Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

4.3.3.1. Részvénytársaság vagy költségvetési szerv?

Több oka is volt annak, hogy a tartós állami vagyon kezelésére felállított szervezet részvénytársasági formában jött létre.

Az új szervezet azért nem működhetett költségvetési intézményként (miként az ÁVÜ), mert akkor sokakban feltámadhat a kérdés, hogy miért van szükség két hasonló szervezetre. A „holding” elnevezés és az rt., mint jogi forma nyugatiasabb, piacosabb megoldás, mint egy költségvetési intézményként működő állami hivatal.
A holding vezetésére kiszemelt Teleki Pál – mint erről már fentebb szó esett – szerette volna szervezetét függetleníteni a kormánytól. Okkal remélte, hogy erre az rt. forma erősebb garanciát jelent, mint a költségvetési szervezet.
Az ÁVÜ menedzsmentje igen hamar beleütközött abba a korlátba, hogy költségvetési intézményként az ÁVÜ-nek nem volt joga gazdasági társaság alapítására. Ez igen körülményessé tette a vállalatok átalakítását, a bankok és pénzintézetek átszervezését. S minthogy a magyar állam többi vagyonkezelő intézménye (ti. a minisztériumok, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet stb.) szintén költségvetési intézmények voltak, indokoltnak tűnt, hogy legyen a palettán egy állami tulajdonban működő részvénytársaság is, amely azután – a gazdasági társaságokról szóló törvény általános elvei szerint – újabb részvénytársaságok alapítására is képes.
Az államigazgatás általános bérszínvonalához képest az ÁVÜ alkalmazottai kiemelt bérezésben részesültek. Ez azonban csak azért volt lehetséges, mert az ÁVÜ korábban jött létre, mint hogy a közalkalmazotti törvény hatályba lépett volna. Az új szervezet esetében már nem lehetett volna magasabb béreket fizetni, vagyis az ÁVÜ-vel egyező bérszínvonal csak az rt. forma mellett volt lehetséges.1

A bérpolitikai okok miatt (is) felvállalt részvénytársasági forma 1993 nyarán látványos módon bosszulta meg magát, és ez komoly presztízsveszteséget jelentett az alig egy éve működő intézmény számára. Az történt ugyanis, hogy Szekeres Szabolcs – részben saját kezdeményezésére, részben az Ipari Minisztérium nyomására – megvált az ÁV Rt. 6 vezető munkatársától. Ekkor derült ki – számára is, a közvélemény számára is –, hogy a részvénytársaságnál megállapított kiemelkedően magas fizetésekhez igazodó végkielégítések a felső vezetők esetében több millióra rúgnak. Szokás szerint a nevek és a forintösszegek nem maradtak titokban, heteken át ettől zengett a sajtó. Ez volt az első végkielégítési botrány.2

1	Egészen pontosan szólva csak az a megoldás lett volna elképzelhető, hogy a köztisztviselői alapbért rendkívül magas prémiummal fejeli meg a kormányzat. Igen-igen kétséges, hogy a gyakorlatban ez a rendszer fenntartható lett volna.
2	Az ÁV Rt. 1993. évi működéséről szóló ÁSZ-jelentés szerint az eltávolított 6 fő részére nettó 24,1 M Ft-ot fizettek ki.