Az ÁPV közülük 6-ot engedett a második fordulóba, ezek a következők voltak:

a spanyol Abertis Telecom,
a České Radiokomunikace,
az Österreichische Rundfunk,
a Swisscom Broadcast,
a francia TDF, illetve
az ausztrál Macquarie.

Az utolsónak említett cég jelentős távközlési érdekeltségekkel bíró pénzügyi befektető volt, a többiek, országuk vezető műsorszóróiként, szakmai aspiránsok. A kiválasztottak 19 és 38 Mrd Ft közötti ajánlatot tettek. (A felső határ kissé magasabb annál, amennyi az AH tőzsdei árfolyamából becsülhető volt.) A második fordulóban már csak az ár számított: a 6 vevőjelöltnek július közepéig volt lehetősége megtenni végső ajánlatát, ami nem lehetett alacsonyabb az első fordulóban ígértnél. Végül csak 3 cég adott be újabb ajánlatot: egy ausztrál és egy osztrák konzorcium, valamint a svájci műsorsugárzó cég.

Ezúttal az ÁPV Rt.-nek szerencséje volt, mind a három befektető emelte ajánlatát. Így végül az IG a 65%-ban állam tulajdonú, 15 ezer főt foglalkoztató vállalatcsoport egyik tagját, a Swisscom Broadcastot (SB) nyilvánította nyertesnek, amely 286 M CHF-ot (46,76 Mrd Ft) ajánlott. Ez több mint 4 Mrd Ft-tal volt magasabb, mint a második helyre befutó osztrákok tétje. Egy részvényre számítva a nyertes ajánlat 5250 Ft-os árnak felel meg, ami közel állt az aznapi tőzsdei árfolyamhoz (5075–5145 Ft). Az SB-t a pályázati feltételek kötelezték arra, hogy vételi ajánlatot tegyen a 25%-ot birtokló kisbefektetőknek. Ezt meg is tette, s ennek alapján 5250 Ft-os áron felvásárolta Rahimkulov részvényeit. Így végeredményben az SB 392 millió frankért hozzájutott a részvények 97,99%-ához.1