Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.10.3. A regionális cégekkel semmi sem történik

Mindeközben az öt regionális vízmű sorsa változatlan maradt, vagyis a részvények túlnyomó többsége még 2009 végén is az állam kezében volt. 2008-ban felmerült ugyan az a lehetőség is, hogy egyesítve az öt regionális cég részvényeinek 25%-át bevezetik a tőzsdére, de ez a koncepció nem tudott áttörni.1 Ennek számos oka közül az egyik legfontosabb, hogy a regionális vízműveket a mindenkori felelős szaktárca saját háttérintézményének tekintette – függetlenül a tulajdonformától és attól, hogy a törvények éppen a minisztériumra vagy a vagyonkezelő szervezetekre ruházták át a tulajdonosi jogosítványokat.2 Persze ebben semmi speciális nincs, ugyanígy viszonyult a bankokhoz a Pénzügyminisztérium, az erőművekhez az Ipari Minisztérium stb. De azért érdemes megemlíteni az árnyalatnyi változásokat is.

Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) és a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) részvényei 100%-ban az állami vagyonkezelőnél maradtak mindvégig. A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) részvényeinek 10%-a viszont szétosztásra került 22 helyi önkormányzat és az alkalmazottak között, sőt egy kis hányadot (4,4%) maga a társaság is felvásárolt. A Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) esetében csak az alkalmazottak jutottak részvényhez (kb. 9%), míg az Észak-dunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV) esetében az állammal Tatabánya városa osztozik (8,3%) a részvényeken.

Mind az öt cégre igaz, hogy 1993-at követően az irányítás csak formailag volt az állami vagyonkezelőknél (ÁV Rt., ÁPV Zrt., MNV Zrt.). Az érdemi ügyeket általában az illetékes szakminisztérium irányította, az állami vagyonkezelővel kötött ún. vagyonkezelési megállapodás (8.4.7.) alapján. Jellemző, hogy a regionális vízművek még 2008 elején is „háttérintézmény”-ként voltak nevesítve a Környezetvédelmi Minisztérium honlapján, ami tételesen ellentétben állt a vagyontörvény rendelkezéseivel, miszerint költségvetési intézménynek nem lehet tulajdonában gazdasági társaság.

2007 végén, amikor – hosszú-hosszú idő után – ismét komolyan felvetődött a vízműcégek privatizációja, a vagyontörvény egyfelől szabadon értékesíthetővé tette ezeket a cégeket, másfelől viszont lehetővé tette azt, hogy a regionális vízművek részvényei ingyenesen átkerüljenek az önkormányzatokhoz. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy ekkor már – az energiaszektorhoz hasonlóan – ezen a területen is másfél évtizede zajlott a kötélhúzás az állam és az önkormányzatok között (5.2.2.). Az öt regionális vízmű összesen 604 települést szolgál ki, ennyi tehát azoknak a településeknek a száma, amelyek – elvben legalábbis – jogot formálnak a cégek részvényeire. A vita persze végső soron eldönthetetlen: ki a jobb gazda, az állam vagy az önkormányzat?

2008 májusában azonban újabb fordulat történt: a pénzügyminiszter egy feltűnést alig keltő nyilatkozatban megemlítette, hogy 2009 folyamán akár a regionális vízművek részvényei is bekerülhetnek az Új Tulajdonosi Programba. Vagyis mégiscsak lesz privatizáció, és azt az állam fogja levezényelni. Mint pár hónappal később kiderült, a pénzügyminiszter kezdeményezése mögött részben a Budapesten már érdekelt két francia cég, a Suez és a Veolia befektetői érdeklődése húzódhatott meg. Ez üzleti szempontból nagyon is érthető törekvés lett volna a két francia cég részéről.

6.10.3. táblázat. A regionális vízműcégek alapadatai 2008-ban

	Ellátott települések száma			Árbevétel	Adózott eredmény	Tarifa (Ft/m3)
	I	Cs	Mrd Ft			I	Cs
ÉRV (Kazincbarcika)	168	85		4,9	0,107	311	407
DRV (Pécs)	370	150		14,1	0,13	308	336
TRV (Szolnok)	23	12		1,7	0,02	155–270	113–295
DMRV (Vác)	68	40		8,2	0,135	195	210
ÉDV (Siófok)	67	36		6,0	0,038	283	205
Összesen	696	323		34,9	0,412	–	–

Jegyzetek: I = ivóvíz, Cs = csatorna

Forrás: HVG, 2008. aug. 23., szept. 6.

Amit lehet, visszavontak… Az MNV Zrt. hozzá is kezdett a privatizáció előkészítéséhez, melynek első lépése az lett volna, hogy az öt, viszonylag kisméretű társaságot két nagyobb cégbe vonja össze. Az elképzelés szerint Kazincbarcikához tartozna Vác és Szolnok, míg a pécsi székhelyű társaságot a tatabányaival vonták volna össze. Csakhogy, ez a terv már az első lépésnél megbukott, mert a 10%-kal rendelkező dolgozói részvényesek meg tudták hiúsítani az MNV részvényátruházási terveit.3 Akciózni kezdett a Fidesz is. 2008 szeptemberében Kósa Lajos debreceni polgármester, a párt egyik erős embere bejelentette, hogy pártja a vagyontörvény módosítását fogja kezdeményezni annak érdekében, hogy a vízműcégeknél garantáltan megmaradjon az állami többség. Végül el is érte a célját. A Bajnai-kormány a 2009. évi nyári ülésszak utolsó munkanapján ennek megfelelően módosította a vagyontörvényt. A tartós állami tulajdon részarányát mind az öt cég esetében 75% + 1 szavazatban állapították meg.4

Ezt megelőzően ugyanis – 2009 tavaszán – az MNV Zrt. új trükkel próbálkozott: az észak-magyarországi cég (ÉRV) kezébe adta a Tisza-menti (TRV) és a Duna-menti (DMRV) társaság vagyonkezelését (vagyis átadta nekik az MNV-tulajdonában lévő részvényeket), és bejelentették, hogy hasonló tranzakciót készítenek elő a Dunántúlon is.5 A cégvagyonnak ez a koncentrációját természetesen nemcsak a tőzsdei bevezetés szándéka indokolta (külön-külön a cégek kapitalizációja túl alacsony lett volna), a méretgazdaságosság szempontja azonban akkor is az összevonás mellett szólt, ha szóba sem kerül a privatizáció. De miután – a Vtv. fentebb említett módosítása miatt – a vagyonkezelési konstrukció ellehetetlenült (hiszen a törvény azt követelte, hogy külön-külön mind az öt társaságban fennmaradjon a 75%-os, közvetlen állami tulajdon), és ezzel a tőzsdei bevezetés lehetősége is még reménytelenebbé vált, a Vagyontanács szeptember 9-én döntött az összes korábbi intézkedés visszavonásáról.6

2014-ben került sor az öt regionális vízmű, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV), az Észak-dunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV), a DMRV Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV), az ÉRV. Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV), valamint a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) által kezelt állami víziközművagyon értékelésére. Helyszíni vizsgálatokkal és közelítő becslésekkel a vagyonértékelők arra jutottak, hogy 242 Mrd Ft-ot ér a vízművek kezelésében lévő állami vagyon.7

1	A területet jól ismerő Szabó Iván egy interjúban azt is tényként állította, hogy a kormány már le is tárgyalta, hogy a francia Veolia Eau Kelet-Magyarországon, a Suez Environnement pedig a dunántúli cégekben fog részesedést szerezni (MaNcs, 2014. aug. 21.).
2	Említést érdemel, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium honlapján ezek a cégek még 2009 őszén is „háttérintézmény”-ként kerültek nevesítésre.
3	HVG, 2008. aug. 23.
4	Lásd 2009. évi LXX. törvény az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosításáról. A törvényt az Ogy. 2009. jún. 29-én fogadta el. 100%-ot nem lehetett volna meghatározni, miután a részvények egy részét már az önkormányzatoknak és a dolgozóknak korábban kiadták.
5	NSZ, 2009. ápr. 4.
6	2009 nyarán önmagán túlmutató, szimbolikus jelzéssel is bíró visszalépés történt Pécsett is (10.5.).
7	http://www.mnvzrt.hu/felso_menu/hireink/sajtoszoba/rlezarult_egionalis_vizmuvek_ertekbecslese.html (2014. aug. 29-i letöltés).