Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

7.5.2. Hajógyári Sziget Vagyonkezelő Kft. – a türelem sem terem rózsát

A történet kezdetei még a 80-as évek közepéig nyúlnak vissza. Az angyalföldi párttitkár, Angyal Ádám, a Ganz Danubius Hajó- és Darugyár (GD) vezérigazgatója azzal látott neki a vállalat szanálásához, hogy az óbudai gyárat eladja külföldi befektetőnek, a befolyt pénzt pedig az Újpesti-öbölben lévő üzem fejlesztésére fordítja. Az első építészeti koncepciókat már 1986–87-ben legyártották.1 A 90-es évek közepén a gyár majd’ minden telepén leállt a termelés. A túlélő Darugyárat egy külkereskedelmi vállalat vette meg, majd a telek nagy részét a Duna pesti oldalán, a Váci úton felépült Duna Plaza építtetőtársaságba apportálta. A GD Óbudai Hajóépítő Rt. végelszámolása 1999. november 29-én befejeződött, és a céget 2000. május 30-án törölték a cégjegyzékből.

Az értékes épület- és ingatlanvagyon privatizációját kezdettől fogva bonyolította az, hogy a szigeten található az aquincumi római emlékek talán legértékesebb darabja, a Hadrianus-palota néven ismert egykori helytartósági épület. Ennek az épületnek a műemléki jogszabály szerint állami tulajdonban kell lennie.

Az első privatizációs kísérlet 1991 elején hiúsult meg: a GD előszerződést kötött a dán Baltica Finance AS és a JPC Enterprise nevű céggel, ám az Antall-kormány nem járult hozzá az értékesítéshez. Angyal Ádámot leváltották, majd az ÁVÜ utasítást kapott a Hajógyári Sziget Vagyonkezelő (HSZV) Kft. megalapítására. A HSZV-be tőkeemeléssel, apportként bevitte a telkeket a rajtuk lévő épületekkel és a hozzájuk tartozó eszközökkel (gépekkel).

2: Privatizációra várva – addig is történnek dolgok

Mindeközben a szigeten kétfajta hasznosítás is megkezdődött. Egyrészt a sziget északi részén, Gerendai Károly kezdeményezésére, 1993-ban beindult az ún. Sziget Fesztivál- sorozat – első nevén Diáksziget, amely azután évről évre növekedve nemzetközi hírű és üzletileg is profitábilis vállalkozássá nőtte ki magát.

Másfelől a sziget déli, Árpád-hídhoz közelebb eső részén egy Vizovicki László nevű vállalkozó szórakozóhelyek sorát (éttermek, kávézók és diszkók) alakította ki. Mint 2012-ben kiderült, Vizoviczki alaposan gyanúsítható volt mindenféle súlyos bűncselekménnyel. 2014 tavaszán a Központi Nyomozó Főügyészség úgy vélte, hogy Vizoviczki éveken át korrupt módon magas rangú rendőri vezetőket vesztegetett meg, ezen túlmenően milliárdos nagyságrendű áfa-csalást és egyéb visszaéléseket követett el. Ezen túlmenően a szórakozóhely környékén két gyilkosságnak tűnő haláleset is történt, és – sajtóhírek szerint – mindez összekapcsolódott azzal, hogy a Vizoviczki által ellenőrzött szórakozóhelyeken kábítószer-kereskedelem is folyt.2

Tudni kell azonban, hogy a HSZV Kft. a 118 hektáros szigetből mindössze 32 hektárt birtokolt, melyen 48 kisebb-nagyobb iroda működött. A fennmaradó – sokkal nagyobb terület – a fővárosé volt. A kft. értékesítését nehezítette, hogy az ÁPV Rt. csak 66,7%-nyi tulajdonrésszel rendelkezett, míg 30% – és az elővásárlás joga – a magyarországi idegenforgalomban hatalmas vagyonnal rendelkező Bernard Schreier egyik angliai befektető cégénél volt. (Schreier 1997-ben az MFB-től, pályázat nélkül, 3,5 millió dollárért vette meg az üzletrészt. A maradék üzletrészen több mint két tucat, a hajógyár felszámolásakor annak tartozása fejében részesedéshez jutott kistulajdonos osztozik.) Másfelől viszont a kft. sajátos alapszabálya miatt az ÁPV Rt. 90% feletti szavazati joggal rendelkezett. A céget 2003-ban két ízben is eladásra kínálták.

Végül, 2003 októberében az ÁPV Rt. 66,79%-os tulajdonrészét a Plaza Centers Csoport (PC) 100%-os tulajdonában lévő Ercorner Kft. szerezte meg 4,6 Mrd Ft-ért. Az izraeli ingatlanfejlesztő cég korábban már 15 plázát üzemeltetett Magyarországon, így például a budapesti Duna Plazát, és ők építették az Aréna Plazát is a Keleti pályaudvarral szemközt lévő egykori ügetőpálya 12 hektáros területén.3 Egyébként a PC már a 80-as évek végén is tárgyalt Angyal Ádámmal a terület hasznosításáról, és a Horn-kormány hatalomra kerülése táján is felbukkant lehetséges befektetőként. A kétfordulós pályázat első szakaszában az ÁPV Rt. által kért magas ár miatt nem érkezett ajánlat, a második fordulóban pedig az egyetlen ajánlat az MKB–Plaza Centers konzorciumtól érkezett.

A Hajógyári-szigetre tervezett gigantikus szórakoztató központ, akkori gúnynevén „mini Las Vegas” ellen két környezetvédő civil szervezet, a Védegylet és a Levegő Munkacsoport is tüntetett, mivel szerintük az építkezés rengeteg fa kivágásával, új épülettömbök megjelenésével, az autóforgalom megsokszorozódásával jár majd. A demonstrálók csak annyit tudtak elérni, hogy a Fővárosi Közgyűlés beleegyezése csúszott egy kicsit. Igaz, még így is kisebb terület beépítésére kapott engedélyt az Álom Sziget Kft., mint amekkorán eredetileg szeretett volna építkezni.

Az egykori Hadrianus-palotának, amely a pályázati csomagban szerepelt, nincs kereskedelmi értéke, és nem is képezi részét az Álomsziget-projektnek. Az állam még a pályázat kiírása előtt döntött arról, hogy a Hadrianus-telek is a pályázati csomag részét képezze. Mindezt oly módon, hogy a telket az állam 1 Mrd Ft-ért visszavásárolta, az Álomsziget pedig kötelezettségként visszabérli azt. Így az állam az eladási árat kevesebb mint 10 év leforgása alatt visszanyeri, a telek tulajdonjogával azonban továbbra is rendelkezik. Ez idő alatt a fejlesztő felelőssége a terület megőrzése és gondozása.

Ötévi, viszonylag eseménytelen időszak után, 2008-ban az Álomsziget-Entertainment Zrt. megszerezte a 20+10 évre szóló kaszinókoncessziót is. A tervek szerint 2012-re készült volna el a komplexum, 525 Mrd Ft-ból. A területen már elindult a Hadrianus-palota romjainak feltárása, és a beruházó Álom sziget 2004 Ingatlanfejlesztő Kft. az árvízvédelmet szolgáló résfal építését is elkezdte.4 Arról viszont a későbbiekben sem érkezett híradás, hogy a két üzleti csoport, a Bernard Schreier kezében lévő Óbuda Investment Ltd., illetve a Plaza Centerst birtokló Shmuel Sammy Smucha miként tudott megállapodni az együttműködésről. A projekt tehát csigaléptékben haladt előre, részben azért, mert Schreier kiszállt, részben a fentebb említett műemléki vita miatt, részben pedig azért, mert a megváltozott világgazdasági helyzetben sokkal nehezebbé vált a hitelszerzés. Mindettől függetlenül a 2. Orbán-kormány 2010 őszén visszavonta a Gyurcsány-kormány által adott kedvezményt, vagyis megfosztotta az Álomsziget-projektet kiemelt beruházási státuszától.5

Végül ez a projekt is megbukott: 2013 szeptemberében a 2. Orbán-kormány 4 Mrd Ft-ért visszavásárolt a befektetőktől 7 ingatlant, valamint a koncessziós jogot (10.5.1.).6 Miután 2003 és 2013 között a befektető az ingatlanokat bérbeadás útján hasznosította, vélhetően ennyi idő alatt nagyjából meg is térült számára a 3,6 Mrd Ft-os beruházás. És ehhez járult hozzá még plusz 4 Mrd Ft friss bevétel is.7

1	A szövevényes történet részleteit lásd Bogár–Somlyódi (2006) oknyomozó riportjában.
2	NSZ, 2014. máj. 12.
3	Ezt a területet a Plaza Centers 2005 novemberében vásárolta meg a francia Bouygues-csoporttól 21 M €-ért.
4	www.dreamisland.hu
5	HVG, 2010. okt. 23.
6	http://www.portfolio.hu/gazdasag/varoskep/negymilliardot_kolt_az_allam_het_ingatlanra.189473.html?utm_source=portfolio&utm_medium=mail&utm_campaign=hirlevel_hirfutar
7	http://tatraimiklos.blog.hu/ (2013. okt. 3-i letöltés).