A KVI tevékenységéről keveset lehetett tudni, pedig nagy pénzek folytak át rajta.1 Ennek ellenére a szervezet nem állt a figyelem középpontjában, mint a privatizáció, nem foglalkozott vele sem a sajtó, sem az Országgyűlés. Azt is csak egy ÁSZ-jelentésből lehet tudni, hogy itt a privatizáció a vezérigazgató egyszemélyi felelős döntésével – a KVI-ben állandó testületként működő, 11 tagú Hasznosítási Tanács (HT) kollektív döntés-előkészítő javaslata alapján – a PM engedélyével” történt.2 A HT ülésein a KVI vezérigazgatója, mint a HT elnöke, a testület döntési javaslatának figyelembevételével döntött a tárgyalt ügyletről. A kéthetente tartott tárgyalásokról jegyzőkönyv készült az eltérő szavazatok egyedi indoklásával. Az értékesítésre beérkezett ajánlatok közül csak a vagyonértékeléssel megállapított érték minimum 70%-át nyújtó ajánlatokat vették számításba. Időnként felröppentek híradások különféle korrupciós ügyekről, de azt, hogy valóban törvénysértés történt, soha nem bizonyította senki.

 

Ingatlanok. A vagyonérték változása szempontjából a legjelentősebb fejlemény az állami termőföldek és erdők értékének felbecslése (1994-től), illetve az állami ingatlanok értékének 2000-re befejezett megállapítása volt. A 2001 nyarán készített beszámolók szerint a KVI 2622 Mrd Ft állami vagyont kezelt (könyv szerinti értéken), köztük állami intézmények (pl. bíróságok, kórházak, minisztériumok) által használt ingatlanokat, műemlékeket. Ekkor még ugyancsak a KVI volt a magyar állam föld- és erdővagyonának a kezelője, vagy az olyan felbecsülhetetlen értékű javaké, mint a Balaton medre, a Szent Korona vagy a Citadella. A 2005 februárjában készült vagyonkataszter szerint a KVI-hez 324 ezer (sic!) vagyontárgy tartozott, melynek bruttó értéke 3635 Mrd Ft volt. A vagyonelemek között egyébként tízezres nagyságrendben szerepeltek árokpartok, villanyoszlopok is, melyek értéke – az esetek többségében – nulla vagy (a fenntartási és/vagy környezetvédelmi kárelhárítás költségek miatt) negatív összeg volt. 2007-ben a szervezet vezetője egy rádióinterjúban arról beszélt, hogy a KVI által nyilvántartott érték 8800 Mrd Ft, amiből az ingatlanok 2700 Mrd-ot tesznek ki. Ugyanő piaci értéken 20-30 ezer milliárdra becsülte ugyanezt a vagyoni állományt.3

 

 

Valójában a KVI közvetlen formában alig foglalkozott vagyonkezeléssel. A vagyon több mint 80%-a 735 központi költségvetési szerv térítésmentes kezelésébe ment át. Működése során a szervezet – változó ütemben – több tízmilliárd forintnyi ingatlan vagyont adott át ingyenesen különféle szervezeteknek, így minisztériumoknak és önkormányzatoknak4 is, de történt kismértékű valódi értékesítés is (ennek egy részét kárpótlási jegyben, illetve E-hitellel fizették). A privatizációt sok esetben az késleltette, hogy az értékesebb ingatlanokra az önkormányzatoknak elővételi joguk van. Az önkormányzatok szeretnének is ezzel a jogukkal élni, csak éppen pénzük nincs. Akkor sem mennek gyorsabban a dolgok, ha tudni lehet, hogy a polgármester lemondana az elővételi jogról, mert ehhez testületi döntés szükségeltetik, s az hónapokba is beletelhet.

 

A KVI cégei. Az Áht. 1995. évi módosításával a KVI-hez került a megszüntetett Állami Fejlesztési Intézet Rt. (ÁFI) teljes részvényportfóliója, amelyben olyan jelentős vagyoni tételek szerepeltek, mint a Dunaferr részvényeinek 15%-a. 1997 őszén már 65 cég 19,2 Mrd Ft névértékű – jellemzően kisebbségi – részvénycsomagja, illetve üzletrésze volt a KVI portfóliójában. Ezek a vagyonelemek, amelyek piaci értéke akkor 10 Mrd Ft körül lehetett – döntően állami követelés fejében, valamint adósság-tőke konverzió eredményeként kerültek kincstári tulajdonba (Hungalu, Ganz Acélszerkezet Rt., Vértesi Erőmű, Bakonyi Erőmű, Caterpillar Magyarország Rt.). Ekkortájt a KVI-s cégek egyharmada jól működött, többségük azonban veszteséges volt, 15 cég pedig felszámolás alatt állt.5 2000 utolsó napjaiban a KVI és az ÁPV Rt. titkos megállapodást kötött,6 melynek értelmében a következő év során az utóbbi átvette a KVI-hez tartozó 41 társaság kb. 11 Mrd Ft értéket képviselő részesedését. Az áttekinthetőséget az a tény is nehezítette, hogy a KVI 100%-os tulajdonú kft.-kat is létrehozott. Ilyen volt – például – a Kiving Ingatlangazdálkodó és Beruházásszervező Kft., amely a ’96 Beruházásszervező és Fővállalkozó Kft.-ből kiválás útján jött létre 2001 augusztusában.7

 

A KVI mint az állami örökségek vagyonkezelője. A KVI működésének utolsó éveiben – éves szinten – 1 Mrd Ft körüli vagyonérték került állami kezelésbe egy-egy elhunyt magánszemély kifejezett kívánságára, de leginkább törvényes örökösök hiányában. (Később ezt a feladatot az MNV Zrt. vette át.8) Az évi két-háromezer hagyatéki ügy során örökölt vagyon nagy részét azok az ingatlanok tették ki, amelyek tulajdonjoga 100%-ban az államra szállt, kisebb hányadát pedig a tört tulajdonrészek, illetve pénzeszközök jelentették. Az ingóságok, gépjárművek, illetve üzletrészek elhanyagolható arányt jelentenek a hagyatékban. A hagyaték közel fele Budapestről, illetve Pest megyéből származott, aminek a népesség számán túl az is oka, hogy a fővárosban élők jóval magányosabbak, mint a vidékiek, ritkábban fordul elő, hogy bár közeli rokonuk már nincs, valaki mégis gondoskodik róluk, és ennek megfelelően rendezik az öröklés kérdését. Az így megkapott ingóságok értékesítése volt a fentebb már említett Kiving Kft. legfőbb feladata. Az ingóságok ötöde értéktelen kacat, amit zártkörű pályáztatással lomtalanítanak.9 A résztulajdoni hányadú hagyatéki ingatlanokat értékesítik a vételi szándékkal élő, elővásárlási joggal rendelkező tulajdonostársak részére, az 1/1-es ingatlanokat pedig 1 éves kivárási idő után értékesítik. Ez azért hasznos, mert egy éven belül jelentkező örökös esetén könnyebb az elszámolás, ha az állam természetben tudja kiadni a hagyatékot.10