Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.10.2. Privatizál a főváros

A cégek német–francia kézbe kerülnek. A fővárosi vízművállalat társasággá alakítását is a főváros bonyolította le – az ÁV Rt.-hez képest másfél éves késéssel. A Fővárosi Vízművek Rt. privatizációja 1995/96 fordulóján zajlott.1 Az eladói oldalon a Kossuth Holding volt a tanácsadó. Az SZDSZ-frakció csak az üzemeltetést kívánta privatizálni, ami természetesen feltételezte volna a vagyonmegosztást (6.2.4.) és a cég szétdarabolását. Az MSZP a társaság egyben történő eladását javasolta, amiből viszont politikailag az következett, hogy csak kisebbségi részesedést lehetett eladásra felkínálni. Végül az MSZP álláspontja, ezen belül név szerint Vajda Pál álláspontja érvényesült.

A részvények 25% + 1 szavazatnyi része került nyílt, kétfordulós pályáztatásra. A győztes francia–német (Lyonnaise des Eaux2–RWE Aqua GmbH.3) konzorcium a kisebbségi tulajdon ellenére megkapta a menedzsmentjogokat, de megállapodásban vállalta a speciális profitszabályozási konstrukciót.4 A privatizációs bevétel a várt/tervezett összeg kétszerese lett – merthogy két francia cég is beszállt a versenybe, sőt ők egymás ellenében licitáltak. Nem sajnálták a pénzt, mert a magyar tranzakciót referenciának szánták a későbbi terjeszkedéshez.5

Miután az új tulajdonosok közül a franciáknál is tulajdonosváltásra került sor, végeredményben a cég tulajdonosai Budapest főváros, valamint öt agglomerációs település önkormányzata mellett a franciaországi székhelyű Suez Environnement S.A. és a németországi RWE Aqua GmbH. lett. A két külföldi tulajdonos közvetlen részesedéssel is rendelkezett a társaságban amellett, hogy a Hungáriavíz Zrt.-n keresztül együttesen még további 23,65%-ot mondhattak magukénak. A Fővárosi Önkormányzat és a tulajdonosok jogait és kötelezettségeit a részvényvásárlási szerződés és a menedzsmentszerződés, illetve az ezeket pontosító – három évvel később született – egyezségi megállapodás határozta meg.6 A szindikátusi és menedzsmentszerződés alapján a menedzsmentjogokkal 25 év időtartamra a befektetők rendelkeznek, mely jogokat 1997. január 1-től gyakorolják. Valójában tehát nem privatizációs, hanem egyfajta koncessziós szerződés született!

A 25 éves időtartamra megkötött konstrukció arra az elgondolásra épült, hogy a főváros a jövőben is megtartja árszabályozó hatalmi jogosítványait, ezért várhatóan tartósan fennmarad a vízszolgáltatás vesztesége. A befektető ezért kombinált menedzsmentdíj formájában jut hozzá a részesedéséhez, amely egy kis összegű fix részt és egy költségmegtakarítás-arányos, változó részt tartalmaz. A főváros egyszeri bevétele a tranzakcióból 15,5 Mrd Ft volt,7 ami a későbbi évek során kifizetett, évenkénti menedzsmentdíjhoz képest meglehetősen szerénynek bizonyult.8 Másfelől viszont az alatt a 14 év alatt, míg a Vízművek részlegesen magántulajdonban volt, a társaság folyamatosan nyereséget termelt, a profitból pedig 73 Mrd Ft-ot költött fejlesztésekre. Ez mindenképpen a főváros érdekét szolgálta.9

A Fővárosi Csatornázási Művek Rt. (FCSM) privatizációja pár hónappal a vízművek privatizációja után zajlott, nagyobbrészt 1997-ben. A Fővárosi Közgyűlés a társaság alaptőkéjének 25% + 1 szavazatú tulajdonhányadát megtestesítő (vagyis kisebbségi) részvénycsomagot adott át 25 évre a Berliner Wasserbetriebe (BWB) és a Compagnie Générale des Eaux (CGE) cégek által alkotott konzorciumnak. Ez a konzorcium egyébként korábban a vízműveket is meg akarta vásárolni – ott a versenyben második helyre szorult. A részvényértékesítési szerződéssel egyidejűleg a felek egy 25 évre szóló koncessziós szerződést is kötöttek (ami 2022-ben jár le). A szerződés az új partnerek nyereségérdekeltségét, a profitot – a hazai gyakorlatban egyedülálló módon – nem a forgalomnövekedéshez vagy az áremelésekhez, hanem a társaság hatékonyabb működéséhez, az elért költségcsökkentéshez kötötte. Az 1997. november 19-én aláírt szerződés meghatározott üzemeltetési és szakmai irányítási jogok gyakorlásának átengedéséről is rendelkezett. A vevők a fővárosnak 16,9 Mrd Ft-ot fizettek a részvényekért.10

A befektető osztalékelsőbbségi részvényei alapján osztalékágon jut hozzá a nyereséghez, melynek kiszámítása olyan képlet alapján történik, amely a befektető által végrehajtott beruházások nagyságát és az elért költségmegtakarítást kombinálta. A nyereséges működést a privatizációs szerződés tulajdonképpen garantálta: az első három évben a befektetett tőke értékéhez képest 18%-os fix hozamot, azt követően pedig a 18%-os haszon inflációval növelt értékét. Ezek a számok első hallásra igen nagynak tűnnek, de figyelembe kell venni, hogy a külföldi befektetők tőkéjüket devizában fektették be, miközben az elszámolás forintalapon történik. Márpedig az 1997–2014 közötti időszakban a forint árfolyamromlása igen jelentős volt.

A részvényvásárlási szerződésben rögzített lehetőséget felhasználva, a CGE és a BWB 1998 végén létrehozta a Csatorna Üzemeltetési Holding Részvénytársaságot. 2000. június 6-án a BWB az általa birtokolt részvények tulajdonjogát átruházta a Berlinwasser Holding AG-re. Időközben a CGE neve megváltozott, és 2002. március 26-án részvényeit átadta a Vivendi Environnement társaságnak. Ez a Magyarországon új nevén kevéssé ismert cég igazi multinacionális vállalat. Több mint 350 ezer alkalmazottat foglalkoztat, árbevételének több mint 55%-a külföldről származik. A francia tulajdonos jogait Magyarországon az erre a célra alapított Veolia Víz Zrt. gyakorolja. A cégnek – Budapest mellett – tulajdonosi és/vagy vagyonkezelői pozíciói vannak több más vidéki városban is (Szeged, Érd, Salgótarján).

A francia és német befektetők két év alatt 20%-kal csökkentették az üzemeltetési költséget. Az ő elszámolásuk szerint 2012 végéig 19,4 Mrd Ft-ot fektettek a cégbe. A privatizáció előtt jelentős veszteséggel működő cég 2000-re termőre fordult, és 2012-ig minden évben nyereséggel zárt. A profit arányában kifizetett osztalék 2000-ben még „csak” 2,5 Mrd Ft volt, de évről évre nőtt. 2012-ben a 40 Mrd Ft-os árbevételt produkáló cég 8,4 Mrd Ft adózás előtti eredményt ért el, amely után 3,8 Mrd Ft osztalékot fizetett. Ám mindebből a Fővárosi Önkormányzat szinte semmit sem látott. A 2008-as évet kivéve – amikor 500 M Ft ütötte a városvezetés „markát” – egyetlen fillér osztalékot sem kapott. Az FCSM ugyanis másként „osztott vissza” a fővárosnak a profitot. Az önkormányzat tulajdonában maradt ingatlanok és eszközök használatáért ugyanis a cég évi 1,8–5,3 Mrd Ft-os fizet a nyereség terhére.

2010 után azonban alapvetően megváltozott a cég pénzügyi környezete. A 2. Orbán-kormány közműcégeket sújtó intézkedései nyomán az FCSM nyeresége (is) gyors olvadásnak indult. A 2010-es választások után Tarlós István főpolgármester az FCSM visszavásárlását is kezdeményezte. Lapinformációk szerint a 25% + 1 szavazatnyi pakett visszavétele, illetve a koncessziós szerződés idő előtti felbontása akár 70–100 Mrd Ft-ba is kerülhet.11 Azután Tarlóst Karácsony Gergely követte a főpolgármesteri székben, és ő is a visszaállamosítást tűzte ki célul a koncessziós szerződés lejártakor, vagyis 2022-ben.

1	Szűcs (2003).
2	Későbbi nevén: Suez Environnement Local Services, rövid neve: Suez Environment.
3	Későbbi nevén: E.ON.
4	Nagyjából ezzel egy időben Szeged és Pécs városa is rászánta magát a privatizációra – bár ezekben a városokban nem regionális, hanem csak városi vízművállalat működött. 1994-ben alakult meg a Szegedi Vízmű Kft., majd 2001-ben a Szegedi Vízmű Rt. A társaságban Szeged város tulajdonosi részaránya 51%, míg egy francia szakmai befektetőé, az egyébként akkor még állami tulajdonban álló Compagnie Générale des Eaux-é (CGE) 49% lett. Tulajdonképpen vegyesvállalat alakult, Szegednek a privatizációból nem származott bevétele. Miután a francia céget privatizálták, Vivendi néven folytatta működését Magyarországon.
5	Demszky (2012: 346–347).
6	Ennek dátuma: 2000. jún. 15.
7	Szűcs (2003: 299).
8	2000 és 2010 között a menedzsmentdíj összesen 27,5 Mrd Ft volt, ehhez jött még az 1997-es, 1998-as, 1999-es és a 2011-es menedzsmentdíj, amiről nincs adat, valamint a 2012. első negyedévi menedzsmentdíj összege (ami 0,5 Mrd Ft) (www.index.hu, 2012. ápr. 25.).
9	HVG, 2012. márc. 31.
10	Szűcs (2003: 300).
11	NSZ, 2013. szept. 13.