Az AB szerint az ingyenes tulajdonátadás csak kivételes eset lehet, konkrétan meghatározott ingatlanok esetében, míg a törvény ezt általános lehetőségként nyitotta volna meg bármely állami tulajdonú kastély esetében. Elfogadhatatlan, hogy a közcél érvényesíthetősége csak 99 évig garantált, utána az ingyenesen átruházott ingatlan feletti állami kontroll és közcél érvényesülésének garantálása végérvényesen megszűnik, hacsak az állam az épületet elővásárlási jogával élve vissza nem vásárolja az ingatlant. Az AB problémának találta, hogy a törvény akár külföldi magánszemélyek, illetve gazdasági társaságok garanciák nélküli tulajdonszerzését is lehetővé teszi. Alkotmányos elvárás, hogy egy nemzeti vagyonelem átruházásakor a pályázatok a közérdeknek megfelelően nyilvánosak legyenek; ezzel szemben a törvény szerint a miniszter egy személyben, mindenféle pályázat nélkül döntött volna. Az AB hangsúlyozta, hogy létezik alkotmányos megoldás arra, amit a jogalkotó szeretne, de ennek törvényi szintű feltételrendszeren, eljárásrenden és kellő pontossággal meghatározott garanciákon kell alapulnia. A döntés súlyos presztízsveszteség volt Lázár Jánosnak, aki személyes ügyévé tette a kastélytörvény áterőszakolását. Egy alkalommal Novák Katalin lépése kapcsán kommunista reflexekről beszélt, majd kijelentette, hogy személyesen védi meg álláspontját az Alkotmánybíróság előtt. Erre azonban nem kapott lehetőséget.2