Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

4.5.6. 2002–2007: Újabb öt év haladék

A korábban már többször bezárásra ítélt ÁPV Rt. a 2002. évi választások után először két év haladékot kapott. Legalábbis erre utalt a Medgyessy-kormány megalakulása után egy nappal kinevezett új vezérigazgató, Kamarás Miklós első nyilatkozatában. A kormány első döntései egyébként alapvetően érintették a szervezetet. A részvényesi jogok gyakorlása a MeH-ből ismét visszakerült a PM-be. Döntés született arról is, hogy az ágazati minisztériumoknál, az MFB-nél és KVI-nél levő vagyonelemek legnagyobb része is visszakerül a szervezethez.

Miként 1994-ben, most is koalíciós alapon állt fel a szervezet vezérkara: az MSZP 6, az SZDSZ 4 tagot delegált. Az elnök MSZP-s, az elnökhelyettes SZDSZ-es lett. Korábban ilyen funkció nem létezett. Ezért az SZMSZ-t is módosítani kellett egy kormányrendelettel.1 A kormány az év végén elfogadta az ún. középtávú privatizációs és vagyonkezelési koncepciót. Ebben a szokásos jelszavak szerepeltek (gyorsítás, a kárpótlási folyamat lezárása, privatizáció véghezvitele, átláthatóság, funkcionálisan egységes vagyonkezelés), de új elemként jelent meg az „üzleti típusú = EU-konform vagyonkezelési gyakorlat” kifejezés. 2003-tól az ÁPV Rt. bevételei és kiadásai a kormányzati szektor részeként bemutatásra kerültek az államháztartás összes mérlegében.

Pár hónappal később Kamarás Miklós vezérigazgató már négyéves meghosszabbításról beszélt, mondván, hogy „2006-ig intenzív privatizációs szakasz következik”.2 Ennek a kényelmes tempónak megfelelően azután 2003. január 1-től ismét átalakították a szervezet működési struktúráját is. A korábbi, ágazati típusú ügyvezetőségeket megszüntették és „folyamatvezéreltté” alakították át az egységeket. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az értékesítési ügyvezetőség csak a 2003. évi eladási programban szereplő cégekkel foglalkozott, míg a többi cég a privatizációt előkészítő ügyvezetőséghez került. Külön ügyvezetőséget állítottak fel a speciális feladatokra (környezetvédelem, ingatlanügyek stb.). Új kezdeményezésként 2002-ben beindították az „ÁPV Rt. Akadémia” elnevezésű konferenciasorozatot, amelynek elvben az altársaságok vezetőit kellett volna folyamatosan továbbképeznie. Kissé meglepő módon a szervezet már 2003-ban hozzákezdett az önlebontáshoz: eladta saját feje fölül a székházat.

Egyszerű pályázat útján 2003 augusztusában az OTP Ingatlanbefektetési Alap lett a pesti Duna-parton álló, egykori Alumíniumipari Tröszthöz-székház tulajdonosa. Lapjelentések szerint a 16 438 m2-es székházért az OTP-alap valamivel több mint 3,5 Mrd Ft-ot fizetett, egyben módot adott az irodaház legalább 2009. december 31-ig történő visszabérlésére.3 Ezt a súlyosan elhibázott döntést László Csaba pénzügyminiszter valamikor az év elején hozta, mert azt remélte, hogy a befolyt pénzzel érdemben tudja csökkenteni a költségvetés hiányát. Mire azonban a tranzakció lezárult, kiderült, hogy a költségvetés hiányának növekménye olyan nagy, hogy ahhoz képest ez az összeg már egyáltalán nem számít. A befolyt vételárat azután a vagyonkezelő szervezet hamar visszafizette bérleti díj formájában. A bizonytalan politikai helyzetben az év végén lejáró szerződést az MNV Zrt. még 2009 nyarán 3 évre meghosszabbította.4

Ugyanakkor viszont a Medgyessy-kormány sokat tett annak érdekében, hogy az ÁPV Rt. működésének utolsó szakaszában már ne legyen a kormány titkos kasszája. Az államháztartási törvény módosításával úgy rendelkeztek, hogy 2003-tól az ÁPV Rt. mind a bevételek, mind a kiadások tekintetében a költségvetés része. Ez persze összefüggött az ország közeledő EU-tagságával is. A világos és egyértelmű könyveléshez Brüsszel is ragaszkodott.

Az ÁPV Rt. jövőjéről 2004 májusában indult meg újra a politikai-szakmai vita. Lapjelentések szerint a PM is és a miniszterelnök is neves privatizációs szakértőket kért fel arra, hogy alternatívákat vázoljanak fel a döntéshozók számára.5 A későbbi hónapok során mindebből csak annyi volt érzékelhető, hogy Sárközy Tamás (2006) a nyilvánosság elé lépett egy átfogó intézményi reform koncepciójával. Ennek keretében zárult volna le a privatizáció, ls az állam megmaradt reálvagyona egy költségvetési intézményként működő kincstár kezelésébe került volna.6 Mint utólag kiderült, ezt a koncepciót Sárközy Salgó István pénzügyminisztériumi szakállamtitkárral közösen készítette,7 de nem sikerült elnyerniük az MSZP privatizációs ügyekkel megbízott erős embereinek – Csiha Juditnak és Katona Bélának – a támogatását.

A Sárközy–Salgó-féle koncepciónak az volt a lényege, hogy a privatizáció lezárulása után az állam összes vagyona – a reálvagyon és a pénzügyi vagyon – az Államkincstárhoz kell, hogy tartozzék. (Kivételt képezett volna a fő szabály alól az állam termőföld- és erdővagyona, amely a mezőgazdasági tárca irányítása alá került volna.) Az ilyen módon átalakított kincstár irányítását egy szűk, független szakemberekből álló tanács felügyeli az elképzelés szerint, miközben a tényleges kincstárivagyon-kezelés két, elkülönült költségvetési szervezetben folyik. Ez a reálvagyont kezelő „reálkincstár” az ÁPV Zrt. és a KVI összevonásával jött volna létre. Egyidejűleg megszűntek volna a minisztériumok által irányított gazdasági társaságok (kft.-k, rt.-k és kht.-k) – valamennyi visszaalakult volna költségvetési intézménnyé.

Ezért egy új, az MSZP üzleti köreihez közel álló vállalatvezető, Jendrolovics Pál került előtérbe. Draskovics Tibor pénzügyminiszter Jendrolovicsot kinevezte az ÁPV Rt. IG tagjának (majd 2007 januárjában elnökhelyettesnek is), és egyben felkérte az új koncepció kimunkálására. Mire a koncepció elkészült – és egyúttal ki is szivárgott8 – Draskovics már megbukott. Így az anyag politikai értelemben kezelhetetlenné vált – senki sem vállalt érte felelősséget, sem a PM, sem az ÁPV Rt.

A Jendrolovics-féle koncepció három részre osztotta az állami vagyont: (i) kincstári vagyon, (ii) befolyásolási célú vagyon, (iii) forgalomképes vagyon. E három vagyonelem kezelését a Magyar Kincstári Vagyoni Főigazgatóság, a Nemzeti Stratégiai és Vagyonkezelő Rt., illetve az Állami Befektetési, Együttműködési és Koncessziós Hivatal kezelte volna. Mint a kiszivárgott információkból kitetszett, az ÁPV Rt. tulajdonképpen csak nevet váltott volna, portfóliója nemhogy csökkent, hanem inkább nőtt volna. Idekerült volna a MÁV, az MFB, Eximbank, a Nemzeti Autópálya Rt. stb. – összesen 104 társaság. Sőt, valójában még ennél is több, mert a javaslat 2005-ben 52 társaság értékesítésével számolt – ami teljesen irreális feltételezés volt.

Azt, hogy a kormány tényleg dönteni akart, az is jelezte, hogy miután 2005 májusában lejárt az ÁPV Rt. teljes igazgatóságának mandátuma, a miniszterelnök csak 2005. december 31-ig volt hajlandó meghosszabbítani a tagok mandátumát.

1	HVG, 2002. jún. 8.;1208/2002 (XII. 21.) Korm. hat.
2	VG, 2002. dec. 18.
3	HVG, 2003. szept. 6.
4	491/2009. (VI.10.) NVT sz. határozat.
5	Az első testület tagjai közül Sárközy Tamás neve jelent meg a sajtóban, míg a második, Kiss Péter kancelláriaminiszter által felállított testületnek – többek között – Csiha Judit, Suchman Tamás és Csáki György volt tagja (NSZ, 2004. jún. 7.).
6	A Sárközy által készített vagyontörvény (a név is tőle származik) 54 szakaszból állt. A teljes szöveget lásd Sárközy (2006).
7	Sárközy (2009: 178).
8	VG, 2005. máj. 18.