Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.12.7. Alkaloida – ötödszörre sikerült

Az 1927-ben alapított tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár menedzsmentje már 1990 decemberében döntött a cég átalakításáról, s ezen belül arról, hogy a részvények 40%-át a német Mundipharma AG vehesse meg. Ez a 40% úgy jött ki, hogy a vezetés azt szerette volna elérni, hogy a dolgozói részvényvásárlás és a települési önkormányzatok kielégítése után végeredményben az ÁVÜ részesedése 50% alá essen. Ezt akkor az ÁVÜ vezetése elutasította. Így 1991 szeptemberében újra kellett kezdeni az átalakítást. Ennek az lett az eredménye, hogy 96% lett az ÁVÜ-é, 4% a Postabank,1 illetve a tiszavasvári önkormányzat kezébe került.

A gyár sorsával kapcsolatos döntéseket a szokásos alapkérdéseken túlmenően az is bonyolította, hogy a cég elsősorban pszichotróp anyagokkal és morfinnal foglalkozott, ami okot és ürügyet is szolgáltatott az állami beavatkozás lehetőségének fenntartására. Technikai értelemben ez azt jelentette, hogy a jogszabály a morfin feldolgozását és gyártását koncessziós tevékenységnek minősítette, ezért a gyárnak a privatizáció előtt el kellett nyernie a Népjóléti Minisztérium által kiírt koncessziós jogot.2

Egy éven át az ÁVÜ, illetve utódja, az ÁV Rt. és a szaktárca, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium (IKM) jókat vitatkozott. Az IKM a szakmai befektető kisebbségi tulajdonszerzése mellett érvelt, az ÁV Rt. inkább tőzsdei bevezetést és kárpótlásijegy-cserét szeretett volna.3 Az 1992 őszén kiválasztott privatizációs tanácsadó, a Commerzbank AG 59,6%-nyi részvényt próbált eladni. Vevőként az amerikai SPI Pharmaceuticals jelentkezett – amelyről már fentebb Egis-vevőjelöltként szó esett. De ennek az ajánlata is érvénytelen volt, mind tartalmi, mind formai szempontból.

A következő tenderkiírásra 1993 decemberében került sor. Az ÁV Rt. versengő ajánlatkérés keretében három céget kért fel ajánlattételre. Megint csak az SPI jelentkezett, de később visszalépett. Miközben zajlott a tenderezés, az ÁV Rt. egyidejűleg kárpótlásijegy–részvény cserét is meghirdetett. Mint utólag kiderült, nem sok sikerrel.

1995 májusában zajlott a következő privatizációs kísérlet, amire ismét csak egy,formai szempontból értékelhetetlen befektetői ajánlat érkezett: az indiai Torrent Pharmaceuticals Ltd. próbált így betörni a magyar piacra.

Az ötödik privatizációs kísérlet 1996 márciusában indult, amikor az ÁPV Rt. egyfordulós pályázatot hirdetett a részvények 50,02%-ára. Csak az amerikai ICN nevű cég jelentkezett, de ez valójában ugyanannak a Panić-féle kalifornai befektetői csoportnak a része, amely már eddig is többször próbálkozott. Hosszas alkudozás után, 1996. augusztus 30-án írták alá a szerződést. Az amerikaiak a névérték 57%-án, 9,1 millió $-ért vették meg a részvényeket – ez hajszálpontosan annyi, mint amennyit a kezdet kezdetén, 1992-ben ajánlottak. Az amerikaiak október 10-én kerültek birtokon belülre.4

Az ICN Alkaloida Magyarországra, majd ICN Magyarországra átkeresztelt vállalkozás alaptőkéjét 1997. januárban 6,96 Mrd Ft-ra emelték, ennek során az ICN részesedése 67,12%-ra nőtt. 2000 decemberében az ICN megvásárolta a maradék 25%-nyi részvényt is az ÁPV Rt.-től.5 A következő két évben az ICN Magyarország Rt. 25% + 1 szavazatnyi részesedést szerzett az Omker nagykereskedelmi vállalatban, és 97,3%-ot a Fúzió-Pharma gyógyszer-nagykereskedelmi részvénytársaságban.

Ámde a menet közben nevét ICN-ről Valeant Pharmaceuticals Internationalre módosító tulajdonos hét év után, 2004 elején döntött úgy, hogy termelését Lengyelországba koncentrálja, és eladja a magyarországi üzemet. (Ez a döntés nyilván összefüggésben állt azzal, hogy 2002-ben saját tulajdonostársai elmozdították Panićot a cég éléről.6) Egy éven át húzódott a tranzakció. A vevő az indiai Sun Pharmaceutical Industries lett, melynek vezetői gyakorlatilag csak 2006-ban vették át a cég irányítását.7

1	A Postabank saját egészségügyi vállalkozása, a Postabank Egészségügyi Holding Rt. részére vásárolt 100 M Ft-nyi részesedést.
2	Az ezzel kapcsolatos szabályozás évekkel később is roppant kényes üzleti kérdésnek számított, hiszen monopoljogokról van szó mind a kábító hatású medicinák termelése, mind az ehhez szükséges mákalapanyag termesztése során (HVG, 1997. febr. 8. és 2000. dec. 23.).
3	Ez meg is történt, a részvények 1,56%-a így talált gazdára.
4	Antalóczy (2000: 56).
5	HVG, 2001. máj. 12.
6	HVG, 2002. júl. 20.
7	HVG, 2005. dec. 10.