A külső megfigyelők számára ezért nagy meglepetés volt, amikor 2004 szeptemberében az ÁPV Zrt. bejelentette, hogy 639 M € értékű részvénycsomagjára 5 éves lejáratú, átcserélhető kötvényt bocsátott ki, amelyet szinte teljes egészében külföldi pénzügyi befektetők jegyeztek le (6.1.12.). A dolog lényegét tekintve egyfajta hitelfelvétel történt. A magyar állam 639 M eurónyi (≈ 159 Mrd Ft) bevételhez jutott, és fedezetként letétbe helyezett 4,7 millió db Richter-részvényt, a társaság részvényeinek 25,01%-át. A kötvényeket 2009. augusztus 25. és szeptember 1. között lehetett részvényekre átváltani. A jegyzés időszakában a Richter-részvények átlagárfolyama 22 115 Ft volt (kb. 89 €), e fölött 54%-os átváltási prémiummal bocsátották ki a kötvényeket. A rövid, kétórás jegyzési időszak alatt magyar intézményi befektetők nem jelentkeztek. A tranzakció úgy volt megkonstruálva, hogy az euróban számított, 1%/év kamatfizetés nagysága alatta maradjon a Richter éves szinten számított és az ÁPV Rt.-nek átutalásra kerülő osztalék volumenének. Ráadásul a kamatokat nem is évente, hanem csak a futamidő végén kellett fizetni. Fiskális szempontból tehát megint egyfajta trükközés – elegánsabb angol szakszóval: window dressing – történt. A magyar állam úgy vett fel kölcsönt, hogy a kamatterhek ne jelenjenek meg a költségvetés folyó kiadásai között és ne jelenjenek meg az adósságállomány növekedéseként sem.

A JP Morgan tanácsadócég által lebonyolított tranzakció szabályai szerint a papírból jegyzők automatikusan átválthatják kötvényeiket részvényekre, amennyiben a részvényárfolyam meghaladja a 34 800 Ft-ot (137 €). Ha ezt az árszintet nem éri el, akkor az euróban kibocsátott kötvény 3%-os extra hozamot biztosít befektetőinek. (A kötvény kibocsátásakor a Richter árfolyama 24 000 Ft körül járt.) A kötvény lejártakor, 2009-ben viszont a befektető választhatott, hogy átváltja a kötvényeket Richter-részvényekre vagy a pénzét kéri vissza – a kibocsátási árfolyamhoz képest 10,62%-os prémiummal. 2013 végén a magyar állam visszamenőlegesen változtatta meg a feltételeket: közölte, hogy minden Richter-részvényt visszavásárol. A 100 ezer euró névértékű papírokra kifizetett évenkénti 4,4%-os kamaton felül a visszavásárláskor 3,5% prémiumot is felajánlott. Ezzel egy időben az MNV Zrt. a korábbival azonos értékű, 2019-ben lejáró átváltható kötvényt bocsátott ki, vagyis a 25%-os Richter-csomag továbbra is zálogban maradt.

A következő meglepetés újabb három évet váratott magára. 2007 novemberében a Richter 253 Mrd Ft-ért új részvényeket bocsátott ki, amelyeket zártkörű értékesítés keretében egy lengyel milliárdos, Jerzy Starak jegyzett le. A lengyel befektető azonban nem készpénzzel fizetett a Richter részvényeiért, hanem a tulajdonában álló generikus gyógyszercég, a Polpharma 99,65% részvénycsomagjával, valamint az orosz Akrihin gyógyszeripari vállalat 80%-os pakettjével. Az orosz cég hiányzó 20%-át viszont a Richter maga vette meg, de úgy, hogy e célból kibocsátott saját részvénnyel fizetett.

Furcsa helyzet állt elő. Mint magánszemély, a lengyel milliárdos a Richter legnagyobb tulajdonosa lett volna (26,75%), a magyar állam tulajdoni hányada viszont 25,1%-ról 18,35%-ra csökkent volna. A lengyel befektető vállalta, hogy a megszerzett részvények 80%-át négy évig nem értékesíti, és a következő öt évben is megtartja kezdeti részvénytulajdonának 60%-át. Ez a kitétel a jelenlegi részvényeseknek védelmet jelent az ellen, hogy a lengyel befektető tőzsdére „borítsa” részvényeit, és ezzel árfolyamesést idézzen elő. Másfelől viszont a Richter, mint cég, gyakorlatilag felvásárolta lengyel riválisát és ezzel a kelet-európai térség egyik legnagyobb generikus gyártója lett. A megállapodás bejelentését követően a lengyel versenyhivatali eljárást – és az ezt követő üzleti zárást – a piac minden szereplője formaságnak tekintette. Mint kiderült, az is volt, 2008. július elején a lengyel versenyhivatal engedélyezte a két cég összeolvadását. Ekkor jött a váratlan meglepetés: a lengyel milliárdos visszalépett az üzlettől. Ezzel a Richter igen nehéz helyzetbe került, hiszen többéves előkészítő munkája veszett kárba.

1998-tól kezdve a Richter tudatosan készült a multinacionális társasággá válásra. 2010-ben már a régióban egyedülálló, öt világrészre kiterjedő piachálózattal rendelkezett, termékei így a világ csaknem száz országába eljutottak. A Társaság 30 országban volt jelen, hét gyártóhellyel,1 30 képviseleti irodával, valamint 14 kereskedelmi leányvállalattal és nagykereskedelmi vállalattal. A 2007. évi lengyel–orosz tranzakcióval – amit a lengyel versenyfelügyeleti hatóság csak 2008 júliusában hagyott jóvá – a Richter piaci részesedése a lengyel és az orosz piacon a második helyre emelkedett volna. Tulajdonképpen ezzel a lépéssel lezárult volna egy 16 éves sikersorozat. Bogsch Erik 1992-ben vette át a céget, s ettől kezdve mindent megtett annak érdekében, hogy a vállalatot úgy vonja ki az állam hatásköréből, hogy közben maximális függetlenséget biztosítson magának és vezetőtársainak. Ez – a Polpharma-üzlet kútba eséséig – úgy tűnt, sikerült is. Az állami tulajdon gyakorlatilag 0-ra csökkent volna a cégben. Sőt, az ÁPV Rt. jogutódjaként működő MNV Zrt. részesedése még abban a legkedvezőtlenebb esetben sem érte volna el a 25%-ot, ha az átváltható kötvények végül visszaszállnak a magyar államra! De mivel nem ez történt, így továbbra is nyitva maradt a lehetősége annak, hogy egy Richternél sokkal erősebb szakmai befektető vegye át a cég irányítását.

2009-ben azután megtörtént, amire öt évvel korábban senki sem számított. A magyar költségvetés helyzete még a 2005-ösnél is feszítettebb volt, így szinte fel sem merült az a lehetőség, hogy az állam készpénzzel kifizesse a lejáró Richter-kötvények tulajdonosait. Maradt a másik lehetőség: az újabb ötéves kötvénykibocsátás, amely elegendő fedezetet biztosít a lejáró kötvények visszaváltására. Ez is történt. 2009 szeptemberében az MNV által kibocsátott 833,3 millió € értékű, 2014-ben lejáró, újabb átcserélhető kötvénycsomag került a piacra. Igaz, az öt évvel korábbi feltételek időközben lényegesen romlottak, a kötvényekre 4,4%/év euró kamatot kellett garantálni, méghozzá évenkénti fizetéssel. Már az első évre – 2010-re – is azt lehetett prognosztizálni, hogy a cég éves osztaléka nem nyújt fedezetet az MNV Zrt.-nek a 6 Mrd Ft-nyi kamatfizetésre.2

Mint az várható volt, az MNV Zrt. 2013. december 6-án visszavásárolta az összes, 2014-ben lejáró, 833,3 M € névértékű átcserélhető kötvényt, és ezzel párhuzamosan a magyar állam nevében új, 908,3 M € össznévértékű, 2019-ben lejáró Richter-részvényekre átcserélhető kötvényt bocsátott ki. Az új kötvényt, amelyet a Standard & Poor’s BB, a Moody’s Ba1 besorolású hitelminősítéssel látott el, bevezették a frankfurti tőzsde Freiverkehr piacára. Az új, 3,375%-os kamatszelvény kedvezőbb volt a korábbi kötvények 4,4%-os kamatozásához képest, a kibocsátáskori részvényárfolyamhoz viszonyított, 35%-os átcserélési prémium pedig kedvezőbb a 2009-es kibocsátás során elért 32%-os prémiumnál. Mindemellett a 19,21 eurós (5705,6 Ft) átcserélési ár 8,5%-kal volt a korábbi kötvények 17,7 eurós átcserélési ára (5256,9 Ft) felett. A tranzakció hozzávetőlegesen a korábbi kötvények visszavásárlásához szükséges ellenértéken és a visszavásárlással esedékesség váló, időarányos kamatfizetésen túlmenően 34 M € többletforrás-bevonásra teremtett lehetőséget a költségvetés számára, kedvező feltételek mellett.3

2015-től kezdve megint új helyzet állt elő. Mint az várható is volt, az Eurostat átlátott a magyar kormány trükkjén, és úgy módosította a Magyarország számára is kötelező előírásokat, hogy a Richter-részvények elzálogosítása a kormányzati szektor adósságának részét képezi, melynek összege névértéken és 2015. évi várható árfolyamon számítva 280 Mrd Ft.4 Így tehát a sok-sok éves tranzakciónak nem volt semmi értelme. Arra mindenesetre jó volt, hogy a tulajdoni szerkezetet megbonyolítsa és lényegében lehetetlenné tegye a Richter valódi privatizálását. Ezzel Bogsch Erik vezérigazgató, aki rekordideig – 1992 és 2017 között –töltötte be ezt a pozíciót, megvédte a cég menedzsmentjének önállóságát. (Ezt követően még hét évig IG-elnök maradt, majd „örökös elnökként” tagja maradt az IG-nek.)