Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.12.6. Biogal – nem ők döntöttek

A debreceni Biogal az 1912-ben alapított Rex Gyógyszergyár utódja. A II. világháború után a Hajdúsági Gyógyszergyár és a Rex Gyógyszergyár egyesítésével jött létre a Biogal Gyógyszergyár, amely a privatizáció során 1996-ból az izraeli Teva gyógyszeripari cég tulajdonába került. De ne szaladjunk ennyire előre.

1990-ben a szoruló pénzügyi helyzet a debrecenieket is hajtotta a társasággá válás felé. Nagyon hamar befektetőt is talált magának a menedzsment, egy svéd–hongkongi tulajdonú pénzintézetet, a DC Investet. Ez az ötlet azonban nem nyerte el az ÁVÜ tetszését – egyebek között azért sem, mert a cég menedzsmentje nem állt egy emberként a terv mellé. Pénzügyi gondok is voltak, ezért az ÁVÜ felállította a teljes menedzsmentet.

1991-ben a cég legnagyobb hitelezője, az MHB bank hitel–tőke konverziót hajtott végre (22,8%), mert máskülönben nem jutott volna pénzéhez. Megtörtént a települési önkormányzatok kielégítése (5,2%), és az alkalmazottak is kaptak 6,8%-nyi részvényt. Az ÁVÜ nyomására indult be a formális privatizáció, tanácsadóként a francia Rothschild bankház kapott megbízást. Két ajánlatot sikerült beszerezniük: az izraeli Teva és az amerikai Bristol Myers Squibb jelentkezett. A debreceniek az amerikaiakat favorizálták, az ÁVÜ az izraelieket. Végül a dilemma magától megoldódott, miután az amerikaiak – elunva a várakozást – visszaléptek. 1992 tavaszán az ÁVÜ megint személycseréket hajtott végre a cég vezetésében. De ettől sem javult sokat a vállalat helyzete, így a már megkezdett befektetői tárgyalások is egyre rosszabb irányba haladtak. Az izraeliek egy 30%-os pakett erejéig fenntartották vételi szándékukat, de már csak névértéken lettek volna hajlandók részvényt vásárolni.

Kétévi szünet után ismét az állami vagyonkezelők voltak a kezdeményezők. Az ÁV Rt. 1995 áprilisában döntött egy kétfordulós pályázatról. Az 1. fordulóban hárman jelentkeztek: az éppen privatizáció előtt álló Egis, a svájci Sandoz és ismét az izraeli Teva. A 2. fordulóban viszont senki nem adott be ajánlatot, de a Teva jelezte, hogy pályázaton kívül esetleg mégis hajlandó a tárgyalások folytatására.

Innentől kezdve viszonylag gyorsan peregtek az események. 1995. november 5-én aláírták azt a szerződést, amelynek során az ÁPV Rt. és az MHB egyaránt eladta részvényeit, és ezzel lehetővé vált, hogy a Teva Németországban bejegyzett 100%-os leányvállalata megszerezze a Biogal részvényeinek 77%-át.

A jellemző gyakorlattal ellentétben a Teva nem piacot vásárolt, hanem piacot hozott. Nem sokkal azután, hogy 99%-ban tulajdonosa lett a debreceni cégnek – a hiányzó részvényeket a szabadpiacon vásárolta meg –, bezárta angliai gyógyszergyártó üzemét és áttelepítette a hajdúsági városba, ahol a közép-kelet-európai és az Európán kívüli gyártás központja alakult ki. Miután 2000-ben a többségi tulajdonos kanadai Novopharm Ltd.-t a Teva megvásárolta, a cég szérumokat, vakcinákat, valamint diagnosztikus készítményeket is előállító leányvállalata, a magyar Human gyógyszergyár is integrálódott a Tevába. Másképpen fogalmazva: a Biogalt és a Humant Teva Magyarország Rt. néven vonták össze.

6.12.7. táblázat. A Biogal részvényeinek értékesítése, 1994–1996

Időpont	Értékesített mennyiség (%)	Bevétel (Mrd Ft)	Árfolyam (%)	Vevőkiválasztás módja	A készpénzbevétel aránya az összbevételben (%)
1994. ápr. 13.	…		146	Kárpótlásijegy-csere	0
1994. ápr. 21.			296	Részvénycsere	0
1995. jan. 2.	n. a.		343	Tőzsdei	100
1995. nov. 29.	77	2,1	100	Zártkörű elhelyezés (Teva)	100
1996. jan. 20.	…		48	Munkavállalói értékesítés	0