Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

7.2.1. Kiépül az újabb állami vagyonkezelő szervezet

Félbehagyott privatizáció. 1995 folyamán az MBFB új elnök-vezérigazgatója, Medgyessy Péter kidolgozta a bank privatizációs stratégiáját, amelyet elfogadott Farkas István bankprivatizációs kormánybiztos, a Bokros Lajos vezette Pénzügyminisztérium, majd a kormány1 is. Ennek lényege a szakmai befektetőhöz kapcsolódó, tőkeemeléssel megvalósuló értékesítés, amelyet tőzsdei részvénykibocsátás követett volna. Ez a koncepció azután némileg módosult, s akkor már arról volt szó, hogy az MBFB kettéválik egy 100%-ban állami fejlesztési bankra, valamint egy teljes mértékben privatizálható befektetési bankra. Az előkészítő tárgyalások két irányban is haladtak: egyrészt folytatódott a bank pénzügyi erejének gyarapítása, másrészt a bank kiválasztotta privatizációs tanácsadóját és megkezdődtek a tárgyalások a potenciális befektetőkkel.

1996 tavaszán, Bokros Lajos váratlan lemondása után Medgyessy Péter, a pénzügyminiszteri bársonyszékért cserébe, feladta az MBFB vezetését.

Kinevezésekor – meglehetősen szokatlan módon – Medgyessy Péter azt nyilatkozta a sajtóban, hogy posztja a bank élén betöltetlen marad, erről megállapodott a miniszterelnökkel, és az 1998-as választások után visszatér a bankba. Persze nem ezt történt – a miniszterelnökök ígérete, mint arra Antall József egyszer szellemesen utalt – nem úri becsületszó. Csak annyi történt, hogy Medgyessy utódát, Huszty Andrást, nem másnap, hanem pár hónappal később nevezték ki. Amikor 1998 nyarán Medgyessy Péter valóban távozott a Pénzügyminisztériumból, senki sem ajánlotta számára pozíciót az MFB-nél. Az már csak két évvel később derült ki, hogy a bankból való távozásakor Medgyessy nem csak Hornnal állapodott meg. Írásbeli ígéretet kapott az ÁPV Rt.-től, hogy minisztersége után visszatérhet a bankba vezérigazgatónak, vagy ha nem, akkor megkapja a fel nem vett végkielégítést.2 A Fidesz választási győzelme után azonban Medgyessy úgy vélte, hogy a bankba már nem érdemes visszatérnie, sőt a neki járó végkielégítésről is lemondott.3

Egy ideig még úgy tűnt, hogy e változások inkább gyorsítani, mint lassítani fogják az MBFB privatizációját. Nem így történt. Medgyessy utóda, Huszty András a bankcsoportból holdingszerűen működő állami vagyonkezelő szervezetet hozott létre – esze ágában sem volt privatizálni. A Bank nevéből törölték a „befektetési” jelzőt, és a privatizáció deklaráltan is lekerült a napirendről. Mi több, az 1996. évi hitelintézeti törvény MFB-re vonatkozó rendelkezései módosították a privatizációs törvény mellékletében rögzített tulajdonosi jogosítványokat. Így 1997. január 1-től az MFB-ben az állami tulajdon képviselője 100%-ban a pénzügyminiszter lett.

Huszty tehát, az akkor már MFB-ből, állami bankcsoportot csinált – brókercéggel, szakosított pénzintézetekkel, valamint a már említett regionális fejlesztési társaságokkal. A banki csoport tagja volt az 1996 végén 2 Mrd Ft alaptőkével létrehozott Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. (MBV), a hányatott sorsú Konzumbank, a Földhitelezési és Jelzálogbank Rt., a Magyar Cetelembank Rt., a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt., a Kamra Pénztárkezelő Rt., a Magyar Követeléskezelő Rt. (MKK), valamint a Magyar Értékpapír-forgalmazó és Befektetési Rt. Ezen túlmenően egy ideig 100 millió Ft-os részvénycsomagja volt a banknak az OTP-ben és a Hitelgarancia Rt.-ben is.

Az MKK-ba került az 1991/92-es hitelkonszolidáció során megvásárolt – könyv szerinti értéken 140 Mrd Ft névértékű – követelés, és ez a cég vásárolta meg 1995-ben a Konzumbank 2 Mrd forintnyi kockázatos kihelyezését is. De később is vásároltak efféle követeléseket. Így például 1998-ban – a Reorg-csoporton keresztül – az MKK-hoz került egy adag a BB-követelés, s őt vették meg a KVI-től a Mezőbank 3 Mrd forintnyi hagyatékát is.

Szükség volt rá? Mint a fentebbi felsorolásból is látható, 1991-ben tulajdonképpen egy újabb állami vagyonkezelő intézmény született, aminek a létjogosultsága az első perctől kezdve vitatható volt.

Az állami vagyonkezelő szervezetek maguknak teremtettek konkurenciát. Ráadásul minderre azután került sor, hogy a korábban működő állami fejlesztési bankokat (Állami Fejlesztési Bank, Állami Fejlesztési Intézet) a pénzügyi kormányzat az előző két év során számolta fel. Joggal vetődött fel tehát a kérdés – ha szükség van állami fejlesztési bankra, akkor miért számolták fel a meglévőket?
A bank tevékenységi körében keveredtek a hosszú távú, állami fejlesztési célokhoz kapcsolódó programok (pl. infrastruktúra-beruházások finanszírozása), amelyek igénylik a tőkeerős, állami kötődéssel rendelkező szervezetet, valamint a kockázati tőke menedzseléséhez szükséges kereskedelmi banki funkciók, ahol éppenséggel az állami járszalagtól való minél nagyobb függetlenség lenne kívánatos.
Az állami szférán belüli vagyonátadások rendkívül magas tranzakciós költségekkel jártak (vagyonértékelés, tanácsadói díjak, privatizációs pályázatokon való részvétel, szerződéskötés költségei).
A bankcsoport nem csak ingyen kapott társasági részesedéseket – maga is indult az ÁPV Rt. privatizációs pályázatain (Tisza Cipő Rt., BÁV Rt.). Ez is felvetett egy sor megválaszolhatatlan kérdést. Miért lenne ez privatizáció? Indokolt-e, hogy ez az ÁPV Rt. tulajdonában lévő bank a nyereségét ilyen közvetett módon juttatja vissza az ÁPV Rt.-hez?

A társasági apport formájában ide-oda tologatott vállalatok – összesen mintegy 200 cég! – éveken át bizonytalan tulajdonosi-függelmi helyzetbe kerültek. 1999 végén az MFB „konszolidációs körében” 136 cég volt.

Nem is kis cégekről volt szó! A bankcsoport kapta meg a Rába Rt. részvényeinek 50%-át, de kisebb-nagyobb tulajdoni hányaddal idetartoztak olyan jó nevű társaságok, mint a Fegyver- és Gázkészülékgyár, a Magyar Suzuki Rt., a Zsolnay Porcelángyár, a Latex, három cukorgyár (Mátra, Szerencs, Szolnok) a Pápai Textilművek, a Magyar Selyemipari Vállalat, a Hazai Fésűsfonó, a Baranyatej, a Viktória Kecskeméti Gabonaipari Vállalat, a Mafilm, a Békéscsabai Konzervgyár, az Egervin Rt., a villányi Szőllő-Bor Kft. stb.

1994 végén – a fentebb felsorolt cégeken kívül – az MBFB-nek 50 millió Ft-ot meghaladó részesedése volt az alábbi társaságokban is: Alba Mirelit Rt., Autkonszern Rt., Avimant Kft., Bodajki Fonal Kft., Bodajkfil Kft., Bramac Kft., Csopak Rt., Elmka Rt., Euroventures Gallocoop Rt., Hitelap Rt., H-Wienerberger Rt., HSZV Kft., Intermos Kft., KBC Kelmenyomó Rt., Kistarcsai Fésűsfonógyár Kft., Komfort Rt., Mecsek Rt., Pécsi Pezsgő Kft., Revital Rt., Titán Rt., Tolna Megyei Népbolt Rt., Uniontext Kft., GJV Kft., Trezorg Kft., Yes Kereskedelmi Ipari és Szolgáltató Kft., Woolstar Kft., ezenkívül részesedése volt egy sor felszámolás, illetve végelszámolás alatt lévő cégben is.

1997-ben a MeH-től az MFB-hez került a Promei Modernizációs és Euroatlanti Integrációs Programiroda Kht. is. Később a Promei visszakerült a MeH-be, s jelentős szerepet játszott a 2004–2006-közötti EU-pályázatok lebonyolításában. 2008-tól a Promei ismét az állami vagyonkezelőhöz, az MNV Zrt.-hez tartozott. 2011-ben a cég nevet váltott, és Széchenyi Programiroda Nonprofit Kft. néven működött tovább, méghozzá úgy, hogy 2013. január 31-től a Miniszterelnökség volt a tulajdonosa.4

1998 tavaszán – éppen a választások előtti hetekben – még felröppen a hír,5 hogy a MFB portfóliójába tartozó vállalati csomag egy részét, pontosabban az MBV Rt.-t 3 Mrd Ft-ért eladnák a Danubius-hotelláncot birtokló Bernard Schreiernek. De azután amilyen gyorsan jött a hírt, olyan gyorsan cáfolták is.6

1	Lásd a Kormány 2097/1995. (IV. 12.) határozatát.
2	Erre a megoldásra azért volt szükség, mert korábban, amikor Bokros Lajos ült át a bankvezéri székből a miniszteri bársonyszékbe, ő felvette a neki járó 12 M Ft-os végkielégítést. S ebből azután nagy politikai botrány kerekedett függetlenül attól, hogy Bokros ezt a 12 M Ft-ot jótékony célra költötte.
3	HVG, 2000. szept. 23.
4	HVG, 2014. máj. 17., 63.
5	Érdekes a hír felröppentője is: Boros Imre az FKgP pénzügyi kabinetjének vezetője, a párt miniszterjelöltje (Napi Magyarország, 1998. jún. 5.).
6	Későbbi hírek szerint a tranzakciót Medgyessy Péter pénzügyminiszter állíttatta le (HVG, 1999. júl. 10.).