Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.12.4.2. Tőzsdei vezetés

Amikor az állami vállalat 1990. november 1-én társasággá alakult, akkor ennek az volt a technikája, hogy az addig csak papíron létező rt. magába olvasztotta a vállalat vagyonát.1

A Kőbányai Gyógyszerárugyár – ahogy az államosított céget nevezték – egyike volt azoknak a hazai nagyvállalatoknak, amelyek privatizációját már az ÁVÜ kezdeményezte. Miután a társasággá alakulás 1990. november 1-i hatállyal megtörtént (3.2.1.), a cég felkerült az ún. Első Privatizációs Program listájára (4.2.3.1.). Ez akkor a menedzsmentnek sem volt ellenére. A kezdetben sikeresnek tűnő konstrukció azon bukott meg, hogy nemcsak az állami szervek – a szakminisztérium és az ÁVÜ –, de minden jel szerint a Richter menedzsmentje is ragaszkodott ahhoz, hogy a külföldi szakmai befektető ne kapjon garanciát a többség megszerzésére. Sőt, lehetőleg privatizáció se történjen! A terv szerint ugyanis a külföldi befektető csak egy 50%-as alaptőke-emelésre kapott volna lehetőséget!

Közben azonban az idő nem a cégnek dolgozott. A keleti – elsősorban a szovjet – piac összeomlása miatt a cég likviditása hónapról hónapra romlott, és csak masszív állami támogatással lehetett életben tartani. A gyors privatizáció lekerült a napirendről, már csak azért is, mert közben a céget az ÁVÜ-től az ÁV Rt.-hez sorolták. Amint az ÁV Rt. képbe és helyzetbe került, teljes személycseréről döntött. Egy fejvadászcég javaslatára a Londonból gyógyszerkereskedői tapasztalatokkal hazatért Bogsch Erikre bízták a céget, aki egyébként korábban szintén a kőbányai gyárban dolgozott, és onnan került át a Medimpex londoni irodájába. Vagyis egyszerre volt „külső” is meg „belső” is.

Bogsch első dolga volt, hogy ismét lecserélte a felső vezetést és kemény leépítést hajtott végre. Megvált az állatgyógyászati, kozmetikai és a növényvédőszer-ágazattól, a cég létszáma több ezerrel csökkent. A lényeget illetően azonban ő is ragaszkodott a korábbi vezetés koncepciójához: külföldi szakmai befektetőt nem szabad és nem is kell beengedni. Paradox módon Bogsch koncepciójának elfogadtatásában éppen az játszott döntő szerepet, hogy ekkor már kirajzolódni látszott, mi történik a többi magyar gyógyszercéggel. Vagyis Bogsch eredményesen tudott a „virágozzék száz virág” jelszóval érvelni. „Ha már a többi céget szakmai befektetők vették meg, akkor a Richter kapjon lehetőséget a függetlenség megtartására.”

Így is történt. Bogsch erős kézzel irányította a céget, gyorsan képes volt eredményessé tenni és növekedési pályára állítani. Szerencséje is volt, mert elődei már hozzákezdtek a részvények osztogatásához, így az ÁV Rt. – nem lévén 100%-os tulajdonos – csak körülményes módon tudta érvényesíteni tulajdonosi jogait. A privatizáció megkezdése előtt ugyanis a Richter dolgozói már 7%-ot birtokoltak, 6%-a volt az MHB-nak, és 0,1% valamilyen módon a Haupt Pharma német céghez került. Érthető, hogy ebben a helyzetben Bogsch Erik örömmel fogadta azt a javaslatot is, hogy a Richter-részvényekből az OEP ingyen kapjon még további 10%-os részesedést. 1993-ban a cég már nyereséges volt, így 1994 őszén lehetségessé vált egy külföldiek számára meghirdetett, zártkörű tőkeemelés, illetve azután az előre bejelentett budapesti tőzsdei bevezetés 1994. november 9-én. 1994 augusztusában 100%-os árfolyamon (1330 Ft), 1995 októberében már 192%-os árfolyamon lehetett megvenni a cég részvényeit. A tranzakciót a Simor András által vezetett Creditanstalt Értékpapír Rt. bonyolította – részben Budapestről, részben Bécsből.2

Az ÁPV Rt. 1996-ban tett eleget a települési önkormányzatoknak járó részvények kiadására vonatkozó kötelezettségének – ebből tehát nem származott bevétel. Ugyancsak nem keletkezett bevétel abból sem, hogy 1997-ben 9,46%-nyi részvényt ingyen megkapott a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat. Ha csak az állami privatizációs bevételt tekintjük, sok pénz nem jött be 75%-nyi Richter részvény értékesítéséből – összesen kevesebb, mint 40 Mrd Ft.

A következő években is változott a részvénystruktúra. 2018-ban a vezető munkavállalók ösztönzése céljából a Richter is létrehozta a maga MRP-konstrukcióját, melynek indulásakor (névértéken) 15 M Ft-nyi részvény adott át a társaság az MRP-szervezetnek. Ezeket a részvényeket természetesen a társaság a piacon vásárolta össze. Ez a politika a következő években is folytatódott: 2020-ban piaci áron 3,2 Mrd Ft-nyi részvény került át az MRP-szervezet kedvezményezettjeihez.

6.12.5. táblázat. A Richter részvényeinek értékesítése, 1994–2021

Időpont	Értékesített mennyiség (%)	Árfolyam (%)	Vevőkiválasztás módja	MNV Zrt. bevétele (Mrd Ft)
1993. szeptember			4,4 Mrd Ft alaptőke-emelés + ezen részvények zártkörű értékesítése külföldön	0
1994. október–november	31,5	100	Zártkörű külföldi tőkeemelés + eladás, majd BÉT-bevezetés	(80,4 M$) 8,8
1995. október–november	19,5	192	Tőzsdei (14,4% külföldi intézményi befektetőknek)	6,6
	2	192	Hazai intézményi befektetőknek
	3,0-3,5	100	Munkavállalók részére
1996			Ingyenes részvényátadás a települési önkormányzatoknak	0
1996. márc. 27.	n. a.	200	Tőzsdei	n. a.
1997			Ingyenes részvényátadás a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatnak	0
1997. máj. 22–28.	n. a.	708	1 Mrd Ft tőkeemelés + ezen részvények értékesítése a munkavállalók részére	41,5
1997. máj. 28.	…	1 416	Tőzsdei értékesítés	41,5
2004. szept.	25	2 215	2009-ben átcserélhető kötvények
Összesen				56,9
2009. szeptember	25	n. a.	2014-ben átcserélhető kötvények
2014. január	25	n. a.	2019-ben átcserélhető kötvények
2018. február	n. a.		Részvényátadás az újonnan alakult MRP-szervezetnek	–
2018. október	25		A 2019-ben lejáró kötvények visszavásárlása
2019. július	10	–	Ingyenes részvényátadás a BCE-t működtető alapítvány számára
2020. augusztus	10	–	Ingyenes részvényátadás a Mathias Corvinus Collegiumot működtető alapítvány számára	0
2021. Q2	5,25%	–	Ingyenes vagyonátadás SOTE Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítványnak	0

Megjegyzés: Minden tranzakció esetében a bevétel 100%-a készpénz volt.

Forrás: MNV Zrt. adatbázisa, Macher (2000), ÁPV Zrt., Pénzügykutató Rt. (2008: 175–176), Korányi (1998: 93–97), napi sajtó.

1	Szeles (2004: 124).
2	Így került a Richter IG-jébe 1995-ben az akkor éppen Bécsben, a CA-nál dolgozó, magyar származású bankár, William de Gelsey. A kalandos életű, de a hazai nyilvánosságot gondosan kerülő bankár 1999-ben az IG elnöke is lett, ahonnan csak 2016 végén vonult vissza. Pályájának részletes bemutatását lásd a magyar nyelvű Forbes magazin 2016. decemberi számában.