Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.14.1. Bevezetés

A rendszerváltás idején szó sem volt a postai szolgáltatások privatizációjáról – jóllehet a hajdan egységes állami vállalatról szinte minden évben leválasztottak egy-egy egységet, és szinte évről évre megjelentek a piacon olyan vállalkozások, amelyek valamelyes formában közvetlenül vagy közvetve a Posta konkurenciái voltak (pl. gyorspostai szolgáltatás, futárposta). Mindeközben a nagyvilágban, hasonlóan más hálózatos iparágakhoz, a hagyományos értelemben vett postai szolgáltatások területén is alapvető liberalizációs lépések történtek a 20. század utolsó évtizedében. Ezek részben az EU egységes belső piaci politikájának voltak a következményei, részben a hatékonyság növelésére irányuló versenykényszer nyomán kerültek napirendre. Az átalakulásnak két alapelve érvényesült:

Az egyetemes szolgáltatás elve (6.2.1.). Ez annyit jelent, hogy minden uniós felhasználó számára – földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül – biztosítani kell megfizethető áron és meghatározott minőségben a postai szolgáltatások meghatározott minimumához való hozzáférést.
Piacnyitás. A verseny megteremtésével ösztönözni kell a hatékonyabb működésre, fokozatosan meg kell szüntetni az egyes nemzeti postai szolgáltatók korábbi kizárólagos jogait.1

Az Egyesült Államokban az állami postavállalat privatizációja már a 60-as évek végén felmerült, de ebből 2012-ig semmi sem valósult meg, a piac azonban nagymértékben megnyílt a verseny előtt, és valójában mintaként szolgált az Európai Unió számára. 2005-ig számos EU-tagországban már előrehaladt a liberalizáció – ti. abban az értelemben, hogy az egyetemes szolgáltatások területén a nemzeti posták vetélytársakkal találták magukat szembe. Miközben Magyarországon a Magyar Postának egyetlen vetélytársa sem akadt, Németországban 1370, de még Lengyelországban is 202, Szlovákiában 18, Szlovéniában 13, Észtországban 10 engedéllyel rendelkező cég lépett piacra.2 Magyarország 2008-ban is azon országok közé tartozott az unióban, amelyek a legkevésbé liberalizálták a piacot,3 és ez 2013-ig sem változott. Az állami posta cég eladása a posztszocialista országok közül először Romániában került napirendre, de a 2013 tavaszán meghirdetett tenderre egyetlen pályázó sem jelentkezett.

A hagyományos értelemben vett postai cégek privatizációja a világ más országaiban is csak lassan indult be. Először a holland posta ment át ezen a folyamaton,4 2000-ben a német posta tőzsdére vitele volt jelentős lépés, 2012-ben már csak a részvények 30%-a volt állami. Ezen túlmenően csak Szingapúrban (2003), Olaszországban (2015), Belgiumban (2006–2011), Ausztriában (2006–2011) és Angliában (2010-től) került az egykori állami postavállalat magáncégbe.

6.14.1. táblázat. A Magyar Posta átalakításának mérföldkövei, 1990–2016

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_5730/#m1265peam2_5730 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_5730/#m1265peam2_5730)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_5730/#m1265peam2_5730)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

A kezdetek. 1867. május 1-én vált ki a magyar postaszervezet az osztrák postából, és Magyar Királyi Posta néven önálló nemzeti közintézmény lett. Ennek ellenére a magyar postabélyegeket 1871-ig még Bécsben nyomatták. A fő tevékenység a levél- és csomagküldemények kézbesítése volt. 1881-ben Puskás Tivadar és fivére, Ferenc magánvállalkozásban megnyitotta Budapesten az első magyar telefonközpontot. Puskás Tivadar ötlete volt az 1893-ban megvalósult telefonhírmondó, amely a rádió megjelenése előtti években óriási technikai újdonságnak számított (1925-ig működött). Baross Gábor miniszter 1887-ben egyesítette a postát és a távírdát, 1888-ban pedig államosította és a Posta szervezetébe integrálta a telefonszolgáltatást.

A klasszikus szocializmus időszakában a Posta közvetlen minisztériumi irányítás alatt állt – még csak vállalat sem volt! Feladatai azonban bővültek: 1950-ben a Magyar Posta az államtól kizárólagos jogot kapott a hírlapterjesztésre, majd a televíziós műsorszórásra is.

A szervezet 1983-ban vált önálló főhatósággá, Magyar Posta Központja néven. 1990. január 1-től az addig egységes Magyar Postából kivált a műsorszóró- és távbeszélő-szolgálat. Megalakult a Magyar Távközlési Vállalat,5 a Magyar Műsorszóró Vállalat6 és – harmadikként –a Magyar Posta Vállalat, melyek önálló, független vállalatként működtek tovább. Ezzel egyidejűleg a szabályozó hatóság szerepét a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM) vette át, majd a Postát egyszemélyes, állami tulajdonú részvénytársasággá alakította át.7 A Magyar Posta Rt. 1994. január 1-jén kezdte meg működését mint a Magyar Posta Vállalat általános jogutódja. A társaság hivatalos elnevezése 2006. január 2-ától: Magyar Posta Zártkörűen Működő Részvénytársaság (rövidítve: Magyar Posta Zrt., illetve MP Zrt.).

A Posta társadalompolitikai szerepe. 1970 és 1990 között a postahivatalok száma gyakorlatilag nem változott (3180 és 3200 között ingadozott), vagyis gyakorlatilag az ország valamennyi településén működött posta. A KSH nyilvántartása szerint a postai és a távközlési ágazat 1990-ben közel 74 ezer dolgozót foglalkoztatott, lényegesen többet, mint egy évtizeddel korábban. 1990-ben a Posta – a MÁV után – az ország legnagyobb állami vállalata volt, melyet két kormány idején is az a Doros Béla irányított, aki már 1990 előtt is vezető beosztásokat töltött be a cégnél és miniszterhelyettes is volt.

A rendszerváltás után politikai értelemben is nagy jelentősége lett annak, hogy a Posta évtizedes hagyományként folytatta a nyugdíjak és egyéb állami járadékok kézbesítését, ami látszólag a lakosság egyetlen ingyenes készpénzfelvételi lehetősége volt, és még házhoz is ment. Ennek az árát valójában a társadalombiztosítás fizette meg (kb. évi 3-4 Mrd Ft). Másfelől a lakosság a Postán keresztül „ingyen” tudott pénzt átutalni. A sárga csekkek közvetítésének a díját ugyanis a szolgáltatók állták, ami a postai kézbesítést nem számolva is évi kb. 15 Mrd Ft kiadást jelentett 2003-ban.8 Szakértők szerint banki átutalással a rendszert akár a feléért vagy még kevesebbért is lehetett volna működtetni, bár akkor a postások nyugdíjnapi borravalója és a kelet-európai térség legnagyobb csekkfeldolgozó üzeme került volna veszélybe.

1	A nemzetközi és hazai szabályozás alapos áttekintését lásd Kiss (Kiss, 2008; Kiss, 2010).
2	Kiss (2008: 266).
3	Kiss (2010: 271).
4	A folyamat 1994-ben kezdődött. 2006-ban a holland posta részvényeinek már csak 10%-a volt állami tulajdonban, továbbá 1 db aranyrészvény (Kiss, 2008: 282).
5	A Matáv Magyar Távközlési Vállalat csak 1991. december 31-i határnappal alakult át egyszemélyes rt.-vé (6.4.1.).
6	Ebből lett a későbbi Antenna Hungária Vállalat, amelyet azután 1995-ben privatizáltak (6.8.), majd visszaállamosítottak (10.5.12.).
7	Ennek jogi alapja az 1992. évi LIII. törvény, illetőleg a végrehajtást szabályzó 126/1992. (VIII. 28.) kormányrendelet, illetve a 363. 603/1993. sz. korm. határozat volt. Az átalakulás fordulónapja 1993. december 31. volt.
8	MaNcs, 2004. jún. 10.