Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

4.5.2. Egy elvetélt SZDSZ-es kísérlet

1996 tavaszán az SZDSZ kezdeményezte a privatizációs törvény ismételt módosítását. A javaslat kidolgozóit – Bauer Tamást és Tardos Mártont – elsősorban az vezette, hogy elégedetlenek voltak Suchman Tamás miniszteri tevékenységével, s ennek politikailag is jól látható jelét kívánták adni. A javasolt törvénymódosítások nagy része nem volt más, mint az 1994. novemberi normaszöveghez való visszatérés, amit az MSZP szakértői természetesen észleltek. Több hónapos koalíción belüli alkudozás után csak 1996 őszén kerültek az új javaslatok az Országgyűlés plénuma elé, de addigra már az MSZP egyes képviselői is, sőt maga Suchman Tamás is beerőltette a maga javaslatát. A törvényt 1996 végén elfogadták, de hatálybalépésére több hónapig nem került sor, mivel Göncz Árpád alkotmányossági szempontból aggályosnak talált egy utolsó pillanatban beszuszakolt MSZP-s indítványt. Így tehát a törvény ismét az Országgyűlés elé került, ahol az inkriminált passzust törölték a normaszövegből. A módosítások 1997. március 30-án léptek életbe.

Csakhogy miközben az egyik ágon a privatizációs törvény kezdett ismét hasonlítani „egykori” önmagához, 1996–97-ben más ágakon a jogalkotó folyamatosan visszavette az ÁPV Rt. társasági formából adódó jogosítványait. A privatizációért felelős miniszter létének ténye, az ÁPV Rt.-ben végrehajtott alaptőke-csökkentés, valamint az államháztartási, illetve a közbeszerzési törvény hatálya alá történt besorolás1 után a vagyonkezelő szervezet egyre kevésbé volt valódi gazdasági társaságnak tekinthető. Működését és jogszabályi környezetét tekintve inkább funkcionális minisztériumra emlékeztet. Így – például – elvesztette azt a jogosítványát, hogy szabad rendelkezésű pénzforrásait kereskedelmi bankokban vagy állampapírokban tartsa. Az ÁPV Rt. köteles lett számláit az MNB-nél vezetni. Hasonlóképpen elvesztette azt a jogát, hogy beszerzéseit saját szabályzata szerint bonyolítsa.