Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

5.4.1.4. Vagyonjegyek átkonvertálása

Magyarországon az állami vállalatoknál 1988-tól volt lehetőség arra, hogy a nyereségből ingyenes vagy térítéses vagyonjegyet bocsássanak ki.1 A kezdet idején tulajdonképpen ez nem volt más, mint az éppen akkor divatos KGST-ötletek másolása. A vagyonjegyek – vagy más országok szóhasználata szerint: részjegyek – csak elenyésző mértékben tették tulajdonossá a dolgozókat. Egyrészt azért, mert jövedelmüknek csak minimális része származhatott osztalékból, másrészt azért, mert ezek a részjegyek egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben voltak forgathatók. Magyarországon a vagyonjegy az 1968 óta működő nyereségrészesedés felváltásaként került bevezetésre, de a fentebb említett ok miatt sohasem lett népszerű. Később az infláció tette értelmetlenné ezt a kényszerű megtakarítási formát. (Hasonló okok miatt Romániában és Bulgáriában is megbukott ez a kezdeményezés.)

A rendszerváltás után 1993-ig a már átalakult társaságok is kibocsáthattak vagyonjegyet. A vagyonjegy szólhatott névre, de lehetett bemutatóra szóló is. 1989–92 között a törvény csak lehetőségként említette meg, hogy az ÁVÜ a dolgozók által korábban vásárolt vagy ingyenesen kapott vagyonjegyet részvénnyé (üzletrésszé) konvertálja. Az 1992-től lényegében kötelező volt a konverzió. Az érvényes szabályozás három alesetet különböztetett meg, úgy mint

korlátlanul forgalomképes, vásárolt vagyonjegy,
korlátozottan forgalomképes vásárolt vagyonjegy és
ingyenes, illetve kedvezményes vagyonjegy,

s ezekre némiképp eltérő szabályokat állapított meg.2 A gyakorlat során az ÁVÜ arra törekedett, hogy mind a három esetben visszavásárolja, illetve részvénnyé konvertálja a jegyeket. Volumenét tekintve a vagyonjegyek soha nem képviseltek nagy értéket. Említésre csak annyiban érdemes ez a konstrukció, hogy a vállalatátalakítás és a privatizáció folyamán ez is egy bonyolító tényező volt.

1	Ld. a Magyar Közlöny 1987. okt. 14-i számában megjelent kormányrendeletet. A részleteket még a 94/1988 (XII. 22.) MT rendelet később módosította.
2	Ld. 1992. évi LIV. tv. 43. ♣., valamint az ÁVÜ gyakorlatát részletesen ismertető leírást ÁVÜ (1993b) 57–58.