Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

5.2.4. A gyógyszertári csata

A magyar privatizáció egyik különösen érdekes, fordulatokban bővelkedő fejezete volt a közforgalmi gyógyszertárak magánosítása – vagy, ahogy az ÁVÜ-zsargon hívta – a patikaprivatizáció.1 Az ÁVÜ és az önkormányzatok hat éven át küzdöttek egymással a pontatlan törvényi szabályozás és az ebből eredő eltérő jogértelmezés miatt. Százmilliókban mérhető közpénz folyt el értelmetlenül. Tisztviselők, jogászok százai dolgoztak az ügyön, de 1995 végén még mindig ott tartott a patikaprivatizáció, ahol az elinduláskor, vagyis 1989-ben. Pontosabban szólva, a helyzet még rosszabb is volt. Az időközben szaporodó magángyógyszertárak ugyanis rontották a privatizálandó állami gyógyszertárak helyzetét, az emelkedő gyógyszerárak radikálisan csökkentették a gyógyszerek iránti keresletet. Mindezeket a nehézségeket részben ellensúlyozta, hogy a gyógyszerforgalmazás újonnan született törvényi szabályozása2 szándékosan céhes jellegű, versenykorlátozó volt. Az 1994. szeptember 1-én hatályba lépett törvény bevezette a „személyes gyógyszertár-működtetési jog” intézményét. Ezt a jogot kezdetben a hatóságok, 2002 után a Magyar Gyógyszerészeti Kamara ítélte oda. Ezen korlátozások nagy része az EU-csatlakozásig, illetve a 2006. évi liberalizációig maradtak életben.3

6: Nincs rá törvény, de lehet patikát nyitni…

A patikusszakma feljegyezte,4 hogy Pap Endrének hívták azt a gyógyszerészt, aki 1990 februárjában, tehát még az első szabad választások előtt magánpatikát nyitott – az elsőt az 1950-es államosítás után. Ez a lépés időben megelőzte a szakminisztérium rendeletét, amely egy bő hónappal később látott napvilágot,5 s amely lehetővé tette a jogelőd nélküli patikalétesítést magángyógyszerészek számára. Az alapos jogi tudással vagy jó szakértővel rendelkező patikus ugyanis észrevette, hogy az 1950-es államosítás után senki sem rendelkezett arról, hogy gyógyszertár csak állami formában működhet. Ezt a hiátust használta ki, és még az is lehetséges, hogy az ő precedens értékű engedélyezési eljárása nyomán formálódott a későbbi miniszteri rendelet.

1998 végén az országban működő 2050 patikából 830 volt új vállalkozásnak tekinthető (40%). Budapesten is hasonló volt az arány: 327-ből 147 patikának nem volt jogelődje (45%).6

Egyébként a vita nem is a patikák, hanem a patikákat ellátó ún. gyógyszertári központok jogállásáról folyt, és az 1990-es önkormányzati törvény értelmezése körül forgott. A gyógyszertári központok 1989-ig nagykereskedelmi funkciót töltöttek be abban az elosztási rendszerben, amelyet korábban az „ellátási felelősségen alapuló” tervezési rendszerként írtunk le (1.1.2.5). Ebben a rendszerben a gyógyszertári központok regionális monopóliumként viselkedtek: általában egy-egy megyét fedtek le kizárólagos hatáskörrel.

7: Pharmafontana – a budapesti gyógyszertári központ

A rendszerváltásig a budapesti patikákat a Fővárosi Tanács VB Gyógyszertári Központja működtette, ami később a Pharmafontana Gyógyszerellátó Vállalat nevet vette fel. Vagyonát 8 Mrd Ft-ra becsülték, amikor 1995 szeptemberében gyógyszer-nagykereskedelmi részvénytársasággá alakult és leváltak róla a gyógyszertárak. 1996 tavaszán a céget a fővárostól a magántulajdonban álló Naturland Rt. vásárolta meg, a Reálbank-csoporttól felvett hitel terhére, 2,8 Mrd Ft-ért. Vélhetően a cég ingatlanai keltették fel elsősorban a vevő érdeklődését. A cégnek 1998-ban már 4 Mrd Ft adóssága volt. 1999 augusztusában hitelezői felszámolást kezdeményeztek ellene. A követelések összege 7 Mrd Ft-ra rúgott. Ekkor a céget már Bogáncsvirág Szolgáltató Rt.-nek hívták, és több jel szerint valamilyen módon az egykor Co-Nexus cégcsoporthoz kapcsolódott.7

A patikák szervezetileg a megyei központok részei voltak, jogilag semmiféle önállóságuk nem volt. A rendszerváltással természetesen megszűnt a gyógyszertári központok regionális monopóliuma, s ami még fontosabb, elvesztette monopolhelyzetét a megyei gyógyszertári központok felett álló Gyógyért Vállalat (későbbi nevén: Hungaropharma) országos gyógyszer-nagykereskedelmi vállalat is.

A Hungaropharma privatizációját több mint egy évtizedig elhúzta a szakma, s ezzel sikerült is alaposan lerontani a cég piaci értékét. Mire 2001 nyarán a pályázat meghirdetésre került, a cég piaci részesedése már csak 30% körüli volt. A Hungaropharma mellett ugyancsak 30% körüli részesedése volt a Phoenix Rt.-nek, amely a német Merckle-holding érdekkörébe tartozott; 14-15%-os piaci részesedése volt a Medimpex Rt.-nek, amely a Richter és az Egis tulajdona. 8%-ra becsülték a Béres-csoporthoz tartozó Bellis Rt. részesedését és 6% körülire a Teva érdekeltségében lévő Humantrade Rt.-ét. A 90-es évek eleje óta lényegesen változtak a kereskedelmi árrések is. A nagykereskedőké is csökkent, az 1993-as 11,6%-ról – 2001 nyarára – 7%-ra. Valahányszor szóba került a cég privatizációja, mindig azt lehetett hallani, hogy az állam megoldást keres arra, miként tehetné tulajdonossá a gyógyszerészeket is a cégben. Erről szólt a 2001 tavaszán megjelent pályázati kiírás is, amely egy bonyolult, kétlépcsős eladást irányzott elő.8 Végül a cég a piac legfontosabb szereplőinek tulajdonába került: az EGIS, a Richter és a Béres család vásárolta meg. 2007 októberében azután a Hungaropharma magába olvasztotta a Medimpex-et is, ami gyakorlatilag azt eredményezte, hogy a két legnagyobb hazai gyógyszergyár, az Egis és a Richter meghatározó pozíciót szerzett a gyógyszer- nagykereskedelemben.

2020 közepén a gyógyszer-nagykereskedelmet két nagy szereplő uralta, együtt a gyógyszertári forgalom több mint 80%-ával. a) A 100%-ban német tulajdonban lévő Phoenix Pharma Zrt., amelynek a tulajdonosai – Benu és Szimpatika néven – több száz gyógyszertárat is működtettek tulajdonosként vagy franchise-rendszerben. b) A magyar gyógyszergyárak által tulajdonolt Hungaropharma, amely 2010-ben eladta, majd lánc formában újraszervezte patikáit Alma és Gyöngy márkanév alatt.

Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a gyógyszertárak informatikai rendszereit működtető legnagyobb cég a Phoenix csoport része, és rendszergazdaként a teljes patikai hálózat ¾-ét lefedte.9

Az Ötv. a gyógyszertári központokat és ezzel együtt a gyógyszertárakat mint közüzemi vállalatokat az önkormányzatok felügyelete alá helyezte. Pontosabban szólva a pongyolán megfogalmazott törvény tág értelmezésnek adott lehetőséget. A hivatkozott szöveg ugyanis a következő:

„107. § (…) a tanácsok kezelésében, illetőleg tulajdonosi irányítása alatt álló oktatási, kulturális, egészségügyi, szociális sport és egyéb intézmények vagyona” az állam tulajdonából az önk ormányzatokéba kerül.

A gyógyszertárak piaci értékét 1990 táján 30–40 Mrd Ft-ra becsülte a szakma. Országos szinten tehát elég sok pénzről, a helyi politikában pedig meglehetősen fontos ügyről volt szó. Persze a vagyon 70–80%-át a gyógyszertári központok alkották, ehhez képest maguk a patikák sokkal kisebb értéket képviseltek. Másfelől viszont 10 000 munkahelyről, ezen belül 4000 gyógyszerészi munkahelyről volt szó.

1990-ben a kormány is úgy gondolta, hogy a patikaprivatizáció sürgős és fontos ügy, a legjobb, ha ezt az ÁVÜ maga végzi. A döntésnek volt közvetlen politikai összefüggése is. A gyógyszertárak privatizációját a Népjóléti Miniszter, az akkor még kereszténydemokrata párt színeiben politizáló Surján László sürgette – ennyiben tehát koalíciós ügyről volt szó. Ő – egyebek mellett – arra hivatkozott, hogy az egészségügyi törvény értelmében a gyógyszerellátás minisztériumának felelősségi körébe tartozik. Surjánnak a privatizáció módjáról is volt saját elképzelése. Azt szerette volna elérni, hogy a magánosítás során a gyógyszerészszakma közvetlenül megszerezhesse a patikák tulajdonjogát. Érthető, hogy ezt az elképzelést az érdekelteket tömörítő szakmai szervezet, a Magyar Gyógyszerész Kamara is támogatta. Így született meg az a konstrukció, amely minden patika privatizációjánál feltételül szabta, hogy a tulajdonos – vagy legalább az egyik tulajdonos – gyógyszerész legyen. A törvény intézkedett arról is, hogy az eladásra kerülő patikák garantált monopolhelyzetet élvezzenek, más szóval újonnan alapított patikák ne ronthassák a meglévő üzletek piaci helyzetét.10

Mindezek nyomán logikus volt tehát a feltételezés, hogy ezt a sokfajta korlátozást csak akkor lehet maradéktalanul érvényesíteni, ha a kormányzat az ÁVÜ-n keresztül közvetlenül maga alakítja a privatizációt. Ezért az 1992. évi (második) ÁVÜ törvény 1. §-a tételesen is kimondta, hogy a gyógyszertári központok az ÁVÜ alá tartoznak. Sőt – biztos, ami biztos alapon – az önkormányzati tulajdon átadására vonatkozó 1991. évi XXXIII. törvényt is módosították. Az ÁVÜ tehát hozzákezdett a munkához, közvetlen irányítás alá vette a gyógyszertári központokat – a 20 központ élére vállalati biztosokat állított11 –, és utasításba adta, hogy milyen elvek szerint, milyen határidővel kell lebonyolítani a gyógyszertárak értékesítését.12

Mint utólag kiderült, a kormány nem figyelt arra, hogy a nyári szünet előtti utolsó napon nagy hirtelenjében elfogadott törvénymódosítás elfogadásakor nem volt meg a 2/3-os többség.13 Az önkormányzatok igazukért bíróságra mentek. Időközben még az is megtörtént, hogy egy egyéni képviselői indítvány alapján egy törvény általánosságban is deklarálta a gyógyszertári központok közüzemi vállalattá történő minősítését. A sok fokozatot megjárt perek végül a Legfelsőbb Bíróság előtt kötöttek ki. 1994 nyarán az önkormányzatok érvelését fogadta el a bíróság, amikor kimondta, hogy közmű minden olyan épület, építmény és berendezés, amely közüzem vagyonaként közvetlenül részt vesz a közüzem alaptevékenységét megvalósító folyamatban.

De az ÁVÜ sem volt rest, s a maga igaza védelmében az Alkotmánybírósághoz fordult, ahol a taláros testület a privatizátorok oldalára állt. Az alkotmánybírák kimondták, hogy vitás esetben annak eldöntése, hogy egyes vagyontárgyak kinek a tulajdonába tartoznak, nem alkotmányossági kérdés, hanem a jogalkalmazás gyakorlati feladata, ezért az Országgyűlésnek joga volt akár egy szavazatos többséggel is állást foglalni ebben a kérdésben.14 A történethez tartozik, hogy 1994. április 6-án az Országgyűlés az ÁVÜ koncepciójának megfelelő törvényt fogadott el a gyógyszertárak működtetéséről.15 Ennek azonban már nem volt érdemi hatása az eseményekre. Új kormány jött, új helyzet volt…

Így tehát 1994 nyarára – éppen az új kormány felállásának idejére – patthelyzet alakult ki. Alkotmánybírósági döntés állt szemben egy Legfelsőbb Bírósági döntéssel. Erre sem korábban, sem később nem volt példa a magyar privatizáció történetében. Ebben a szituációban a szociálliberális kormány az önkormányzati törvény módosításával oldotta fel az ellentmondást. Igaz, a törvény nem azt mondta, hogy a gyógyszertári központok közüzemek, hanem csak azt, hogy „közüzemi célra” alapították őket – de az adott körülmények között az önkormányzati lobbinak ez is elég volt.

„59. §§(1) Az Ötv. 107 § (1) bekezdés b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerülő vagyontárgyak köre a következő:)

b) a tanácsok által alapított és a tanácsok felügyelete alatt álló közüzemi célra alapított állami gazdálkodó szervezetek – ideértve a fővárosi és megyei gyógyszertári központokat is –, továbbá a költségvetési üzemek vagyona és az e szervezetekből átalakuló gazdaságokban az államot megillető vagyonrész.”

Sőt, a jogi helyzet még kedvezőbbé is vált, mint amit az önkormányzatok reméltek, hiszen a törvénynek ez a megfogalmazása nem zárta ki egyértelműen az ingyen megkapott állami vagyon azonnali továbbadását. Itt a hangsúly az „egyértelműen” kifejezésen van. Lehetséges ugyanis a LB döntésének egy olyan értelmezése is, miszerint a gyógyszertárak a települési önkormányzatok korlátozottan forgalomképes törzsvagyonához tartoznak, s ezért nem értékesíthetők.16 De erre a szempontra sem 1994-ben, sem két évvel később, amikor a patikák mind eladásra kerültek, nem figyelt senki sem!

Azzal, hogy a Parlament második döntésével mégis az önkormányzatoknak adta a patikákat és a gyógyszertári központokat, a honatyák – noha többségük bizonyára nem is látta át a helyzetet – Páris almáját dobták az önkormányzatok közé. Nem mondta meg ugyanis a törvény, hogy melyik önkormányzatnak jár a vagyon: a megyének vagy a patikával rendelkező települési önkormányzatnak. Márpedig a privatizáció csak akkor kezdődhetett meg, ha ezt a kérdést a most már egymással is szembenálló önkormányzatok eldöntik. Ez a vita újabb egy évet vett igénybe, s tulajdonképpen az önkormányzatok csak 1996 folyamán kezdték meg a patikák tömeges privatizációját. Mindez persze azzal járt, hogy az ÁVÜ által egyszer már elvégzett munkát a helyi önkormányzatok újra elvégezték,17 s ami ennél fontosabb, előre borítékolható volt, hogy a több száz önkormányzat esetenként más és más módszerek és elvek szerint fogja lebonyolítani a privatizációt.18

Amit 1990-ben még csak feltételezni lehetett, az 1995-re valósággá vált. Öt év alatt magánbefektetők kezében jelentős pénzvagyonok halmozódtak fel. E pénzek egy része a patikapiac felé áramlott. Ez viszont alaposan fel is hajtotta az árakat. A korábban nem túl jól kereső patikusok számára még az 1-2 millió forintos ár is magas volt, de ahol a vevők versenye még magasabbra hajtotta fel az árakat19, ott a patikusok nehéz helyzetbe kerültek. Hiába volt egyértelmű a politikai szándék, nem lehetett kizárni, hogy a privatizációs pályázaton gazdasági társaságok is részt vegyenek. Mi történt tehát? A pénzügyi befektetők a patikusok által alapított betéti társaságok külső tagjai lettek, akik megkezdték a patikák láncszerű felfűzését, egymással versengő, a nagy- és kiskereskedelmi kapcsolatokat együttesen uraló hálózatokra.20 A patikusok pedig nem sokat tehettek ez ellen, mert az esetek jó részében csak 25%-os tulajdoni hányaddal rendelkeztek. A betéti társaságok kültagjai viszont olyan befektetők voltak – túlnyomórészt magyar üzletemberek –, akik csak a megfelelő alkalmat várták, hogy üzletrészüket (azt a bizonyos 75%-ot!) tőkeerős, hálózatot építő szakmai befektetők javára értékesítsék.

Minthogy a patikaprivatizáció végül decentralizáltan folyt, nehéz átfogó képet alkotni arról, hogy valójában miként is zajlott a folyamat, kik lettek az új tulajdonosok, milyen áron jutottak a vagyonhoz. Budapesten 1997 tavaszára a meghirdetett 182 patika – három kivételével – már elkelt, s a tulajdonjog (151 eset), illetve bérleti jog (28) értékesítéséből közel 2,2 Mrd Ft bevétel származott. Mire a folyamat országos szinten teljesen befejeződött, a névleges bevétel 4 Mrd Ft-ra kúszott fel. Az esetek több mint 90%-ában a patikát az elővásárlási jogot élvező dolgozók vették meg, általában verseny nélkül, a meghirdetett minimáláron, részletfizetési és kárpótlásijegy-felhasználási lehetőséggel – magyarán fillérekért. Ugyanakkor több megyében 1997-ben még nem is történt valódi privatizáció: a patikusok csak bérleti szerződésekhez jutottak.

A jogalkotók elképzeléseinek megfelelően a patikák túlnyomó többsége betéti társaság (bt.) formában alakult meg, s még évekkel később is így működtek. A társaság beltagja – általában 75%-os résztulajdonnal – képzett gyógyszerész volt, míg a befektetők kültagi státuszt szereztek. Fontos azonban tudni, hogy a magyar társasági jog ismeri és engedi a tulajdoni arányok és a szavazati arányok eltérítését, így a valóságban sok esetben a külső befektetők 25%-nál nagyobb szavazati aránnyal is rendelkezhettek.

Harc a piac liberalizációjáért. A történet azonban még 2000-ben sem zárult le. A Fidesz-kormány 2001-ben ismét módosította a gyógyszertári törvényt. Ez előírta, hogy 2006 végéig minden patikában meg kell oldani, hogy a patikusok többségi tulajdonba kerüljenek. A nyilvánvalóan politikai célzattal, a választásokhoz időzített törvénymódosítással azonban érdemi változást nem sikerült elérni. 2005 végéig az 1700 érintett cégben egyetlen egy társasági szerződést nem alakítottak át – elsősorban azért, mert a kisebbségi tulajdonnal rendelkező patikusok általában nem voltak képesek előteremteni a tőkerészesedésükhöz szükséges készpénzt. De voltak más akadályok is. Egyebek között az, hogy a módosított törvényhez nem járul végrehajtási utasítás, s emiatt a bizonytalannak tűnő jogi helyzetben a felek egyike sem volt igazán érdekelt a zömében bt.-konstrukcióban működő társasági forma megváltoztatásban. Alkotmányjogi aggályok is felmerültek, de a kezdeményező patikaláncok több mint egy éven át hiába vártak az AB döntésére.21

A fordulat 2006 utolsó hónapjaiban történt meg: a szociálliberális kormány egy törvénymódosítással lényegében megszüntette a patikapiac adminisztratív védelmét. Szabaddá vált a patikaalapítás, bizonyos gyógyszereket patikán kívül is lehet forgalmazni, és oldódtak a patikusok személyéhez kötődő jogosítványok adta korlátozások is. Ezeknek az intézkedéseknek kettős hatásuk volt: egyfelől a meglévő patikák piaci értéke zuhanásszerűen csökkent, hiszen megszűnt az új patikák alapítását akadályozó kamarai vétójog. Másfelől, felgyorsult a piaci koncentrációja

A korábbi években még magyar cégek vitték a prímet ebben a koncentrációs folyamatban. Így – például – a Leisztinger Tamás által tulajdonolt Arago csoportról tudni lehet, hogy 1998 végén már közel 100 patika volt a tulajdonában.22 Ekkortájt kb. 100-ra volt tehető az ún. referenciapatikák száma, amelyekben hazai gyógyszergyárak a privatizációhoz nyújtott kölcsönnel kötötték magukhoz a személyi jogosultat.23

A külföldiek csak később szereztek jelentős részesedéseket. A német bejegyzésű UTA Pharma GmbH. például 2000 tavaszán már a budapesti patikák ¼-ét, az országos hálózat 1/10-ét mondhatta magáénak.24 A külföldi befektetők rendszerint igen magas áron vették meg a patikák irányításához szükséges 75%-ot. Néha a privatizációs vételár 10-szeresét is hajlandóak voltak kifizetni. A patikusok nagy bánatára azonban ez a nyereség nem őket, hanem azokat a pénzügyi befektetőket gazdagította, akiket pár évvel korábban ők engedtek be saját üzletükbe.

2007 végén az UTA Pharma tulajdonában levő Pharmanova Zrt. Bt. – kültagként! – 107 közforgalmú patikában bírt többségi tulajdonrésszel, azaz darabra 5, forgalomra számítva kb. 10%-os volt a piaci részesedése. Jelentős erőt képviselt az osztrák Pharmaholding is. Érdekes fejleménye volt a piacfejlődésnek az Alma gyógyszertárhálózat 2006-os indulása. Ez a hálózat 2009 közepén már 38 üzletegységből állt, s ezek egy jó része a Tesco-áruházakban létesült. Bár a cégadatok nem utaltak rá, és az esetleges rejtőzködésnek sem látszott a valódi értelme, a városi legendák szerint a hálózat mögött kezdetben Várszegi Gábor nagyvállalkozó állt.25 2009 tavaszán azonban a cégcsoport gyakorlatilag tönkrement, és az Alma-patikák – a több milliárdos szállítói tartozás nyomán – beolvadtak a Hungaropharma nagykereskedő cégbe.26 Ennél kisebb, 3-4-5 patikát magába foglaló hálózatocska viszont egyre több alakult; jellemzően gyógyszerész családok állnak össze, kihasználva a 2007 januárjában bekövetkezett piaci liberalizáció adta új lehetőségeket.

5.6. táblázat. A gyógyszertárak privatizációja, 1990–1997

	1990	1995	1996	1997	2010	2019
Állami gyógyszertárak száma	1 449	1 075	388	-
Magángyógyszertárak száma	30	919	1 613	1 965
Gyógyszertárak száma összesen		2 024			2541	2356
Gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek száma	3 390	3 422	4 104	4 766

Forrás: KSH

A patikaliberalizáció nyomán három év alatt 526 új közforgalmú patika nyílt meg, miközben 123 szűnt meg az intenzívebbé váló verseny hatására.27 A verseny nyomán árcsökkenés következett be, mert a vevők törzsvásárlói kedvezményeket kaphattak. Hosszabb lett a nyitvatartási idő, emiatt – munkaidő után vagy akár a hétvégén is – könnyebb volt gyógyszerhez jutni. A liberalizáció nyomán bizonyos alapvető, vény nélkül is kapható gyógyszerek a benzinkutaknál is megvásárolhatók lettek. Mindezek ellenére, a 2. Orbán-kormány az iparágon belüli vitában a kistulajdonosok érdekeit követő, Magyar Gyógyszerész Kamara pártját támogatta, akik azt tapasztalták, hogy a verseny nyomán egyre több kispatika kényszerült bezárni.

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_1293/#m1265peam2_1293 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_1293/#m1265peam2_1293)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_1293/#m1265peam2_1293)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

5.1. ábra. A gyógyszertárak számának alakulása, 1990–2015

Forrás: KSH

Első lépésként – nyomban a kormányalakítás után – pár hónapra patikaalapítási moratóriumot hirdetett, majd 2010 őszén beterjesztett az Országgyűlésnek egy olyan törvényjavaslatot, amely a 2006-os liberalizációs lépések jelentős részét visszavonta.28 Így előírta, hogy 2017-től minden patikában az ott dolgozó gyógyszerésznek kell majd birtokolnia a vállalkozás 51%-át, méghozzá oly módon, hogy 2014-ig meg kell szerezniük az érintetteknek az első 25%-ot. Ha ez nem biztosítható, akkor az állam lesz a többségi tulajdonos ott, ahol korábban egy pénzügyi befektető kezében volt a többség. 2012 nyarán a miniszterelnök azt is megígérte,29 hogy a patikaliberalizáció visszafordítása érdekében a kormány kedvezményes hitellel fogja majd segíteni a patikusokat, hogy kivásárolhassák a pénzügyi befektetők tulajdoni részét.30 Arról is ekkortájt született döntés, hogy a kórházakban működő, ámde vállalkozások által működtetett patikákat is el kell adniuk a tulajdonosoknak.

2012 őszén olyan nyilatkozatok jelentek meg, miszerint a kormány a tulajdoni átrendeződést 2013 végéig meg akarja valósítani, s ennek érdekében az MFB útján, 10 Mrd Ft erejéig kész kedvezményes kölcsönökkel segíteni a patikusokat, és a kormány is félretett 100 M Ft-ot.31 Becslések szerint 2012-ben 2360 gyógyszertárból 1100–1200 nem az ott dolgozó gyógyszerészek többségi tulajdona volt.32 Egy későbbi törvénymódosítás azt is korlátozta, hogy a jövőben 1 tulajdonosnak maximum 4 patikája lehet (vagyis nem alakulhatnak új patikaláncok33), és arról is döntés született, hogy amennyiben a patikusok egy része nem tudja vagy nem kívánja kivásárolni a befektetőjét, akkor helyébe az állam fog állni.34 Mire lezárult a 2013-as év, bebizonyosodott, hogy a patikusok és a velük üzleti szövetségben álló befektetőknek fontosabb volt, hogy az államot házon kívül tartsák, mintsem, hogy egymással civakodjanak. Így végül minden veszélyeztetett patikának sikerült „lepapíroznia” a tulajdoni viszonyokat úgy, hogy a kormány egyetlen patikába sem tudott beszállni – más szóval a tulajdoni helyzetet két szerződés tisztázta. Egy az államnak, egy pedig a szerződő felek titkos dokumentumaként.35

Mindezen rendelkezések nyomán, 2014 őszén a Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen a 2011-es patikatörvény előírásai miatt. 2020-ban egy hivatalos nyilatkozat szerint a patikatulajdonosok „közel egyharmada” volt külföldi.36

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1265peam2_1311/#m1265peam2_1311 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1265peam2_1311/#m1265peam2_1311)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1265peam2_1311/#m1265peam2_1311)

BibTeX EndNote Mendeley Zotero

5.2. ábra. A gyógyszertárakban dolgozó gyógyszerészek száma, 1990–2015

Forrás: KSH

1	A patikaprivatizáció ismertetésekor jelentős mértékben támaszkodtam Vanicsek (1995) tanulmányára és a Privinfo évkönyv 1992, 129. oldalán található cikkre.
2	1994. évi LIV. törvény a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól (Gytv.)
3	Csak a 2006. évi XCVIII. tv. helyezte hatályon kívül az 1994-es törvényt. Ez jelentette a piac részleges liberalizálását.
4	Egészségügyi Gazdasági Szemle, 2010. 3. sz. 2.
5	9/1990 (III. 28.) SZEM rendelet.
6	MH, 1999. febr. 2.
7	Részletesen ld. Szűcs (2003), valamint Figyelő, 1998. aug. 5. , MN, 2001. febr. 21.
8	NSZ, 2001. jún. 18.
9	https://demokrata.hu/magyarorszag/a-falusi-gyogyszertarak-a-tulelesert-kuzdenek-275897/
10	Egészen pontosan az 1994. évi LIV. tv., mely 1994. szeptember 1-én lépett hatályba, azt mondta ki, hogy a tulajdonba vétel feltétele az is, hogy a patikus „gyógyszertár működtetésére szóló személyi jogot” kapjon a népjóléti minisztertől. További korlátozás, hogy közforgalmú gyógyszertárat csak egyéni vállalkozásként, illetve betéti társaságként lehet működtetni. Még tovább szigorodott a korlátozás azzal, hogy 2002-től a személyi jogot engedélyező hatóság nem az állam, hanem a Magyar Gyógyszerész Kamara.
11	Privinfo évkönyv 1993, 638. Ebből azután munkaügyi perek sorozata származott, minthogy a vállalati biztosok felmondtak a hivatalban volt vállalatvezetőknek.
12	Az ÁVÜ-koncepció részleteiről – ideértve a pályáztatás és a pontozás elveit stb. ld. Privinfo évkönyv 1993. 798–825.
13	A részleteket ld. Privinfo évkönyv 1992, 536.
14	Ld. AB 37/1994 (VI. 24.) határozatát, megjelent a Magyar Közlöny 1994. 68. sz. Ezt megelőzően az Alkotmánybíróság 27/1991 (V. 20.) határozatában is érintette a gyógyszertárak helyzetét.
15	1994. évi LIV. tv. a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól.
16	Ezt az álláspontot képviselte az önkormányzatok számára készült, nagy tekintélyű jogászok és közigazgatási szakemberek által írott kézikönyv is. Fogarasi (1997) 272.
17	Pl. az ÁVÜ megbízásából az OTP Ingatlan Rt. az 1442 patika 86%-ánál 1994-ben elvégezte a vagyonértékelést. Ez az adófizetőknek 32 M Ft-ba került. Az önkormányzatok a tanácsadók pályáztatásával az egészet elölről kezdték.
18	Veszprém megyében például a megyei gyógyszerellátó központ úgy intézte a 60 patika eladását, hogy a központ igazgatóságának és felügyelő bizottságának tagjai (összesen 11 fő) a tiszteletdíjak mellett sikerdíjként bruttó 9 M Ft értékben részvényeket is adtak saját maguknak. VÜ, 1997. máj. 20. 5.
19	Budapesten a Tétényi úti patika kikiáltási ára 16 M Ft volt, de végül 100 millióért kelt el! MH, 1999. febr. 2.
20	Még a szélesebb szakmai közvélemény sem szerzett tudomást arról, hogy ugyanez a modell, a láncba szervezés 2020-ra elterjedt a magánfogászati praxisok körében is, akik ilyen módon tudták maximalizálni a tb-től származó bevételeiket. 2020-ban a NEAK nyilvántartása szerint 2813 alapellátást nyújtó fogorvosi egység kapott rendszeres tb-finanszírozást. https://www.valaszonline.hu/2020/08/03/fogaszat-praxis-lancok-praxisbarok/
21	NSZ, 2005. okt. 24.
22	NSZ, 1999. jan. 5.
23	Ld. a NG internetes mellékletét (www.napi.hu/pa0309.htm )
24	Üzleti 7, 2000. ápr. 10.
25	MaNcs, 2007. jún. 21.
26	www.nol.hu, 2009. jún. 10.
27	HVG, 2010. okt. 30.
28	A 2010 utáni történések részletes elemzését ld. Laki (2017).
29	„Egyikünk sem tudott felidézni olyan nemzetközi példát, amikor egy liberalizációs folyamatot megindulása után (...) sikerült volna egy társadalomnak közös erővel visszafordítani. Magyarországon ez azonban megtörtént, és a kabinet reményei szerint hamarosan sikeresen be is fejeződik” – fejtette ki a miniszterelnök saját álláspontját azt követően, hogy 2012. július 21-én tárgyalt a Magyar Gyógyszerész Kamara vezetőségével. Orbán azt is hangsúlyozta, hogy a patikaműködtetés alapvetően nem kereskedés, hanem hivatás. http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=182983.
30	A patikapiac átfogó elemzését ld. NSZ, 2012. aug. 8. A patikatulajdonosok és érdekvédelmi szervezetük, valamint egy a 2. Orbán-kormányhoz közelálló szakértő véleményét pedig Hankó–Torma–Bodrogi (2011) tanulmányában.
31	NSZ, 2013. okt. 8.
32	http://www.weborvos.hu/lapszemle/kenyszeritett_adasveteltol_tart_patikatulajdonos/198233/
33	Innen a találó elnevezés: láncfűrész akció. HVG, 2013. ápr. 13.
34	Erről a 2012 nyarán elfogadott ún. egészségügyi salátatörvény intézkedett az ún. Patika Tőkeprogram keretében, ami mögé 10 Mrd Ft-ot is rendelt a jogalkotó [NSZ, 2013. jún. 27.]. A végrehajtási rendelet szerint – ami 2013 szeptemberében jelent meg – az állam az OEP-et jelölte ki kényszervásárlóként. Magyar Közlöny, 2013. szept. 5.
35	VG, 2014. jan. 13.
36	https://index.hu/belfold/2020/06/08/kasler_elarulta_miert_nem_kaptak_berkiegeszitest_az_idosotthoni_dolgozok_es_a_gyogyszereszek/