Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

4.8. A vagyontörvény és az MNV Zrt. megalapítása

A 2006. évi választási kampányban a privatizáció szinte alig játszott szerepet, így a szociálliberális koalíció el tudta kerülni az egyértelmű állásfoglalást a szervezet jövőjéről. A második Gyurcsány-kormány első döntései is arra utaltak, hogy az ÁPV Rt. megszüntetése vagy átalakítása az új ciklusban nem kerül napirendre. Ezt jelezte az a döntés is, hogy az ÁPV Rt. kapta feladatul a MÁV árufuvarozási üzletágának, a MÁV Cargo Zrt.-nek a privatizációját (6.11.).1

2006 őszén azonban fordulni látszott a helyzet. Ismét felmerült a kincstári és a privatizációs vagyon egyesítése, az ÁPV Rt. megszüntetése. Mégsem született döntés – részben talán azért, mert a második Gyurcsány-kormány megalakulásakor új funkcióba került és távozott az ÁPV Rt. vezérigazgatója, és jelezte lemondási szándékát az IG elnöke is. Így tehát a szervezetet hónapokon keresztül átmeneti legitimációval rendelkező megbízott vezetők irányították. Végül a kormány azt a megoldást választotta, hogy kinevezett néhány régi-új vezetőt, és 6 hónappal, vagyis 2007. június 30-ig meghosszabbította a maradó régi tagok mandátumát.

A vagyontörvény születése. 2007 januárjának utolsó napjaiban szivárgott ki, hogy átdolgozott formában ismét napirendre került az 1995-ös Kocsis-féle Magyar Holding-koncepció. Az új intézmény munkaneve Nemzeti Vagyonkezelő Holding Zrt. volt.

Lényeges vitapont volt, hogy mi történjen a Nemzeti Földalappal, illetve a földek adásvételét bonyolító szervezettel. Ez a szervezet ugyanis már hosszabb idő óta a mezőgazdasági szaktárca erős emberének, Benedek Fülöpnek az irányítása alatt állt, és – tekintettel a földeladásokra – folyamatosan az ellenzék politikai támadásának volt kitéve. Ezért az MSZP privatizációügyi főkorifeusai – pl. Csiha Judit, az egykori privatizációs miniszter – ragaszkodtak ahhoz, hogy „Benedek Fülöp nem maradhat önálló”.2 Így született meg az a döntés, hogy az új vagyonkezelő az NFA-t is magába fogja olvasztani3 és ugyancsak az új szervezethez kerülnek a minisztériumok háttérintézményeként funkcionáló gazdasági társaságok (4.4. ábra).

A törvény-előkészítést ez alkalommal a Pénzügyminisztérium apparátusa és az MSZP-frakció néhány szakértője végezte – nincs információ arról, hogy külső szakértőket is bevontak volna. A legfontosabb döntéseket Tátrai Miklós,4 Veres János pénzügyminiszter közvetlen munkatársa hozta meg. Később Tátrai lett az új szervezet vezérigazgatója.

A hónapokon át tartó egyeztetés vége – szokás szerint – névváltoztatás lett (új munkanév: Állami Vagyonkezelő Zrt.), továbbá egy lista a tartós állami vagyonról. Ahogy ez már sokszor történt, a lejjebb vitt százalékok (100% helyett 75%, 50% helyett 25% stb.) sok helyen kiverték a biztosítékot. Tiltakozott a Fidesz, az MSZP-frakció egy része és persze a média is. Ezzel veszélybe is került a vagyontörvény megtárgyalása a tavaszi ülésszakon, ami azt is előre vetítette, hogy az év végével mégsem fog megszűnni az ÁPV Zrt. Végül megszületett a parlamenti kompromisszum. A 2007. évi tavaszi ülésszak legutolsó napján a honatyák megszavazták a kormány javaslatát, a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. 2008. január 1-i felállítását.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_690/#m1265peam2_690 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_690/#m1265peam2_690)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_690/#m1265peam2_690)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

4.4. ábra. Az MNV Zrt. vagyonának kialakulása, 2007–2008

Ez a megoldás már önmagában is problematikus volt, miután az ÁPV Rt. vezetőinek mandátuma már 2007. június 30-án lejárt, így tulajdonképpen a régi szervezetben már, az új szervezetben még nem voltak kinevezett vezetők. Csak fokozta az adminisztrációs káoszt, hogy a június 25-én – vagyis megint az Országgyűlés nyári ülésszakénak utolsó napján – megszavazott törvénytervezetet Sólyom László köztársasági elnök nem volt hajlandó aláírni, és megfontolásra visszaküldte az Országgyűlésnek. (Mindeközben a hatályos privatizációs törvényt 2007 folyamán négyszer módosították!) Ezzel ismét vezetői válság alakult ki, hiszen a 6 hónappal meghosszabbított kinevezések megint lejártak. Ebben a helyzetben a kormány az előremenekülés útját választotta: az ÁPV Rt. igazgatóságának és FB-jének tagjait olyan módon cserélte le új emberekre, hogy az újaknak megígérte, egyenesen átveszik őket az új szervezetbe.

A politikai jobboldalnak azonban Sólyom gesztusa sem volt elegendő. Pár nappal később, 62 közéleti szereplő – Fábry Sándor tv-s showmantől Mádl Ferenc volt köztársasági elnökig – arra kérte az elnököt, hogy inkább forduljon az Alkotmánybírósághoz.5 Nem sokkal később ugyanezek az erők – az Élőlánc Magyarországért elnevezésű civil szervezet irányításával – saját törvényjavaslatot nyújtottak be, majd nyílt levelet intéztek a képviselőkhöz, majd az őszi parlamenti ülésszak idején számos alkalommal tüntettek is.6

De a kormány jottányit sem engedett. A törvényt lényegében változatlan tartalommal – de az elnevezések megváltoztatásával – ismét szavazásra bocsátotta, méghozzá az őszi ülésszak legelső napján. Egyetlen lényeges ponton módosított: a Vagyongazdálkodási Tanács tagjainak kinevezését – a kormányfő javaslattételi jogának fenntartásával persze – az államfőre bízta. A Fidesz név szerinti szavazást kért „a nemzeti vagyon kiárusításáról” szóló törvény miatt. De a kormánypárti többséget ez sem zavarta. A szavazás a szokásosnál tovább tartott, de a többség egy pillanatig sem forgott veszélyben.7 Az ellenzék annyi engedményt kapott, hogy a szervezet nevébe – az „állami helyett” – bekerült a „magyar” jelző.

8: Privatizációs vezetők – hat évre bebetonozva

A köztársasági elnök vétójához egy régi érvet vett elő – és igaza is volt. Azt kifogásolta, hogy az új szervezet vezetőit, a 7 tagú Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagjait a jogszabály 6 évre – vagyis a kormányzati cikluson túlnyúlóan, első alkalommal 2013-ig – elmozdíthatatlanná tette. Sólyom szerint itt nem egy kormánytól független alkotmányos intézményről van szó. Ha lesz 2010-ben kormányváltás – és Sólyom erre számított –, akkor az új kormánynak legyen szabad keze.

Valóban, a törvény koncepciójáért felelős Tátrai Miklósnak egészen szélsőséges formában sikerült megvalósítania azt, amit a privatizációs szervezetek vezetői közül sokan – például Tömpe István az ÁVÜ alapítója – mindig is nagyon szerettek volna: hogy a szervezet vezetőit a kormány ne tudja elmozdítani. Kezdetben ez a kívánság mindig úgy fogalmazódott meg, hogy az állami vagyonkezelő szervezet ne a kormánynak, hanem az Országgyűlésnek legyen alárendelve. Véleményem szerint ez is hibás gondolat, de legalább a szervezet vezetőinek elmozdításának jogosítványát meghagyta az Országgyűlés kezében. A vagyontörvény 8. §-a azonban sem a részvényesi jog gyakorlójának, sem a kormánynak, sem az Országgyűlésnek, sem a köztársasági elnöknek nem hagyott mozgásteret. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagjait csak akkor lehet elmozdítani a törvény szerint, hogy nem vesznek részt a Tanács munkájában, vagy ha megsértik az összeférhetetlenségi és vagyonbevallási szabályokat.

Hogy ez a jogi megoldás a soron következő kormányváltásnál gondot fog okozni, az előre látható volt – ezért is vétózott Sólyom. Arra a lehetőségre azonban senki sem gondolt, hogy már az első kormányzati ciklusban is keletkezhet politikai értelemben nehezen kezelhető szituáció. Márpedig pontosan ez történt, mert 2009 júliusában a részvényesi jogok gyakorlója, Oszkó Péter pénzügyminiszter azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással leváltotta Tátrai Miklós vezérigazgatót, aki – a törvény egy másik paragrafusa értelmében – ex officio tagja volt a Vagyontanácsnak. Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy miközben a felmondólevél állítása szerint Tátrait mint vezérigazgatót súlyos mulasztások terhelik, a Vagyontanácsban megmaradt a tagsága. Sőt, mi több, Tátrai a közvélemény előtt és a munkaügyi bíróságon is joggal hivatkozhatott arra, hogy vezérigazgatóként minden esetben köteles volt végrehajtani a Vagyontanács döntéseit, hiszen abban ő csak egy szavazattal rendelkezett.

Ez az epizód már előrevetítette, hogy a 2010-es választások után az új kormány kénytelen lesz az egész vagyontörvényt hatályon kívül helyezni, mert a Tanács tagjainak elmozdíthatatlansága újra meg újra konfliktust generálna a kormány és az MNV Zrt. között. Végül ez is történt.

A 71 paragrafusból álló, új törvénnyel (Vtv.) és a hozzá kapcsolódó kormányrendeletekkel a jogalkotó deklaráltan is két, egyenrangúan fontos célt kívánt megvalósítani.8 Egyrészt egységesíteni, koncentrálni akarta az állami vagyon tulajdonlását és kezelését, másfelől új szabályokat kívánt megállapítani a privatizáció – vagy ahogyan a törvény preambuluma, illetve indoklása kifejezte, az intézményes és tömeges privatizáció – utáni időszakra. Ebből a meggondolásból a törvény szinte semmit sem mond a privatizációról: a normaszövegben a „privatizáció” kifejezés összesen négyszer fordul elő.9 Hasonlóan képmutató megoldást talált a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (2009), amikor az általa elkészített középtávú vagyonstratégia címében a „privatizáció” szót az „elidegenítés” kifejezéssel próbálta meg körülírni.10

Nem teljesült a Vtv.-nek az a célja sem, hogy növelje a költségvetési intézmények költségérzékenységét. Az elgondolás az volt, hogy az ingatlanvagyon egy kézbe vétele után a költségvetési intézmények piaci alapon megállapított bérleti díjat fizetnek majd az MNV Zrt.-nek, s ez gátat szab az ingatlangazdálkodás parttalanságának. A Vtv. 59. § (5) bekezdése ugyanis – önmagában véve logikusan és helyesen – előírta, hogy 2008. június 30-ig az MNV Zrt. kössön piaci alapú bérleti szerződést a központi költségvetési szervekkel az általuk használt épületek esetében. Ha ez a szándék megvalósult volna, akkor a költségvetési szervek – 50 év után először – maguk is rákényszerültek volna valamiféle költséghatékony ingatlangazdálkodásra. De a szándék nem valósult meg, a minisztériumok ellenálltak, a Pénzügyminisztérium pedig magára hagyta az MNV Zrt.-t. Végül a törvényt kellett visszaigazítani a korábbi valósághoz. Ezt egyébként az ÁSZ is rosszallóan konstatálta.11

2008-tól általánossá vált az a korábban is alkalmazott eljárás, hogy a tb-alapok által járulékfizetés fejében átvett társasági részesedés és ingatlanok egy idő után az MNV Zrt.-hez kerültek. Az erre vonatkozó elszámolásokat az MNV Zrt. saját honlapján évente publikálta is.12

1	Először fordult elő, hogy egy színtiszta decentralizált privatizációt (3.6.3.) ne az anyacég – jelen esetben a MÁV –, hanem az az állami vagyonkezelő irányítson, amelynek a szóban forgó társaságban egyetlen egy darab részvénye sem volt.
2	Sárközy Tamás közlése a szerzővel 2009. jún. 25-én.
3	NSZ, 2007. jan. 30.
4	A koalíciós partner, az SZDSZ nevében Csillag István egy-két kisebb jelentőségű ügyben tárgyalt ugyan Tátrai Miklóssal, de érdemi befolyása a törvényre sem neki, sem az SZDSZ-nek nem volt. 2007 első felében az SZDSZ részéről Vásárhelyi István, az ÁPV Rt. akkori IG-elnöke is beleszólási lehetőséget kapott a jogalkotásba. Ő azonban Tátrait mindenben támogatta, mert azt remélte, hogy cserébe majd ő lehet az egységesített állami holding elnöke is. Mind a törvény születésének folyamán, mind az elfogadást követően Sárközy Tamás volt az egyik legkritikusabb bíráló (Sárközy, 2009: a; Sárközy, 2009: b).
5	MH, 2007. júl. 16. Ennek a követelésnek Sólyom nem tett eleget. A nyilas szellemiségű Kuruc.info portál lakcímmel és telefonszámmal publikálta azon kormánypárti képviselők nevét, akik megszavazták a törvényt. „Íme a lista arról, kik szavazták meg az állami vagyon eladásáról szóló indítványt. Hasznos kis összeállítás, egy szép napon majd fontos csatolmánya lesz egy vádiratnak. Addig is szerkesztőségünk várja a maradék hazát a szó legszorosabb értelmében kiárusító gazemberek elérhetőségét, hogy minél többen felhívhassák pl. a területileg illetékes képviselőjüket, és kérdőre vonhassák: erre ki adott nektek felhatalmazást?” (www.kuruc.info, 2007. szept. 12.; kiemelés tőlem – M. P.).
6	Volt tüntetés szeptember 8-án, a parlamenti szavazás napján, szeptember 10-én, de azt követően, 13-án is. Ez utóbbin – egyebek mellett – részt vett az „Összefogás a Magyar Lóversenyzés Jövőjéért Egyesület” és a Professzorok Batthyányi Köre. A szónokok arról beszéltek, hogy a nemzeti vagyont nem lehet kiárusítani, hiszen azt apáinktól, felmenőinktől kaptuk örökbe, s ha azt kiárusítják, a magyar népnek sem lesz jövője. Elfogadtak egy kiáltványt, amelyben azt követelték, hogy az állami vagyonról szóló törvényt helyezzék hatályon kívül, és fogadjanak el új vagyontörvényt, de addig is a kormány függessze fel a privatizációt, és persze zúgott a „Gyurcsány, takarodj!” (MNO online, 2008. szept. 13.; http://www.youtube.com/watch?v=Pi8WoVojmsw).
7	2007. évi CVI. tv. az állami vagyonról. Rövidítve: Vtv. A törvényt 2008-ban és 2009-ben is több alkalommal módosították részben más törvények kapcsán, részben közvetlen formában is (2009. évi LV. tv., 2009. évi LXX. tv.).
8	Az MNV Zrt. működésének részletesebb szabályairól a 254/2007. (X. 4.) és az 5/2008. (I. 22.) Korm. rendelet intézkedett. A törvény – hasonlóan az 1995-ös megoldáshoz – mellékletben tartalmazta a tartósan állami tulajdonú társasági részesedéssel működő társaságok felsorolását.
9	Ennek a fogalmi megközelítésnek azután – természetesen – számviteli következményei is voltak. Az MNV Zrt. mérlegeiben a „privatizációs értékesítés” mint kategória nem is szerepel. Ha és amennyiben az MNV Zrt. részvényeket vagy üzletrészeket ad el, azt a „Pénzügyi eszközök értékesítéséből származó bevétel” soron kell kimutatnia. Ez biztos nem szolgálta a transzparenciát.
10	A vagyonstratégiát a kormány 2009. december végén, az év utolsó kormányülésén fogadta el.
11	ÁSZ (2010: 18).
12	Lásd itt: http://www.mnvzrt.hu/mnvgazdalkodasa/tarsadalombiztositasi_alapok_atvett_reszesedesek/tb.html