Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

4.4.2. Az ÁPV Rt. megalakulásának körülményei

Az ÁVÜ és az ÁV Rt. összevonásának ügye már 1994 nyarán eldöntött kérdés volt. Az ÁV Rt. 1992–94 között politikailag leszerepelt, s ebben mind az MSZP, mind az SZDSZ a maga korábbi álláspontjának igazolását látta. Az államapparátus kifejezetten utálta az ÁV Rt.-t, azt meg különösen, hogy minden privatizációval kapcsolatos kérdést két szervezettel kellett végigegyeztetni. A két vagyonkezelő szervezet egymás mellett élését értetlenül szemlélte a külföld, a hazai üzleti élet és a közvélemény is.

A szerző személyes emléke, hogy 1995 januárjában – amikor még papíron megvolt a két vagyonkezelő szervezet – az ÁVÜ és az ÁV Rt. vezetői előtt Horn Gyula miniszterelnök több ízben is „ÁVÜ Rt.”-t mondott, vagyis még a kormányfő is összekeverte a két szervezetet. Ezt az állapotot nem lehetett tartósan fenntartani.

Csepi Lajos vezérigazgatói kinevezésével (1994. január) de facto amúgy is megkezdődött az ÁV Rt. és az ÁVÜ összeolvasztása. Ez a munkatársak ide-odacsoportosításával kezdődött, a két szervezet közös finanszírozású akcióival (pl. PR-kampányok, közös humánpolitika) folytatódott és a belső eljárási rendek egységesítésével végződött. A választások után ez az irányvonal csak erősödött. 1994 augusztusától Bartha Ferenc kézi vezérléssel egymaga irányította az ÁVÜ-t és az ÁV Rt.-t, és ebben a szellemben folytatódtak a dolgok Suchman Tamás kinevezése után is. A privatizációs törvény elfogadásának elhúzódása, az ezzel összefüggő személyi bizonytalanságok miatt ugyan a két szervezet fizikai összeköltöztetése hónapokat késett, de senki számára nem lehetett kétséges, hogy ez be fog következni.

Volt ennek a történetnek egy ízléstelen fordulata is. Amikor 1995 januárjában az ÁV Rt. és az ÁVÜ összeköltöztetésének dátuma már ki volt tűzve, s erre mind Bartha Ferenc, mind Békesi László pénzügyminiszter áldását adta, az ÁV Rt. egyik vezető állású tisztviselője névtelen feljelentést küldött a MeH-be, amely azt igyekezett bizonyítani, hogy miért célszerű a két szervezet külön működésének fenntartása. Ezzel elérte, hogy a MeH – ahol feltehetően már amúgy is Bartha és Békesi leváltásán dolgoztak – azonnal vizsgálatot rendelt el, így a költözés több hónapra lekerült a napirendről. A költözés húzódása egyébként anyagilag is megterhelő volt: az ÁVÜ-ben 1994 szeptembere óta üresen állt 160 fűtött szoba, az ÁV Rt. épületére viszont az egyik tb-önkormányzat „várakozott”.1

Az említett vizsgálatot Szokai Imre vezette a MeH munkatársaival, Tétényi Tamással és Veress Józseffel. Már a bizottság léte is titkos volt, a kormány több tagjai még csak nem is hallott róla. Mint utólag világossá vált, a bizottság feladat tulajdonképpen az volt, hogy felmérje a Bartha – és Békesi – távozása utáni helyzetet, vázolja a stratégiai és személyi lehetőségeket, kipuhatolja, hogy milyen privatizációs tervei vannak a minisztériumoknak és az üzleti szférákban tevékenykedőknek, mi erről a vállalatok és az államigazgatás vezető embereinek a véleménye.2

Ilyen közjátékok után a kormány csak az országgyűlési jogalkotás legutolsó pillanatában, 1995. június 17-én hagyta jóvá az ÁPV Rt. – teljes nevén Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság – alapító okiratát.3 Ezzel egy napon döntött az elődszervezet, az ÁV Rt. igazgatóságának felmentéséről, valamint az ÁPV Rt. új vezetőinek kinevezéséről. 4

Bár jogilag az ÁPV Rt. nem új szervezetként jött létre, hanem az ÁV Rt. névváltozásával, a gyakorlatban az ÁPV Rt. új szervezetként kezdett el működni. A belső átszervezéseken túlmenően ezt jelezték a külsőségek is (pl. új logó, új sajtószóvivő). Az év második felében az ÁPV Rt. apparátusa nagy erőfeszítéseket tett az új szervezeti rendszer konszolidálása érdekében, így például új versenyeztetési szabályzatot dolgozott ki, etikai kódexet vezetett be, hangsúlyosabb szerepet kapott az ellenőrzés stb. A privatizációs törvény rendelkezéseinek megfelelően az Állami Vagyonügynökség 1995. június 15-i hatállyal megszűnt, kötelezettségeit, jogait és munkatársait az ÁPV Rt. vette át. Ezek az intézkedések együttesen azt eredményezték, hogy az ÁPV Rt.-n belül végbement a portfólió újraelosztása – azaz a társaságok többsége új ügyintézők kezébe került. Az új Gt. előírása szerint5 az ÁPV Rt. 2006. február 8-i hatállyal alakult át zártkörű részvénytársasággá, innentől kezdve a cég hivatalos neve ÁPV Zrt. volt.

Az ÁPV Rt. induló portfóliójába 8 állami vállalat és 737 gazdasági társaság tartozott. Mintegy 400 cég (társaság és vállalat) felszámolása és kb. 150 végelszámolás is az ÁPV Rt. munkatársaira várt. A kincstárivagyon-kezelő szervezet vállalati portfóliójának beolvasztására nem került sor, viszont 1995 második felében viszonylag nagy mennyiségű ingatlantömeg (pl. volt szovjet laktanyák) átkerült az ÁPV Rt. újonnan felállított ingatlankezelési ügyvezető igazgatóságához. Az ÁVÜ + ÁV Rt. logikából adódó portfólió egyesítésén túlmenően új fejlemény volt, hogy a KHVM-mel történt megállapodás alapján a megyei Volán-vállalatok – összesen 24 cég – is átkerültek az ÁPV Rt.-hez.

4.10. táblázat. Az ÁPV Rt. létszámának alakulása, 1995–2007

	Átlagos létszám
1995	175
1996	415
1997	342
1998	240
1999	267
2000	286
2001	241
2002	215
2003	244
2004	238
2005	205
2006	184
2007	151
2007*	138

Megjegyzés: * dec. 31-i záró létszám.

Forrás: ÁPV Zrt., MNV Zrt.

1	Végül nem kapta meg.
2	MaNcs, 1995. febr. 2.
3	1047/1995. (VI. 17.) Korm. hat.
4	Az igazgatóság elnöke Szokai Imre, elnökhelyettese Virág Attila lett. Az IG további tagjai: Bessenyei Zoltán, Hidvégi Gábor, Kamarás Miklós, Lajtner Tamás, Lascsik Attila, Réti Tamás és Spanyol József. A kormány június 22-én két további IG-tagot nevezett ki Hegedüs Éva és Komáromi Gábor személyében. Az ÁPV Rt. FB-elnöke Dr. Puskás Sándor lett. Az FB tagjai: Marosán György (MSZP), Vásárhelyi István (SZDSZ), Bakay Árpád (MDF), dr. Sipos Árpád (FKGP), Nógrádi László (KDNP), Gansperger Gyula (Fidesz-MPP), dr. Orbán István (ÉT munkáltatói oldal), dr. Sáling József (ÉT munkavállalói oldal), Nagy Tamás, Velez Zoltán és Jancsó Péter.
5	A gazdasági társaságokról szóló CXLIV. tv. 177. § (4) bekezdés.