Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.12.5. Egis – kanyargós út a szakmai befektetőhöz

Svájci gyökerek. Az Egis története a 19. századra nyúlik vissza. 1865-ben alapították a svájci Dr. Albert Wander Ag.-t, melynek magyarországi leányvállalatát 1913-ban vették fel a cégjegyzékbe Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Rt. néven. A vállalat fő termékei tápszerek, malátakészítmények és gyógycukrok voltak. Az 1920-as évek második felétől indult a vállalat igazi fejlődése. Ekkor kezdtek import hatóanyagokból készgyógyszereket gyártani. Az államosítás után a Wander még két évig megtartotta részvénytársasági formáját (1.1.10.11.).1 1950-ben a cégbe beolvasztottak öt kisebb gyógyszercéget is – ezért kapta az új cég jelzőként nevéhez az „egyesült” szót. A dolgozói létszám az egyesítést követően 653 fő volt, míg az 1950-es évek közepén már több mint 800.

1989-ben az Egis, akkori nevén: Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár Vállalat (EGYT) élén már hosszú idő óta keménykezű, nagy tekintélyű vezető állt. 1976-ban két új vezetőt neveztek ki: Varga Edit a Kőbányai Gyógyszerárugyár egyidejű vezetése mellett látta el az igazgatói feladatokat, mellé Bihari István került általános igazgatóhelyettesnek. Kétévnyi kettős vezetés után, 1979-ben Bihari lett a vállalat teljes jogkörű, egyszemélyi vezetője. 1985-ben az Egis is vállalati tanácsi irányítású vállalat lett – de ez nem jelentett változást, mert az összes korábbi vezetőt megválasztották az alkalmazottak. Így Orbán Istvánt is, akinek egész szakmai pályafutása a céghez kötődött, s aki ezt a pozícióját azután egészen 2006-os nyugdíjba vonulásáig meg is őrizte.2

A cég átalakítását és egyúttal a névváltoztatást is3 maga a cég kezdeményezte – tehát nem az ÁVÜ –, de az ÁVÜ jóváhagyására azért szükség volt. Így 1991. december 31-től a cég neve és formája: Egis Gyógyszergyár Részvénytársaság.

1992-ben a CSFB tanácsadása mellett kezdődött a befektetőkeresés, amit természetesen bonyolított az a körülmény, hogy a cég maga az ÁVÜ-től átkerült az ÁV Rt. portfóliójába. Az ÁV Rt. ennél a cégnél sem volt teljesen ura a helyzetnek. Az átalakulás nyomán ugyanis a cég menedzsmentje 10%-ot a dolgozóknak adott, 6%-nyi részvényt pedig a települési önkormányzatoknak juttatott. Így kezdettől fogva csak a részvények 84%-a lehetett eladás tárgya.

A pályázati kiírásra mindössze egyetlen cég jelentkezett, az amerikai SPI Pharmaceuticals, az a cég, amely mellesleg az Alkaloidára is pályázott. A Milan Panić – akkor éppen rövid ideig szerb miniszterelnöki pozíciót is betöltő, amerikai és jugoszláv állampolgársággal rendelkező üzletember – által tulajdonolt céget egy magyar származású üzletember, Jerney Ádám irányította.4 Az amerikaiak erős politikai hátszéllel nyomultak – egyebek közt Antall Józsefet is megpróbálták befolyásolni –, de nem tudták legyűrni az Egis menedzsmentjének ellenállását.5 Egyébként az egész céget 80 M dollárra értékelték, ami fele volt a hivatalos vagyonértékelési adatnak. Ráadásul nem is akartak készpénzzel fizetni, csak egy kamatmentes fizetési ígérvényt ajánlottak.

Miközben a menedzsment az ÁV Rt. által is erőltetett privatizáció megfúrásával volt elfoglalva, a cég körül is sokasodtak a bajok. A szovjet piac összeomlása az Egisnek is óriási károkat okozott. A körmendi gyárban – például – 600 embert kellett elküldeni, mert nem volt munka. Óriási tempóval nekiláttak a hazai piacra szánt gyógyszerek fejlesztésének és felfuttatásának. Ekkor lett 17–18%-os részaránnyal átmenetileg az Egis a hazai piacvezető. Mind a bevételt, mind a profitot növelni tudták, de nagyon drágán. Hatalmas összegű forgóeszköz-hiteleket vettek igénybe. Az infláció miatt megugrottak a kamatok, és a kamatok reálértékénél nagyobb profitrátát nehéz volt elérni a belföldi piacon. Ekkor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) felajánlotta, hogy felemeli a privatizáció előtt álló, részvénytársasággá átalakuló Egis alaptőkéjét. Minden szempontból nagyon jól jött tehát a cégnek a 45 M USD alaptőke-emelés, ami a cég részvényeinek 30%-os privatizációjával volt egyenértékű.

A részvények második csomagját kárpótlási jeggyel és készpénzzel lehetett jegyezni. 1994. június 20-án – vagyis éppen a Horn-kormány megalakulását megelőző időszakban – óriási botrány tört ki. Nem is egy ok miatt.

A bér-sorbanállók már a jegyzést megelőző este leheveredtek a brókercégek ajtaja elé, ahol az igénylők hosszú sora kígyózott. A várakozók összeverekedtek egymással és a biztonsági emberekkel.
Akik soha nem voltak kárpótoltak, meghatalmazással jegyeztek részvényt, mert így olcsóbban jutottak hozzá, mint készpénz fejében. A sorbanállók üzleteltek mindennel: meghatalmazással, kárpótlási jeggyel, sorszámmal.
A kivételezettek hátsó ajtókon surrantak be a brókercégekbe.6

Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, tudni kell, hogy az Egisnél 1987-ben már egyszer lehetett vagyonjegyet jegyezni. Most tehát az ÁV Rt. ezeket a vagyonjegyeket is becserélte, méghozzá 1:1 átváltási arány mellett. A dolgozók így törzsrészvényekhez is jutottak, ráadásul rendkívül kedvezményesen, 30% alatti árfolyamon.

1994 júliusában az ÁV Rt. a menedzsment szándéka ellenére is tőzsdére vitte a céget, így az állam 58%-os részesedése 28%-ra csökkent. Az induló ár részvényenként 2301 Ft volt. De ezzel még nem rendeződött el az Egis sorsa, miután nyilvánvaló volt, hogy az EBRD csak átmeneti tulajdonos. Így 1995 elején, a cég saját kezdeményezésére, ismét megkezdődött a befektetőkeresés, amit az angol NatWest tanácsadó vállalt. Ezzel párhuzamosan viszont az ÁV Rt. maga is akciózni kezdett – a CSFB-től várta a javaslatokat. Az éleződni látszó konfliktus végül úgy oldódott meg, hogy a NatWest vételi ajánlatot tett a 28%-os állami pakettre, amiből 7%-ot azonnal tőzsdére vitt. Időközben Orbán István megegyezésre jutott a francia Servier gyógyszergyár tulajdonosával – Jacques Servier-vel7 –, aki hajlandó volt megvásárolni az EBRD 30%-os, illetve a NatWest-nél maradt 21%-os részvénycsomagot. Vagyis ily módon a francia befektető 51%-os részarányt tudott eléri, a magyar állam pedig teljesen kiszállhatott.

Ha az ÁPV Rt. betartja a szabályokat, akkor erre a szövevényes megoldásra sohasem került volna sor. Amit az ÁPV Rt. engedélyezett a NatWestnek, az a versenyeztetési szabályzat durva megsértése, nyilvánvaló összeférhetetlenség volt. Ilyesmire a magyar privatizáció történetében korábban nem akadt példa – és később sem. Suchman Tamás privatizációs minisztert azonban akkoriban nagyon hajtotta a siker utáni vágy, mindenképpen azt szerette volna, hogy már 1995 nyarán legyen valami bevétele az újonnan felállított ÁPV Rt.-nek. Ezért fogadta el a NatWest ajánlatát, hallgatólagosan tudomásul véve a továbbértékesítés tényét. A NatWest 4 hónap alatt 55%-os hasznot vágott zsebre. Suchmannak szerencséje volt, hogy az ügyből nem lett botrány.

2007 végén a cég részvényeinek 88,44%-a már külföldi tulajdonosok kezében volt. A többségi tulajdonos, a francia Servier – ATP nevű leányvállalatán keresztül – a részvények 50,91%-át birtokolta, a többi a tőzsdén forgott.

6.12.6. táblázat. Az Egis részvényeinek értékesítése, 1994–1995

Időpont	Értékesített mennyiség (%)	Árfolyam (%)	Vevőkiválasztás módja	Bruttó vételár (Mrd Ft)
1994. április				4,4
1994. június	8,2	202	Kárpótlásijegy-csere	0,846
1994. jún. 23.	6,6.	203	Nyilvános kibocsátás magyar befektetőknek	1,043
	15,8	206	Nyilvános kibocsátás nemzetközi befektetőknek	(≈ 2,6) 24 M USD
		586	n. a.	n. a.
1995. jún–aug.	28	230	Tőzsdei értékesítés	5,6
ÁPV bevételei összesen				14,5 Mrd Ft

Forrás: MNV Zrt. adatbázisa, Macher (2000), Korányi (1998) 87-89.o.

Sok-sok év után váratlan volt a bejelentés 2013 szeptemberében, hogy a Servier kész kivásárolni az Egis többi részvényesét annak érdekében, hogy a céget kivezethesse a Budapesti Értéktőzsdéről. A bejelentés első hallásra nagyvonalúnak tűnt: a napi piaci árhoz képest 33%-os felárt tartalmazott.8 Miután a kivásárlás rendben zajlott, a tőzsdei kivezetés 2013. december 6-án meg is történt. Nagyjából ebben az időben folyt – de a nyilvánosság teljes kizárása mellett – a magánnyugdíjpénztárak államosított vagyonából származó, és az MNV Zrt.-nek ingyen átadott Egis-részvények (4,74%) értékesítése a Servier számára 10,33 Mrd Ft-ért.9 Ezzel teljes mértékben eltűnt az állami tulajdon az Egis Nyrt.-ből.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_5556/#m1265peam2_5556 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_5556/#m1265peam2_5556)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_5556/#m1265peam2_5556)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

6.12.2. ábra. Az Egis tőzsdei árfolyamának alakulása, 1995–2013

Forrás: BÉT.

2013-ban az Egis több mint 130 Mrd Ft-os árbevételének háromnegyede exportból származott, a világ mintegy 60 országába exportálta termékeit. Magyarországon az eladott dobozok száma szerint a harmadik, a patikai vényköteles gyógyszerek piacán a negyedik legnagyobb forgalmú gyógyszergyártó volt. Árbevétele mintegy 9%-át, évente több mint 12 Mrd Ft-ot költött erre a célra. Magyarország 29. legnagyobb munkáltatója volt. Bel- és külföldön közel 4000 munkatársa volt.

1	http://www.weborvos.hu/100_eves_az_egis/az_egis_gyogyszergyar_tortenete_1913/206900/
2	Orbán alig két héttel nyugdíjba vonulása után, 2006 januárjában szívinfarktusban meghalt.
3	A névváltoztatás fő indoka az volt, hogy az EGYT-t sok külföldi partner egyiptomi cégnek hitte. Az Egis a görög aigisz [égisz] szóból ered, mely Zeusz és Pallasz Athéné pajzsára utal és a védelem szimbóluma.
4	Jerney később hazatelepült Magyarországra, és átvette az Alkaloida irányítását.
5	Az üggyel kapcsolatos diplomáciai levelezés dokumentumait lásd Antalóczy (2000) könyvének függelékében.
6	A tőzsdei privatizációk között sok, ehhez hasonló botrány robbant ki, de az Egis-botrány volt a legsúlyosabb és leginkább visszatetsző, mert itt volt a legnyilvánvalóbb, hogy a kibocsátást mélyen alulárazták. Lásd Korányi G. Tamás (2000: 89).
7	A francia gyógyszeripari vállalatot 1954-ben alapította a névadó dr. Jacques Servier. A 70-es és 80-as években a Servier gyors növekedésnek indult, és Franciaország legnagyobb független, magánkézben lévő gyógyszerkonszernjévé vált. A Servier 2013-ban világszerte 20 ezer munkatársat foglalkoztatott, közülük háromezret a kutatás területén. A francia gyáros még 2013-ban is személyesen irányította cégét.
8	HVG, 2013. szept. 28.
9	MTI, 2013. nov. 5.