Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

4.8.5. A vagyontörvény első három évének tanulságai

Alig pár hónappal a vagyontörvény életbe lépése után a privatizációval foglalkozó államapparátusi szakemberek, illetve az MNV Zrt. vezetői már egyaránt érzékelték, hogy sem a törvény, sem az újonnan létrehozott szervezet nem működik az elvárások szerint. Ennek volt az egyik következménye Tátrai Miklós – korábban már említett – rendkívüli felmondással történő leváltása 2009. július 14-én, majd – fél éven belül – három vezérigazgató-helyettes felmentése. Több, egyenként is súlyos problémahalmaz került egymásra, illetve egymás mellé.

Továbbra is megoldatlanok maradtak azok a jogrendszerbeli anomáliák, amelyek az Alkotmány, a Polgári Törvénykönyv, az Államháztartási törvény és Alkotmánybíróság idevágó döntéseinek egymásnak ellentmondó koncepciójából eredtek, s amelyek megoldására már 1994-ben felvetődött az egységes államkincstár létrehozásának igénye. Az említett jogforrások különféleképpen használják a nemzeti vagyon, a közvagyon, az állami vagyon, a kincstári vagyon stb. kategóriákat, és egymásnak ellentmondó eljárásrendeket írnak elő. Az újrafogalmazást az Alkotmánynál kellett volna kezdeni.
Nem sikerült jó megoldást találni arra az ellentmondásra, hogy a tartósan állami tulajdonban lévő intézmények speciális feladatokat látnak el (MÁV, Állami Operaház, EU-s támogatások kezelése, külképviseletek külföldi épületvagyona stb.), s az ilyen szervezetek irányításához szükséges szaktudás csakis a szakminisztériumokban van meg. Az sem megoldás, ha az MNV Zrt. kiépíti az ennek megfelelő szakapparátust – mert ez felesleges párhuzamosságot és pótlólagos konfliktusokat eredményez –, de az sem működik, hogy minden döntést át kelljen futtatni két apparátuson. Az egységes vagyonkezelési rendszer működőképességének alapfeltétele lett volna, hogy az MNV Zrt.-t miniszter, esetleg miniszterelnök-helyettes irányítsa, aki rangban felette áll a többi tárcának.1 Ez azonban még javaslat szintjén sem merült fel senkiben.
Nem oldódtak meg, sőt súlyosbodtak a korábban is gondot okozó számviteli problémák. Azzal, hogy a vagyontörvény a Vagyontanácsra ruházta a költségvetési intézmények és az ún. egyéb vagyonkezelők által kezelt vagyon tulajdonjogát (4.6. ábra), és az MNV Zrt.-t mint gazdasági társaságot mérlegkészítésre kötelezte, életre hívta annak a szükségességét is, hogy a Vagyontanács és annak munkaszervezete, az MNV Zrt. közvetlenül irányítsa a magyar államkincstárt (MÁK) is, ahol a költségvetési szervek számláit vezetik, mérlegeit őrzik. Ilyen jogosítványt az MNV Zrt. azonban – egyébként érthető okokból2 – nem kapott, emiatt viszont nincs módja arra, hogy korrigálja, napra kész módon tartsa a MÁK nyilvántartásait. Ha pedig nem hitelesek a mérlegek kiinduló adatai, akkor nem várható el az MNV Zrt. auditorától sem, hogy hitelesítse az MNV Zrt. apparátusa által készített mérlegeket.3
Még 2009-ben sem zárult le a hagyományos értelemben vett privatizáció, vagyis azon állami cégek magántulajdonosnak történő értékesítése, amelyekre egy normálisan működő polgári államnak valójában nincs szüksége. Ezeknek a társaságoknak a száma akár a 200-at is elérheti – függően attól, hogy mennyire szűken vagy tágan kívánja a mindenkori kormány kijelölni az állami feladatokat. Az MNV Zrt. mindennapi munkájában azonban sok zavar keletkezett abból, hogy az apparátust leterhelte a 200 cég – és az ugyancsak értékesítésre váró több száz ingatlan – napi ügyeinek intézése, és így nem maradt energia a teljes állami vagyonkör számbavételére, a kincstári rendszer kiépítésére stb. Ennek a túlzott centralizációnak volt a következménye a követhetetlen és átláthatatlan döntéscunami.4
2009 tavaszán megint napirendre került a vagyonkezelő szervezet fizikai értelemben vett elhelyezésének problémája. 2009. december 31-én ugyanis lejárt az OTP ingatlancégével kötött bérleti szerződés (4.5.6.). Ezért attól főtt a feje a vagyonkezelő szervezet vezetőjének, hogy költözni kell, ha nem az OTP fogja nyerni a kötelezően kiírandó közbeszerzési pályázatot. Végül a probléma megoldódott: az OTP nyerte a szűk körű, meghívásos pályázatot, így a bérlet három évvel meghosszabbodott.
Elvi problémaként merült fel – mint erről fentebb már szó esett – a héttagú Vagyontanács törvényes bebetonozásának problémája. Rövid távon azonban a probléma magától megoldódott, miután a 2010-es választásokat követően a Tanács tagjai testületileg felajánlották lemondásukat.

1	Köszönettel tartozom ezért a kitűnő meglátásért Borbély Attilának, az MNV Zrt. EB elnökének.
2	A MÁK önmagában is hatalmas szervezet, saját 2006. évi beszámolója szerint országos és helyi szervezeteiben több mint 3600 főt alkalmazott – vagyis kb. 9-szer akkora volt, mint az MNV Zrt.
3	Addig, amíg a kincstári vagyon a költségvetési szervekre vonatkozó számviteli előírások szerint volt nyilvántartva, még az olyan durva elírások sem szúrtak szemet, mint amikor egy szabolcsi önkormányzat 697 millió Ft-os eszközvagyona – helyiértékhiba miatt – 697 milliárd forinttal került be a MÁK számítógépes rendszerébe. Ezt a hibát – és még tucatnyi egyéb hibát – az MNV Zrt. auditora vette észre 2009 nyarán.
4	Amint az ÁSZ (2010) rosszallóan írta: „2009-ben a Tanács 932, a vezérigazgató 662, az általuk továbbruházott hatáskörben eljáró vezetők 1491 határozatot hoztak. A vezérigazgató további 910 NVT döntést kezdeményező határozatot is hozott” (id. mű: 39). Azt a fontos kérdést azonban, hogy ebben a túlzott centralizációban milyen szerepe volt a korábbi ÁSZ-véleményeknek és állásfoglalásoknak, a 2010. évi jelentés elmulasztotta számba venni. Így az MNV Zrt. apparátusa okkal gondolhatta az ÁSZ-ról, hogy a szervezetnek egyetlen megoldás sem jó. Mint az ismert vicc tartja, ha van rajtad sapka, az a baj, ha nincs, akkor meg az…