Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.12.2. Chinoin – „igen” az első kérőnek

A méreteit tekintve második legnagyobb magyar gyógyszergyár privatizációja még a rendszerváltás előtt kezdődött. 1988-ban – kormánymeghívásra – Magyarországra látogatott Mitterrand elnök, s az ő kíséretében ott volt az akkor még állami tulajdonban álló Sanofi cég első számú vezetője.1 A Chinoin vezérigazgatója, Bihari István és francia kollégája ekkor kezdték meg az együttműködésre vonatkozó érdemi tárgyalásokat. Tipikus módon a magyar vállalat likviditási gondjai kényszerítették ki a társasággá alakulást. Így ugyanis friss tőkét lehetett bevonni, adókedvezményekhez lehetett jutni, és az adósságok egy részétől is meg lehetett szabadulni. Formai értelemben egyébként a Chinoin 1912 óta részvénytársaság volt (3.2.1.), tehát az átalakulásra jogi értelemben nem is volt szükség! De a deficiteket csak ezzel a trükkel lehetett eltüntetni.

A gyárat 1910-ben két vegyészmérnök, a Richterből korábban kivált, akkor 25 éves Wolf Emil és Kereszty György alapította Alka Vegyészeti Gyár néven. A tőke legnagyobb részét Háry Ágoston földbirtokos adta. Később Háry – látva, hogy rövid távon nem számíthat nyereségre – kivonta tőkéjét a vállalkozásból, így a betéti társaság felbomlott. Ekkor Krausz Simon bankár, aki a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. igazgatóságának is tagja volt, 250 ezer koronát bocsátott a rendelkezésükre, és a vállalkozásba üzlettársait is bevonta. Telket vásároltak Újpesten a Tó utca 1–3. számú telken, ahol a gyár ma is működik. A gyár 1913-ban vette fel a Chinoin fantázianevet, amelyet a kinin szóból képzett. A gyár ettől fogva Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyára Rt., néven futott. Az államosítás után, több mint 40 évig, az rt. csak névlegesen létezett. A cég 1989 decemberében vált ismét igazi részvénytársasággá, amikor is átértékelték a cég alaptőkéjét, amely ekkor 14,5 M Ft-ról 3 Mrd Ft-ra emelkedett.

Amikor 1989-ben formálisan is megkezdődtek a privatizációt előkészítő akciók – például tanácsadók megpályáztatása –, a kezdeményezés még mindig a cég vezetése kezében volt, jóllehet időközben felállt az ÁVÜ is. Csak annyi történt, hogy egy kisebb – de pontosan nem ismert – mennyiségű részvényt megvásároltak a cég munkavállalói. Eközben azonban más vonalon is folytak a tárgyalások. Az államigazgatás és az ÁVÜ a francia–amerikai Rhône-Poulenc Rorer (RPR) céggel tárgyalt. A mából visszagondolva nem meglepő, hogy a cég menedzsmentje „elutálta” őket. A hivatalos indoklás szerint azért, mert az RPR befektetői csoport ragaszkodott ahhoz, hogy 70%-os részesedést szerezzen. De nyilván nem ez volt a lényeg, hanem a Sanofi felé történt korábbi elígérkezés, amit egyébként az ÁVÜ igazgatótanácsa már 1990. november 13-án jóváhagyott.

A Sanofival történő szerződéskötés áthúzódott 1991-re. A franciák februárban 316%-os árfolyamon 40%-os tulajdoni hányadot szereztek, és 3 éves opciót kaptak a többségi tulajdon megszerzésére. A 75 M USD-s bevétel (≈ 5,5 Mrd Ft) – pontosabban: előleg2 – nagyobb része – 46,8 M USD – közvetlenül a Chinoinhoz került, és csak 28 M USD gazdagította az ÁVÜ kasszáját. A cég menedzsmentjének sikerült kiharcolni egy nagyvonalú dolgozói részvényvásárlási konstrukciót is. Minden alkalmazott 5 db részvényt vehetett kedvezményes áron (a nyugdíjasok 3 db-ot), de ezenfelül még névértéken, vagyis 100%-on mindenki annyi részvényt vásárolhatott, amennyit csak akart.3 A franciákkal kötött megállapodás a többséghez hiányzó 11%-nyi részvény árát a cég eredményességétől tette függővé.

1992-ben felbolydultak a viszonyok a Chinoin körül. A nyár folyamán az ÁVÜ vezetése kikényszerítette Bihari nyugdíjba vonulását, jóllehet a franciák szerettek volna továbbra is vele dolgozni. Az ÁVÜ illetékesei azonban azt akarták, hogy Bihari helyett valaki más kerüljön a vezérigazgatói székbe, aki képes – a korábbi ígéretek ellenére is – megakadályozni a 11%-nyi részvény eladását.4 Miután az ÁVÜ-től az ÁV Rt.-hez került a cég, pár hónapnyi tárgyalás után mégis megszületett az egyezség. A franciák 25 M USD-ért 340%-os árfolyamon megvehették a többséghez hiányzó 11%-ot, cserébe viszont a tulajdonosok osztalék formájában 2,2 Mrd Ft-ot kivontak a cégből. Hogy ez rendben volt-e, vagy sem, azt akkortájt és utólag sem lehetett megállapítani. Tény, hogy Bihari István, aki ekkor már nem vezérigazgatója, csak IG-elnöke volt a cégnek, az elszámolást több tízmillió dollár nagyságrendben inkorrektnek vélte. Szerinte a franciáknak sokkal többet kellett volna fizetniük, ezért tiltakozásul lemondott az IG-elnöki posztjáról is.

Még ugyanebben az évben – tehát 1993-ban – az ÁV Rt. három ízben is kárpótlásijegy–részvény cserét szervezett, és ezért „beáldozott” további 16%-nyi részvényt. A tulajdonváltás gyakorlatilag 1995 utolsó napjaiban zárult le, amikor az ÁV Rt., az elővásárlási jogra való hivatkozás címén, 5,7 Mrd Ft-ért eladta a Sanofinak az újpesti gyár maradék részvényeit is. Ezt is hozzászámolva az első és második hullámban történt eladás nyomán keletkezett privatizációs bevételhez azt kapjuk, hogy a magyar állam mindössze kb. 13 Mrd Ft készpénzbevételre tett szert a Chinoin eladásából. Másfelől viszont az is igaz, hogy a francia cég a privatizációt követően ennek sokszorosát – a vezérigazgató nyilatkozata szerint5 – összesen 160 Mrd Ft-ot költött beruházásra, fejlesztésre. A cég árbevétele 2008-ban 283 Mrd Ft volt, és ezzel a Chinoin volt a legnagyobb gyógyszeripari cég Magyarországon.

6.12.3. táblázat. A Chinoin részvényeinek értékesítése, 1990–1995

Időpont	Értékesített mennyiség (%)	Árfolyam (%)	Vevőkiválasztás módja	A készpénzbevétel aránya az összbevételben (%)
1990. dec. 13.	n. a.	100	Munkavállalók részére	100
1991. febr. 22.	40	316	Elővásárlás (Sanofi)
1993. júl. 13.	11	340	Sikeres nyilvános pályázat
1994. jan. 25.	16	360	Kárpótlásijegy-csere	0
1994. jún. 28.		704
1994. júl. 15.		541
1995. dec. 27.	25%	565	Elővásárlás (Sanofi)	100

Forrás: Macher (2000).

A Chinoin története 2021-ben zárult le. A Sanofi vény nélkül elérhető termékeinek gyártásával és értékesítésével foglalkozó egységeiből megalakult az Opella Healthcare Hungary Kft. és az Opella Healthcare Commercial Kft. Az újpesti Chinoint, mint gyártelepet, egy francia szakmai befektetőnek, az Euroapinak adta át a Sanofi, amelyben akkor 30%-os részesedéssel bírt, de mindeközben a Chinoin védjegyet megtartotta magának.

1	Pontosabban fogalmazva: akkoriban a Sanofi a 100%-ban állami tulajdonú Elf Aquitaine társaság leányvállalata volt.
2	Privinfo-évkönyv (1992: 80).
3	Privinfo-évkönyv (1992: 81).
4	Antalóczy (2000: 134–135).
5	Lásd F. Ollier vezérigazgató nyilatkozatát a HVG „Franciaország” c. hirdetési mellékletében (2009. dec.).