2000 szeptemberében ismét új elnök-vezérigazgatót kapott a társaság. Ez a sok személyi változás – valamint az a tény, hogy a frissen kinevezett, 35 éves elnök-vezérigazgató asszony gyermeket várt, majd gyesre ment, csak megerősítette a sajtóban azokat a feltételezéseket, hogy a bankot 1999 vége óta az a Simicska Lajos irányította – erre utal a 7.2. szakaszhoz választott mottó is –, akinek politikai konfliktusai miatt kellett az APEH-elnöki széket felcserélnie az MFB tanácsadói pozíciójával.

Mint az eseményekből ez utólag rekonstruálható, a Fidesz-kormánynak kezdetben az volt a szándéka, hogy az MFB-bankcsoportot visszafejlessze, sőt lényegében minden banki funkcióját megszüntesse. A függetlenség megszűnése azonban – ez megint csak utólag vált világossá – lehetőséget adott arra, hogy az MFB-re a kormány fontos és bizalmas feladatokat bízzon. Az állami pénzek mozgatásával az MFB szinte egyik napról a másikra a kormányzat egyik legfontosabb gazdaságpolitikai, struktúraalakító és jövedelem-átcsoportosító intézményévé vált.3 Ez az eseményekből jól nyomon követhető:

Ily módon – egy kormányhatározat alapján9 – 12 cég, vagyis 20 Mrd Ft saját tőke és 12,69 Mrd Ft jegyzett tőkeértékű vagyon cserélt gazdát egy jól kifundált tranzakció keretében. Az MFB nem lett közvetlenül tulajdonosa a társaságoknak, minthogy az ütközött volna a pénzintézetre vonatkozó jogszabályokba. Ezért az MFB Proxy Kft. néven leányvállalatot hozott létre az állami gazdaságok ideiglenes tulajdonlására. Majd a Proxy – úgymond decentralizált privatizáció keretében, management buy-out (MBO) technikával, versenyeztetés nélkül – egyenként értékesítette a 12 volt állami gazdaságot. Az MBO-technikára azért volt szükség, mert a Fidesz-kormány saját bizalmi embereit ültette a 12 állami gazdaság IG-jébe és FB-jébe, s ezzel az újonnan kinevezett személyek máris jogot kaptak arra, hogy „dolgozóként és menedzserként” tulajdont szerezhessenek az alájuk rendelt cégekben.

A kormányhatározat a privatizációs törvény 35. §-ának a) pontjára hivatkozott, amely szerint az ÁPV Rt. – kivételesen indokolt esetben – pénzbeli térítés nélkül átadhatja az állami vagyont, ha a partner „biztosítékok nyújtásával vállalja” a „reorganizáció, a tőkeemelés, technikai fejlesztés, a környezeti károk és terhelések enyhítése tekintetében vállalt kötelezettségei” teljesítését. Ezt az MFB vállalta, így a vagyonátadás deklarált feltételeinek eleget tett. Csakhogy a kormányhatározat szövege szerint az ingyenes tulajdonba adás „értékesítés céljára” történt. A privatizációs törvényben szereplő feltételeket viszont csak az MFB-től követelték meg, az értékesítés utáni új tulajdonostól nem. A törvényhozó szándéka így nem érvényesült, mert a feltételeket nem egy „közvetítőtől”, hanem a végleges tulajdonostól követelte volna meg. A privatizációs törvény az állami tulajdon értékesítését általánosságban versenyeztetéshez is köti. A kivételek egyike éppen az az eset, ha a 35. § a) pontja alapján az ÁPV Rt. térítés nélkül átadja valakinek az állami vagyont. Ezért a versenyeztetés is elmaradt. Az MFB-nek tehát olyan törvényi hivatkozással adták át a vagyont, mintha a bank végső tulajdonos lett volna. A tényleges új tulajdonosokkal szemben már nem érvényesítették azokat a követelményeket, amelyek alapján ezek a vagyontárgyak térítésmentesen és versenyeztetés nélkül átadhatók, illetve értékesíthetők lettek volna. A kormányhatározat 5. b) pontja meghatározta, hogy a privatizációs törvény szabályai alól kivont vagyon kinek a tulajdonába kerülhet: „[V]evők azok a társaságok lehetnek, amelyet a mezőgazdasági társaságok dolgozói, valamint a dolgozók által alapított társaságok hoznak létre a részvénycsomagok kivásárlására. Dolgozóknak kell tekinteni a társaság munkavállalóit, vezető tisztségviselőit és a felügyelőbizottság tagjait.” A kormányhatározat nem jelölte meg, mióta kell az agrárcégek „dolgozójának” lenni ahhoz, hogy valaki „vevő” lehessen.

A kormányváltás után az ügyet a KEHI is vizsgálta, miután a közbeszédben már elterjedt a „piszkos tizenkettő” megjelölés. A KEHI szerint több mint 20 Mrd Ft kár érte az államot; az ÁPV Rt. és az MFB között létrejött adásvétel jogszabályellenes volt, ezért semmisnek kell tekinteni. Ezt követően feljelentés is született, de a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást. A KEHI az ügyészséghez fellebbezett, de az is elutasította.14 Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem volt alaptalan, amikor – pár évvel később – a földművelésügyi tárca szakállamtitkára a Parlamentben úgy értékelte a történteket, hogy a tranzakció lényege „nagyjából 100 ezer hektárnyi föld barátoknak ingyen juttatása volt” (◊9.31.).15

A Fidesz-kormány idején egyébként arra is volt példa, hogy az MFB pillanatnyi politikai érdekektől vezérelve pályázat útján, pénzért értékesítette saját társaságát az RFH-nak, méghozzá úgy, hogy eközben mellőzte az RFH-nál többet ajánló, külső befektető ajánlatát. Ebből is kisebb botrány lett, de az országos politika szintjére már ez nem ért fel.17

A Medgyessy-kormány ezek után az RFH-t visszapakolta az ÁPV Rt. portfóliójába, de úgy, hogy a vagyonkezelési jogosítványokat a MeH-nek adta. 2008-tól az RFH – amelynek ekkor már nem kevesebb, mint 10 regionális szervezetként működő altársasága volt – az MNV Zrt.-hez tartozott. A 2010-es kormányváltás után az RFH visszakerült az MFB-hez.

A 2002-es választások után a szociálliberális koalíció egyik első intézkedése volt az MFB teljes vezetésének lecserélése. Ezen belül különösen kemény lépés volt, hogy a bankcsoport utolsó pillanatban, 2001. szeptember 24-én kinevezett vezérigazgatóját, Baranyay Lászlót rendkívüli felmondással távolították el. Ezt követően a bank 150 Mrd Ft veszteséget kényszerült leírni a beragadt hitelek, illetve a rossz befektetések után.22

Az új vezérigazgató Erős János, Medgyessy Péter miniszterelnök bizalmas munkatársa lett. Az ezt követő 8 éves periódus során a bank összességében nagyobb botrányok nélkül, eredményesen működött. Három alkalommal is osztalékot fizetett be a költségvetésbe. Igaz, nem sokat, összesen 29 Mrd Ft-ot.