Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák


6.12.9. Összegzés

A rendszerváltás sokkszerű változást hozott a magyar gyógyszeripar számára. Reálértéken számolva a 2005. évi nettó árbevétel alig haladta meg az 1990. évit. Ez elsősorban a belföldi piacon elszenvedett részarányvesztés (74% 33%) következménye volt,1 de reálértékben nem sokat nőtt az export volumene sem. Azonban azt is látni kell, hogy az 1990–2005 közötti időszakban a magyar gyógyszerpiacon egyáltalán nem volt érdemi bővülés! Évről évre 330–360 millió doboznyi gyógyszer fogyott, vagyis évenként és fejenként 33–36 doboz.
Három évtized távlatából tekintve elmondhatjuk, hogy az öt, magyar viszonylatban nemzetgazdasági jelentőségű, nagy cégből négyet – tehát a Chinoint, az Egist, a Biogalt és az Alkaloidát – viszonylag fiatal, nemzetközi viszonylatban kis-közepes, illetve közepes méretű nyugati cégek vettek meg, amelyek viszonylag későn, a 80-as és 90-es években kezdtek nemzetközi terjeszkedésbe. Céljuk általában kettős volt – egyfelől olcsón hozzá tudtak jutni a meglévő generikus termelési bázisokhoz, másrészt szükségük volt a magyar piacra is. A 90-es évek végéig ezek a befektetők – tehát a Sanofi, a Servier, a Novopharm és a Teva – másutt Kelet-Európában nem akartak vagy nem tudtak terjeszkedni, így magyarországi leányvállalataik esélyt kaptak arra, hogy regionális központokká alakuljanak.2
A gyárak a privatizáció és a privatizáció utáni évek viszonylagos sikereit részben a kormánynak is köszönhetik. A Richter még 1994 tavaszán a Boross-kormánytól kapott 10 éves egyedi nyereségadó-kedvezményt, és ehhez hasonló támogatást a későbbi kormányok is biztosítottak. Az Alkaloida először a Horn-kormánytól kapott ilyen segítséget: 1994 végén az év elejétől kezdődő 5 éves teljes adómentességhez jutott. Az Egisben a francia Servier csak 1995 végén szerzett többségi tulajdont, de mivel megszerezte az EBRD 30%-os részvénypakettjét, „örökölte” a külföldieknek 1993-ban még jogszabály alapján megadott adókedvezményeket is. Szintén e korábbi jogszabály alapján járt társaságiadó-mentesség a Chinoinnak és a Humannak.
A Richter, ami már a rendszerváltás idején is a legnagyobb gyógyszergyár volt, kezdettől fogva önálló utat járt – de még nem ért a végére. 2009 elején úgy tűnt, hogy a magyar–lengyel partnerség lehetőséget ad arra, hogy a magyar cég továbbra is megtartsa önállóságát. De ez az üzlet kútba esett. 2020–21-ben az MNV Zrt. kormányutasításra ingyen szétosztotta az állami kézben maradt utolsó 25%-nyi részvényt. Nem tudhatjuk, hogy mi fog történni később a blokkoló kisebbséggel. Már csak azért sem, mert a gyógyszerpiac kulcsszereplői különlegesen jól tudnak titkot tartani. Annyi biztos, hogy a vállalatok menedzsmentje végül is elérte célját. A privatizációk úgy valósultak meg, hogy a cégvezetők rövid távú érdekeit követték, és a privatizációs bevétel maximalizálására irányuló törekvéseknek sikerült ellenállniuk.
 
6.12.3. ábra. A legnagyobb magyar gyógyszergyárak növekedése 1991–2012 között (forintban számolt nettó árbevétel alapján, 1991 = 1)
Forrás: Budapest Business Journal, 2013. okt. 4. – okt. 17.
 
6.12.8. táblázat. Az állami vagyonkezelők privatizációs bevételei, 1992–2021
Társaság neve
Nettó készpénzbevétel (Mrd Ft)
Richter
57
Egis
14,5
Chinoin
13,0
Human
0,4
Reanal
0,02
Biogal
n. a.
Alkaloida
1,5
Összesen
87
 
 
Forrás: Saját gyűjtés. A részleteket lásd feljebb.
 
6.12.4. ábra. Hazai gyógyszergyárak árbevételei 2022-ben
1 Az összehasonlításnál azonban figyelembe kell venni a struktúraváltozás hatását is. 1990-ben a magyar gyógyszergyárak a humán gyógyszeren kívül is sok mindent gyártottak (pl. kozmetikumokat és állatgyógyszereket is), emiatt a közvetlen összehasonlítás némileg torzít.
2 2018-ban azonban a Teva arra kényszerült, hogy leállítsa magyarországi gyógyszertermelését, miután az Amerikai Gyógyszerhatóság (FDA) súlyos minőségi-biztonsági problémákat talált a cég gödöllői gyárában. A Teva üzleti központként tovább működött (HVG, 2018. nov. 7., 49).

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2025

ISBN: 978 963 664 101 6

Hivatkozás: https://mersz.hu/mihalyi-privatizacio-es-allamositas-magyarorszagon-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave