A december 23-án – azaz karácsony előtt egy nappal – megszavazott indítvány puccsszerű akció eredménye volt. A három nagy vidéki város polgármestere (Toller László – Pécs, Botka László – Szeged, Káli Sándor – Miskolc) által jegyzett indítványt a kormány elutasította, a szocialista frakció viszont támogatta, s ez elég is volt. Néhány hónap múlva világossá vált, hogy pontosan mely cégek megszerzése érdekében zajlott az akció. Pécs városa például a patinás Zsolnay-gyárat (2.2.7), teljes nevén a Zsolnay Porcelán Manufaktúra Rt.-t kívánta ingyen megszerezni. Ennek a tranzakciónak a lebonyolítása majd két évet vett igénybe, egyebek között azért, mert a város a nyakig eladósodott céget tehermentesen szerette volna átvenni.3 Tovább bonyolította a helyzetet, hogy 2007 nyarán a Zsolnayhoz hasonló módon reménytelenül vergődő, ugyancsak állami tulajdonú, több pályázaton is eladhatatlannak bizonyult Hollóházi Porcelán Manufaktúra Zrt. menedzsmentje azzal próbálkozott, hogy összeolvadnak a Zsolnayval. De ebből a tervből semmi sem valósult meg, csak az idő múlt.4 2011 tavaszán a hollóházi gyár ellen felszámolási eljárás indult, ami végül úgy zárult le, hogy a cég vagyontárgyait egy nyilvános értékesítési pályázaton – egyedüliként indulva – az MNV Zrt. által újonnan alapított Hollóházi Hungarikum Nonprofit Kft. vette meg.

Miután végül Pécs városa a Zsolnay tekintetében birtokon belülre került, hamarosan – mint az előre is látható volt – a város maga is belekezdett a privatizációba. A privatizációt Pécs azzal indokolta, hogy a város már nem tudja kezelni a cég problémáit, a lejárt kötelezettségek 2008 végén ugyanis már 432 M Ft-ot tettek ki, amit a szállítókkal szembeni kötelezettségeken túl 99 M Ft adótartozás is hizlal.

(i) A 2008/2009 fordulóján lebonyolított pályázatra két hazai nagyvállalkozó jelentkezett a budapesti kötődésű Széles Gábor5 és a „helyi” vállalkozónak tekintett Matyi Dezső, de végül a tranzakció kútba esett.

(ii) 2010 júniusában az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Jászai Gellért cége, az M-B Kft. vásárolta meg a Zsolnay-részvények 49%-át, és tőkeemelést is ígért.

(iii) Miután ez az ígéret – a többször is kitolt határidőre – nem valósult meg, 2011 nyarán a 2. Orbán-kormány egyik kedvenc magánvállalata, a Simicska Lajos cégbirodalmához tartozó, Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt. (3.7) nyújtott mentőövet az akkor már ismét napi fizetési gondokkal küzdő cégnek. Az egykor 1500 főt foglalkoztató cégben ekkor már csak 220 embernek volt munkája. Az út és vasútépítéssel foglalkozó cég tehát megvásárolta az M-B Kft.-t és az önkormányzatnál maradt részvényeket. Így lett a Manufaktúra Befektető Kft. 100%-os tulajdonosa a Közgép, és ezzel birtokába került a Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. is.6 A tranzakcióról szóló első híradásokból a vételár nagysága nem derült ki.7 Az viszont a későbbi hírekből derült ki, hogy a Közgép 2011 folyamán nem tudta vagy nem akarta beletenni a gyárba a megígért 500 M Ft-os tőkét.

(iv) Miután – saját állítása szerint – 400 millió forintot fordított a Zsolnay Porcelánmanufaktúra megmentésére, 2012 júliusában a Közgép jelképes összegért, 1 forintért felajánlotta a gyárban szerzett részesedését Pécs városának.8

(v) 2013 elején a város a visszavett részvényekből 74,5%-ot egy a hazai üzleti körökben kevéssé ismert, de Magyarországon élő, svájci–magyar kettős állampolgárságú, szír nemzetiségű befektetőnek, Bachar Najarinak9 adta el 180 M Ft-os vételáron, aki ezen felül még 0,5 milliárdos tőkejuttatást is vállalt a 2012-ben is csak veszteséget termelő vállalkozás stabilizálására.10 Az új tulajdonos ígéretet kapott, hogy a kormány valamilyen módon megszabadítja a Zsolnay gyárat az évek óta nem törlesztett, MFB hiteltől is. Ám ez végül nem történt meg.

(vi) 2015/2016 fordulóján Pécs város vezetése ismét meggondolta magát és agresszív módon belekezdett a sokadik visszaállamosításba (10.5.6). Először egy, a Fidesz holdudvarába tartozó vállalkozás, a WHB ajánlatott tett a szír főtulajdonosnak: azt kérte, adjanak át 51%-ot és a menedzsmentjogokat, cserébe kisebbségi tulajdonosként benn maradhatnak a cégben és béke lesz.

(vii) Miután ez a megoldás nem vezetett sikerre, a 100%-ban kormányirányítás alatt álló MFB felmondta a cég 418 M Ft-os, nem teljesítő hitelét, a követelést pedig 130 M Ft-ért eladta egy Fidesz-közeli cégnek, a West Bau Hungária Kft.-nek, amely ténylegesen megindította a Zsolnay ellen a felszámolási eljárást. Ezzel párhuzamosan a pécsi önkormányzat Ledina Kerámia Kft. néven saját céget alapított, és ebbe vitte át előbb a dolgozókat, majd pedig a gyár eszközeit is. 2016 nyarától a történet új fordulatot vett: a bíróság a felszámolást leállította, a szír–magyar befektető friss tőkét tett a cégbe, kifizette az MFB tartozást,11 s ezzel az – legalábbis egy időre – megmenekült [2018 elején a bíróság jogerősen megállapította, hogy a Ledina cég által a Zsolnayból kiléptetett 117 dolgozó 2016-ban jogellenesen mondott fel, ezért őket fejenként(!) 200 ezer Ft-ot is meghaladó kártérítésre, továbbá perköltségtérítésre is kötelezték.12 Pécs városa 2018 nyarán egy másik pert is elbukott, melynek nyomán 300 M Ft értékű ingatlanvagyon került a Porcelánmanufakúra Kft. tulajdonába.13 Mindeközben a cég nem volt képes növekedési pályára állni. 2017-ben az eladások az előző évi szint felére estek vissza, a gyár exportja pedig 6 M Ft-ra aszott.14

Ugyancsak éveken át folyt a harc két balatoni társaság, a Balatoni Hajózási Zrt., illetve a Balatoni Halászati Zrt. tulajdonjogáért. A hajózó cég 1984-ben alakult meg jelenlegi formájában, mint a MAHART Balatoni Hajózási leányvállalata, ami azután 1990-ben kft-vé alakult. 2002-ben az akkor már részvénytársasági formában működő cég részvényeinek 51%-a a 22 kikötővel rendelkező balatoni önkormányzathoz került. Masszívan veszteséges cégről volt szó, de a tranzakció presztízsértéke jelentős volt, melynek sikeréhez döntő módon hozzájárult az akkortájt jelentős befolyással bíró MSZP-s politikus, a korábbi privatizációs miniszter, Suchman Tamás lobbizása. Suchman két és fél éven át a Balatoni Fejlesztési Tanács elnökeként azért dolgozott, hogy tető alá hozza ezt az ingyenes vagyonszerzést. Az üzlet azért volt vonzó az önkormányzatoknak, mert a részvényeket ingyen kapták – cserébe egy olyan ígéretért, hogy közös erővel, két alkalommal, 2008-ban és 2012-ben, a cégben majd tőkét emelnek. A 2008-as tőkeemelés (576 M Ft) meg is történt, 2012-ben azonban az önkormányzatok többsége már képtelen volt erre a célra pénzt áldozni a szerződésben vállalt nagyságrendben (1,424 Mrd Ft).15 2019 januárjában a kormány egy nyilvános kormányhatározat formájában tájékoztatta a nyilvánosságot arról, hogy ingyenesen vissza akarja venni a 22 Balaton-környéki önkormányzattól a Balatoni Hajózási Zrt. 2008-ban nekik adott részvénycsomagját, egyúttal elengedi az általuk akkor vállalt, de nem teljesített és többször elhalasztott tőkejuttatási kötelezettséget. Az elképzelés az volt, hogy a továbbiakban az állami részesedés tulajdonosi jogait a Rogán Antal miniszterelnöki kabinetfőnök által felügyelt Magyar Turisztikai Ügynökség gyakorolja majd (10.5.17).

A halászati cég esetében az igazi értéket a tó menti halgazdaságok jelentették. Ezek privatizációja 2008 végén került napirendre, a decentralizációs értékesítés technikájával – vagyis az történt, hogy a 32% erejéig a Balatoni Fejlesztési Tanács kezében levő Balatoni Halászati Zrt. maga próbálta meg értékesíteni a gazdaságokat.16