Az alaptőke-leszállítással érdemi változás az ÁPV Rt. gazdasági-hatalmi helyzetében egyáltalán nem történt, a módosítás nem érintette sem az ÁPV Rt. munkáját, sem a hazai és külföldi befektetőket. A tranzakció egyetlen valós következménye, hogy a 279 Mrd Ft-os vagyont kivezették a társaság kettős könyvviteli rendszeréből és 1997-től a társaság mérlegeit pénzforgalmi szemléletű nyilvántartási rendszerben vezették (mint az ÁVÜ-ét 1990–95 között). Ezzel – akkoriban úgy tűnt – véget ér az állami privatizációs szervezet(ek) számviteli kálváriája, mely az át nem gondolt, pongyola módon megfogalmazott jogalkotás következménye volt.

1992–97 között az ÁV Rt., az ÁPV Rt., valamint a privatizáció szervezeteit ellenőrző államapparátus hónapokat fecsérelt el ezeknek a rosszul meghatározott számviteli előírásoknak az értelmezésével, módosításával és a kialkudott kompromisszumnak megfelelő teljesítésével. Csak milliárdokban mérhető az a kár, amit mindez a nemzetgazdaságnak elvesztegetett időben és pénzben jelentett. Igaz, 1999 tavaszán a Fidesz-kormány által kinevezett új vezetők egy pillanatig eljátszottak azzal a gondolattal, hogy teljeskörűen felértékeltetik az ÁPV Rt.-hez tartozó vállalkozói vagyont, majd „visszaapportálják” az egészet a jegyzett tőkébe2 – de azután gyorsan el is felejtették az ötletet.

A hozzárendelt és a saját vagyon kettéválasztása sem oldotta meg a számviteli ellentmondásokat. Egyfelől kiderült, hogy a kétféle vagyonhoz, illetve vagyon mérleghez tartozó készpénz állomány kezelése újabb probléma forrása lehet. Mint azt az ÁSZ az ÁPV Rt. 2000. évi gazdálkodása kapcsán szóvá tette,3 az ÁPV Rt. jogtalanul arra kényszerült, hogy két tranzakció kapcsán (az MTV-székház megvásárlása, a Regionális Fejlesztési Holding Rt. javára történt kezességvállalás) a saját vagyonból származó készpénztőkét átcsoportosítsa a hozzárendelt vagyon működtetésével kapcsolatos kiadások fedezésére. Később ezt a tranzakciót az ÁPV Rt. megpróbálta „visszacsinálni” – de az ÁSZ ebben is talált számviteli hibát. Így nem sikerült időre elfogadtatni a tulajdonossal a társaság 2001. évi beszámolóját sem.4

Számviteli szempontból tovább bonyolította a helyzetet, hogy az 1999. évi költségvetési törvény előírta az ÁPV Rt. számára, hogy privatizációs tartalékot képezzen. Erre a számlára az indulás évében az ÁPV Rt. 49,2 Mrd Ft készpénzt, az állami költségvetés 50 Mrd Ft értékű ún. gázközmű-kötvényt helyezett el (5.2.3.), s idekerült a tb-önkormányzatoktól visszavásárolt 22,7 Mrd Ft szerződés szerinti értékű Richter-részvény is. Mint hamarosan világossá vált, a Fidesz pénzügyi irányítói ezzel a technikával kívánták megteremteni annak a jogi alapját, hogy a Pénzügyminisztérium bármikor pénzt tegyen be vagy vegyen ki az ÁPV Rt.-ből. A privatizációs tartalék felhasználásáról is a költségvetési törvény, pontosabban a 2001. évi költségvetési törvény végrehajtásáról rendelkező zárszámadási törvény rendelkezett részletesen. Itt a jogalkotó úgy fogalmazott, hogy ez a tartalék „az állam vagyon- és gazdaságpolitikai tevékenységét támogató intézkedésekkel, válsághelyzetek megszüntetésével összefüggő kiadások”-ra bármikor felhasználható. 2001-ben a felhasznált 125 Mrd Ft privatizációs tartalék java részéből három állami cég, az MVM, a Reorg Apport és a Malév részesült. A részükre juttatott források összege 79,2 Mrd Ft volt. Tulajdonképpen a Fidesz ki is ürítette a tartalékalapot, de hogy ezt eltakarja, Mol- és Richter-részvényekkel töltötte fel. Ezt azután a Medgyessy-kormánynak kellett visszatöltetnie a 2003. évi privatizációs bevételekből.5 A tartalékalap működését egyébként az Állami Számvevőszék (2002) is kifogásolta – igaz, csak azután, hogy a Fidesz-kormány elvesztette a 2002. évi választásokat.

Túl azon, hogy a privatizációs tartalék privatizációtól független célokra történő felhasználása önmagában is kifogásolható, a tartalék alapszerű működése számviteli szempontból is nagy nehézségeket okozott az ÁPV Rt.-nek. Mint arról korábban már szó esett, az állami vagyonkezelő vagyonát 1995 óta két, egymással párhuzamos nyilvántartásban kezelték. Az egyik nyilvántartás az ÁPV Rt. saját vagyonára, míg a másik a hozzárendelt vagyonra vonatkozott. A privatizációs tartalék intézménye azonban számviteli szempontból mind a két vagyontípushoz illeszkedett, illetve egyikhez sem illeszkedett igazán. Az ÁSZ (2002) ezt azután szóvá is tette.