Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.8.10. A franciák visszaadták

2013 májusában jelent meg a hír a magyar lapokban,1 hogy a TDF megválni készül külföldi befektetéseitől, így az AH tulajdonlását jelentő teljes részvénypakettől is. Ennek a döntésnek a hátterében számos üzleti szempont is meghúzódhatott – például az, hogy a digitális televíziózásra történő, 2014-ben lezáruló átállás nyomán az AH egyik legfőbb bevétele egyszerűen megszűnik. Így is történt: 2014 tavaszán, néhány héttel a választások előtt a franciák elfogadták, hogy a céget 56 Mrd Ft-ra (€ 180 M) értékelték a szakértők (10.5.6.). Saját nyilatkozatuk szerint a TDF 20 Mrd Ft-ot fektetett a cégbe 2007 és 2014 között.2 A tényleges vételárat a felek titokban tartották, de miután kiszivárgott, egyik fél sem cáfolt.

A visszaállamosítás egyik indoka bizonyára az volt, hogy a digitális átállással az állam lényegében elveszítette ráhatását az országos kereskedelmi tévékre: az átállás után már nem kell szerződést kötni az állam frekvenciáival gazdálkodó médiahatósággal, a digitális sugárzási jog ugyanis az AH-hoz került, amely már évekkel korábban szerződött a nagy csatornákkal. Az Antenna szerepe tehát a 2013-ban lezárt digitális átállás – az antennával fogható analóg sugárzás leállása után – felértékelődött. Hosszú távon pedig az állami tulajdonba került AH (melynek árszabását a médiahatóság felügyeli és ellenőrzi) beleszólhat a tévék és kábelesek vitájába, ráadásul azzal, hogy eldöntheti, mely csatornákat veszi be vagy hagyja ki (például az RTL és a TV2 kisebb csatornái, az RTL2 és a Super TV2 már benne vannak a kínálatában), a tévés piacra is nagy befolyása lehet. Egy másik feltételezés szerint a visszaállamosítás egyik oka az is lehetett, hogy a kormány nem tett le a 4. mobilszolgáltató iránti vágyáról, és valójában az AH-ra várt ennek megszervezése. Erre a célra a 800 megahertzes frekvencia éppenséggel azért áll rendelkezésre, mert a digitális átállással felszabadult.3