Az önálló, tárca nélküli miniszteri poszt tehát megszűnt. Stumpf kinevezése első pillanatától kezdve refrénszerűen ismételgette a kormányprogramba foglalt tételt, miszerint a tömeges privatizáció Magyarországon lezárult, megfejelve ezt azzal az ígérettel, hogy a kabinet a magánosítás helyett a vagyonkezelésre helyezi a hangsúlyt, és megszünteti az ÁPV Rt.-t. De a kormányalakítást követő első hónapokban semmi sem történt. Stumpf a későbbiekben sem rukkolt elő új vagyonkezelési koncepcióval, sőt egyedi döntéseivel a „halálra ítélt” ÁPV Rt. mozgásterét inkább bővítette, mint szűkítette. Ugyanakkor új privatizációs centrumot is létrehozott, amikor az MFB-t intenzíven bevonta a vagyonmozgatásba. Ez ugyanis megkönnyítette az állami pénzek parlamenti kontroll nélküli elköltését. Az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatójává a kormány Gansperger Gyulát, a Fidesz egykori főkönyvelőjét nevezte ki, míg az MFB-t a háttérből 1999-től Simicska Lajos, a párt volt gazdasági igazgatója látta el tanácsokkal.

A formailag koalíciós elveken működő Fidesz-kormány tevékenységének első 12 hónapjában csak nagyon szűkszavúan nyilatkozott szervezeti elképzeléseiről.1 A kormányprogram ebben a kérdésben egyáltalán nem foglalt állást, csak az újonnan kinevezett vezérigazgató-helyettes egyik sajtónyilatkozatából lehetett arra következtetni, hogy a Fidesz vissza kíván térni a Magyar Holding-koncepció valamelyik variációjához.2

A PM-től Stumpfhoz került a mintegy 3000 Mrd Ft könyv szerinti értékű kincstári vagyont kezelő KVI is. Egyúttal a KVI-től mintegy 25 Mrd Ft értékű vagyont vett át az ÁPV Rt., a PM-től pedig – a privatizációs törvény módosításával – hozzá került az önmagában is több tízmilliárd forint névértékű társasági részesedéssel rendelkező MFB. Igaz, csak 2000 nyaráig, mert utána először visszakerült a PM-hez, majd onnan a gazdasági tárcához, végül 2001 tavaszától közvetlenül a kancelláriaminiszter gyakorolta a tulajdonosi jogokat felette.

1999 elején jelent meg az első híradás az ÁPV Rt.-ben, illetve a MeH-ben folyó munkáról. Diczházi Bertalan, a vagyonkezelő IG tagja vezetésével egy szakértői csapat egyfelől a privatizáció gyorsítását és a tartós állami vagyon körének szűkítését javasolta, másrészt kérte, hogy a törvényhozás az ÁPV Rt.-hez csoportosítsa át a KVI-től az állami erdővagyont, a minisztériumoktól a kutatóintézeteket, valamint az MFB-től a versenyszféra társaságait. Érdekessége az anyagnak, hogy miközben címében viselte a „vagyonkezelés” kifejezést, határozottan ellenezte, hogy az ÁPV Rt. a Co-Nexus Rt.-vel kötött megállapodáshoz hasonló, üzleti típusú vagyonkezelési szerződéseket kössön. Része volt a javaslatnak az az elgondolás is, hogy készüljön állami vagyontörvény és vagyonmérleg. Ez utóbbi a költségvetés melléklete lenne, s ebből folyamatosan követhető lenne, hogy nő vagy csökken az állami vagyon értéke.3 Az 1999-es év fejleménye volt az a kormányhatározat,4 amely az ÁPV Rt. számára előírta a hadsereg feleslegessé váló eszközeinek, ingatlanjainak átvételét. Ezzel a túlnyomó részben használhatatlan és selejtes készlettel az ÁPV Rt. nem tudott mit kezdeni. Lőszeren és kézifegyvereken kívül a honvédség korábbi fegyverei közül szinte semmit sem sikerült külföldre eladni. Az első négy évben, tehát 1999–2003 között csak az ingóságok miatt közel 3 Mrd Ft veszteség érte az ÁPV Rt.-t.5 Az ingatlanokkal is csak baj volt – már csak azért is, mert őrzésük milliárdokba került. Az országnak 2003 közepén 64 kiürített laktanyakomplexuma volt, amelytől a honvédség szabadult volna, de a vagyonkezelő nem vette át.

A Fidesz-kormány alatt fontos vagyonelemek is kerültek az ÁPV Rt. hatáskörébe (a tulajdonjog nem minden esetben). Így – például – állami tulajdonba került az M1-es autópályát üzemeltető Elmka Rt., 12 Mrd Ft értékű ingatlan a Magyar Televízió Rt.-től stb. 2000. január 1-től a PM-ből formálisan is az ÁPV Rt.-be került az 1989 előtti magyar állami kintlévőségek, elsősorban az ún. szovjet államadósság (9.5.) kezelése. Számos jel mutat arra, hogy de facto ennek a feladatnak az átvétele már 1998 nyarán megtörtént, amikor a korábban is elsősorban fegyverkereskedelemmel foglalkozó Faragó Csaba vezérigazgató-helyettesi beosztással az ÁPV Rt.-hez került.

A privatizáció lelassulásának és az egyidejűleg megnőtt állami szerepvállalásnak az lett a következménye, hogy a Fidesz-kormány idején az ÁPV Rt. nem gyarapította, hanem fogyasztotta a központi költségvetés vagyonát. Az Országgyűlés az 1999. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben mintegy 60 Mrd Ft-tal támogatta meg a vagyonkezelőt, s eltekintett az osztalék befizetésétől is, hogy a privatizációs szervezet osztogathassa a kormány által megpántlikázott pénzeket. A bevételek és kiadások egyenlege 2000-ben – Voszka (2001a) szerint – a költségvetési átutalásai nélkül 100 milliárdos nagyságrendű veszteséget mutatott volna. Ez már nem tervezett folyamat volt: a vagyonkezelő a 2000-es üzleti tervben meghatározott bevételek 25%-át sem érte el. A folyamatos túlköltekezés még közvetve sem a privatizációt szolgálta. Csak annyi történt, hogy a kormány az Országgyűlés megkerülésével ilyen módon tudta legegyszerűbben átcsoportosítani a költségvetés bevételeit. A fontosabb felhasználási célok között szerepelt az MFB autópálya-építéssel összefüggő 32 Mrd Ft-os tőkeemelése, a CW Bank bécsi székházának megvásárlása, majd eladása,8 illetve a Regionális Fejlesztési Holding nevű társaság létrehozása, az egykori Ganz-telep helyén épült Millenniumi emlékpark kialakítása stb.

Noha Orbán Viktor miniszterelnök 2000 decemberében az Országgyűlés előtt ismét kész tényként tálalta az ÁPV Rt. 2001. novemberi megszüntetését, a 2000. évi zárszámadási törvénnyel 2001 novemberében a parlamenti többség ismét tízmilliárdokat juttatott a privatizációs szervezetnek. A büdzséből származó 44,1 Mrd Ft különpénz és a mintegy 36 Mrd Ft osztalék – amit a vagyonkezelő ismét megtarthatott – egy részével valójában az állam árszabályozási politikájának következményeit kompenzálták: az MVM-nek tőkejuttatás címén 22 milliárdot utalt az ÁPV Rt., a villamos művek ugyanis 47 Mrd Ft-ot fizetett rá arra, hogy a tervezett mintegy 20% helyett csak 6%-kal emelhette az áram árát. A Malév 9,2 Mrd Ft-ot kapott veszteségei fedezésére.

Az ÁPV Rt. új vezetésének meghökkentő lépése volt, hogy 1998 nyarán Gansperger Gyula elnök-vezérigazgató kinevezését követően nyomban igazgatósági tagsági tisztséget vállalt a Postabankban. E mögött az a nyilvánvaló gyakorlati megfontolás állt, hogy az ÁPV Rt. közvetlenül is ellenőrizni kívánta,az ÁPV Rt. forrásaiból (is) finanszírozott feltőkésítés folyamatát. Csakhogy Ganspergernek ez a kettős szerepvállalása ellentétben volt mind a hatályos privatizációs törvénnyel, mind a Gt.-vel. Miután ez az összeférhetetlenségi probléma napvilágra került,9 az ÁPV Rt. előbb tagadni próbálta az összeférhetetlenség tényét, később azonban kezdeményezte mind a két törvény megváltoztatását. Erre végül is 1998 őszén került sor.

1999-ben, sőt 2000-ben sem került nyilvánosságra hivatalos dokumentum az állami vagyonkezelés jövőjéről. Legfeljebb az elnök-vezérigazgató, Gansperger Gyula (Gansperger, 1999; Gansperger, 2000) tanulmányait tekinthetjük annak; ezek a Magyarország politikai évkönyve sorozatban jelentek meg. Itt az új koncepcióról az állt, hogy „a privatizációt tempósan, de nem elkapkodva és nem minden áron erőltetve” kell folytatni.14 Az 1999 folyamán készült tanulmányok – köztük Gansperger Gyula, Diczházi Bertalan és Matolcsy György egy-egy dolgozata – végül a Diczházi–Macher- (2000) kötetben láttak napvilágot. 2000 decemberében Orbán Viktor váratlanul, egy rádióinterjú keretében jelentette be, hogy az ÁPV Rt. befejezte munkáját és hamarosan megszűnik. Hogy ez a bejelentés mennyire nem volt előkészítve, azt – egyebek mellett – az is jelezte, hogy az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatójának ezt követően tartott sajtóértekezletén a jelen lévő újságírók egy része két utódszervezet létrehozásáról vélt hallani, míg mások úgy értették Gansperger Gyula szavait, hogy három utódszervezet lesz.15 2000 februárjában világos volt, hogy Gansperger kegyvesztett lett. Hogy miért, az sohasem derült ki.

Utódja Faragó Csaba, a korábbi vezérigazgató-helyettes lett. A közvélemény tőle értesült a kormány terveiről, miszerint a szándék az, hogy 2001. október 31-én a privatizációs szervezet megszűnjön, a privatizációs törvény hatályát veszítse és az ÁPV Rt. szerepét két utódszervezet, a Nemzeti Holding és az Adósságkezelő Rt. vegye majd át.16 Két hónappal később azonban ez a terv is hatályát vesztette. Az ÁPV Rt. IG olyan üzleti tervet fogadott el a 2001-es évre, amelynek nyilvános bemutatásakor már szó sem volt arról, hogy üzleti-számviteli szempontból a 2001-es év csonka év lenne. S e tény jelentőségét csak megerősítette az az augusztusban kiszivárogtatott hír, miszerint a kormány a 2002-es választások utáni időre halasztotta a szervezet megszüntetését.17

A szervezetet azonban átalakították. A vezérigazgató-helyetteseket leváltották, a 22 igazgatóságból 15-öt tartottak csak meg. Egy nyilatkozatában az új vezérigazgató arról is említést tett, hogy az alkalmazotti létszámot 280-ról 180-200-ra kívánja csökkenteni.18