Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

6.16.2. Az új privatizációs törvény alapelvei

Az állami vagyonnal való gazdálkodás egységes feltételeinek kialakítása szükségessé teszi az állami vagyon tulajdonlásával összefüggő feladatok harmonizált szemléletrendszerben való kialakítását.
Az állami vagyon tulajdonosi jogait – a kormány nevében – a Pénzügyminiszter gyakorolja. Eme jogosítványa alapján a Pénzügyminiszter az állami vagyon egy része, az ún. vállalkozói vagyon tekintetében a vagyon kezelésére és értékesítésére vonatkozó jogosítványait átruházza a privatizációs törvénnyel létrehozandó új, vagyonkezelő és privatizációs szervezetre.

A privatizációs törvény azt a vállalkozói vagyont tekinti elsődleges tárgyának, amely az elmúlt négy évtizedben állami tulajdonba került, de a megváltozott körülmények között az állami tulajdonlás fenntartása már nem indokolt. A törvény által meghatározott vagyoni kör azonban csak részlegesen fedi le a pillanatnyilag állami tulajdonban lévő és az új privatizációs szervezethez átkerülő vagyonelemek körét. Éppen ezért az államháztartásról szóló törvényben és/valamint a kincstári vagyonról szóló törvényben a kincstári vagyontárgyakról is rendelkezni kell.
Az eddigi gyakorlathoz képest sokkal egyértelműbben kell eldönteni, hogy melyek azok a tevékenységek, illetve társaságok, ahol a kormányzat fenn kívánja tartani magának az érdemi beleszólás jogát. Az állam lehetőség szerint tartózkodjon olyan helyzetek kialakításától, ahol erős szakmai befektető mellett – akár többségi, akár kisebbségi pozícióban – folyamatos alkudozásra kényszerül a vállalat-vezetés napi ügyeiben.
A törvénynek tételesen meg kell neveznie a részben vagy teljesen állami tulajdonban tartandó vagyon („tartós állami tulajdon”) körét és mértékét. A szabályozásnak ez a módja azt jelenti, hogy a törvény mellékletében felsorolásra nem kerülő gazdasági társaságok tulajdonhányada megkötés nélkül privatizálható.
Az elmúlt négy év során bebizonyosodott, hogy az ellenérték fejében történő privatizáció alapvetően helyes módszer, e tekintetben nagyobb irányváltás nem indokolt. Az 1990 óta bevezetett kereslet-növelő technikákat a Kormány a jövőben sem kívánja megszüntetni, de alkalmazásukra lényegesen célirányosabban, csak jól körülhatárolt körben fog sor kerülni. Arra kell törekedni, hogy a privatizáció elsődlegesen készpénz ellenében történjen minden olyan vállalat esetében, ahol ez indokolt és célszerű. A készpénzért történő értékesítés nem csupán azért kiemelkedően fontos, mert ez lehet az államadósság csökkentésének a legegyszerűbb módja, hanem azért is, mert a készpénzért történő vásárlás a vevői felelősség semmilyen más formában nem helyettesíthető, egyidejű kifejezése is. A fizetendő ár természetesen nem jelenti e szempont kizárólagosságát: fontos a jövendő tulajdonos fejlesztési, piacszerzési, foglalkoztatáspolitikai és környezetvédelmi kötelezettségvállalása is. Azoknál a vállalatoknál, ahol az eladhatóság azt igényli, vagy a munkavállalói tulajdonszerzés megfelelő módon biztosítja a vállalat jövőjét, továbbra is átfogóan kell alkalmazni a készpénzkímélő technikákat.
A kárpótoltakkal, valamint a társadalombiztosítási önkormányzatokkal szemben fennálló ingyenes vagyonátadási kötelezettségek teljesítését a Kormány kötelességének tartja. Ennek azonban (anélkül, hogy a kedvezményezettek helyzetét mesterségesen rontaná) oly mértékben és módon kell eleget tenni, hogy az a lehető legkisebb mértékben zavarja a piackonform megoldásokra épülő értékesítéseket, és elviselhető terhet jelentsen a gazdasági konszolidáció szempontjából.
A magyar nemzeti image-hoz tartozó termékek márkavédelmét a privatizáció során a jövőben is biztosítani kell. Ennek legmegfelelőbb formája az, hogy a magyar államot illető jogokat részvényesi szerződésben kell érvényre juttatni.
Az állami vagyon magánkézbe adását övező nagyszámú érdekkonfliktusra való tekintettel a privatizációs tranzakciókat nyilvános versenyeztetés útján kell lebonyolítani. A versenykényszer alól kizárólag törvényben szabályozott, közgazdaságilag indokolt esetekben (pl. kárpótlás) célszerű felmentést adni. A versenyeztetési kényszer – mint általános elv – a privatizációs szervezet megbízásából eljáró szervezetre is vonatkozik.

A pályázatok kiírásának, lebonyolításának és elbírálásának rendjét korszerűsítve újra kell szabályozni. A pályázók kötelezettségvállalásait tételesen át kell emelni a vagyon-elidegenítési szerződésekbe és gondoskodni azok számonkérhető jogi garanciáiról.
A magyar gazdaság és a vállalati szféra megerősödéséhez szükség van a tőkepiac fejlesztésére annak érdekében, hogy a vállalkozások finanszírozási forrásválasztéka szélesedjék. A tőkepiacot jelentős mértékben a hazai magán- és intézményi befektetőkre kell alapozni. A hazai magánbefektetők bevonása mellett az egyik legfontosabb érv az, hogy részvételük pótlólagos keresletet teremt és fokozza a versenyt az áruba bocsátott részvények iránt. E tekintetben kiemelt jelentősége van az eredményfüggő befektetésekre kedvezményeket biztosító adórendszeri módosításoknak, a kisbefektetők részére biztosítandó fizetési és árkedvezményeknek, amelyeket a nyilvános tőzsdei bevezetéseknél kell alkalmazni.
Minden új részvényértékesítési tranzakció során arra kell törekedni, hogy a külföldi és hazai befektetők részvétele az adott társaság szempontjából is optimális tulajdonosi szerkezetet biztosítson.

A privatizáció jelenlegi szakaszában, amikor az állam részleges tulajdonában számos olyan cég van, ahol külföldi stratégiai befektető bevonása és feljavító tevékenysége nyomán a társaság már tőzsdeképessé vált, egyre inkább előtérbe kerülhet a maradék részvények tőzsdei értékesítése. Ez azért is célszerű, mert ebben a szakaszban a részvények kedvezőbb áron értékesíthetők.
A privatizáció nagyszámú munkavállalót érint, ezért részletes szabályozást és széleskörűen ellenőrzött döntéshozatali mechanizmust követel meg. A Kormány a jövőben is nagy figyelmet kíván szentelni a munkavállalói érdekek megismerésének és a döntéshozatali folyamatba történő beépítésének. Az elfogadásra kerülő privatizációs törvénynek részletesen rögzítenie kell az érdekképviseleti szervezetek bevonásának, véleményük megismerésének és figyelembevételének elveit, gyakorlatát. A korábbi joggyakorlathoz képest a munkavállalói érdekek képviseleti lehetősége semmiképpen sem szűkülhet.
A Kormány a korábbiaknál nagyobb mértékben kíván támaszkodni a társaságok operatív vezetésének, valamint a társaság dolgozóinak helyzet- és piacismeretére. Lehetővé kívánja tenni, hogy készpénzes vásárlói érdeklődés hiányában a kisebb vagyoni értékű társaságokat azok vezetői és/vagy munkavállalói is megvásárolhassák.
A Kormány a privatizáció nyilvánosságát, áttekinthetőségét és ellenőrzését alapvető fontosságúnak tartja. A privatizáció nyilvánosságát és áttekinthetőségét a folyamat egésze hivatott biztosítani. Az ellenőrzési rendszer három szinten épül ki. A legfontosabb az Országgyűlés ellenőrzési funkciója, amely egyrészt a privatizációt vizsgáló bizottság létrehozásából, illetőleg a létrehozandó szervezet felügyelő bizottságában való részvételből áll. Másodszor nélkülözhetetlen az Állami Számvevőszék átfogó, időről időre az Országgyűlésnek számot adó ellenőrzési funkciója. Harmadszor meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a Kormány, illetőleg a tulajdonosi jogokat ellátó miniszter szükség szerint ellenőrzéseket végezhessen. Mindenképpen biztosítani kell, az egyszer elfogadott eljárási rend (SZMSZ, versenyeztetési szabályzat) tiszteletben tartását és azt, hogy a döntések körülményeit a közvélemény bizalmát bíró testületek folyamatos ellenőrizzék, és megállapításaikról rendszeresen adjanak nyilvános tájékoztatást.
A fenti elvek szerint lebonyolítandó privatizáció rugalmas, a gazdasági racionalitás és a társadalmi elvárások összehangolására alkalmas végrehajtó szervezetet igényel. A mai helyzet adottságai mellett egy társasági formában működő intézmény adja meg a sikeres végrehajtás esélyét. A társasági forma viszonylagos önállóságát a folyamatos állami és társadalmi ellenőrzés kell, hogy ellensúlyozza. A privatizációs politika alapelveit és a nyújtható kedvezményeket maga a törvény állapítja meg.