Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon II.

Intézmények, technikák

5.5. A mezőgazdasági termelők tulajdonszerzése az élelmiszeriparban1

Az élelmiszeripar privatizációját kezdettől fogva végigkísérte az a jól szervezett politikai nyomás, amely a termelőszövetkezeti mozgalom részéről nehezedett az állami vagyonkezelő szervezetekre és a kormányra.

E mögött alapvetően az a múltból fennmaradt romantikus elképzelés húzódott meg, hogy a mezőgazdasági termelőknek érdekükben áll a kereskedelmi és feldolgozási fázisokat átvenni. Már az 1980-as évek végén is megfogalmazódott – és azóta is sokak fejében él – az a hiedelem, hogy a mezőgazdasági termelők hasznát az élelmiszeripar és a kereskedelem fölözi le. Ez nem így van – s az agrárügyekben nagy tekintéllyel bíró Kopátsy Sándor (1991b) többször is igyekezett megcáfolni –, de attól még a populista tévhit nem oszlott el.2

Az persze igaz, hogy a felvásárlási ár és a fogyasztói ár között minden fejlett országban jelentős árrés van, de ez nem kizsákmányolás. A kereskedés folyamatában valódi értéknövekedés történik, amit a gazdag országok fogyasztói szívesen meg is fizetnek. A tények azt mutatják, hogy a farmerek ott élnek a legjobban, ahol a legnagyobb az árrés. Az integrált élelmiszer-gazdaság valójában a szocialista tervgazdálkodás szüleménye volt, az iparilag fejlett országokban a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a kereskedelem tulajdonosi elkülönültsége az alapvetően meghatározó forma.

Kezdetben a termelői tulajdonszerzés követelése összekapcsolódott a kárpótlás ügyével is, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetek kényszer elfogadói voltak a KPJ-nek, s az ő szempontjukból nézve indokolt volt, hogy a jegyeket az élelmiszeripari cégek megszerzésére kívánták fordítani. Csakhogy, s ez először a növényolaj-ipar privatizációja kapcsán 1991-ben került elő, a tsz-ek a pályázatok meghirdetésekor általában még nem rendelkeztek kárpótlási jeggyel, csak ún. jegyígérvényekkel, s azt az ÁVÜ-nek nem állt módjában elfogadni.

A tsz-ek tulajdonszerzési igényét elsősorban a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) képviselte. Ennek nyomán 1992-ben jött létre a megállapodás az ÁVÜ, az FM és a MOSZ részéről, amely garantálta a szövetkezeteknek, hogy a gabona-, tej-, hús- és mélyhűtőiparban a termelők 25%+1 szavazat erejéig elsőbbséget élveznek, és esetenként a teljes vételárat is kifizethetik KPJ-gyel. Ezt követően a tsz-ek valóban egyre több esetben bizonyultak sikeres pályázónak. De a tsz-lobbyt ez sem elégítette ki. 1993 őszén az ún. Agráregyeztető Fórum új törvényt követelt az élelmiszeripar privatizációjára. Ez például olyan rendelkezéseket is tartalmazott volna, hogy az állami tulajdonú élelmiszeripari vállalatok alakuljanak szövetkezetté. Az 1994-es választások után az Agráregyeztető Fórum és a MOSZ hangja tovább erősödött. Felmerült olyan javaslat is, hogy az ágazat még állami tulajdonban maradt cégeit a tsz-ek kapják meg vagyonkezelésre. Ezt nevezték „ingyenes, szövetkezeti típusú privatizáció”-nak.

Hosszabb időn keresztül úgy tűnt, hogy ezek a tervek megvalósulnak. Az ÁVÜ arra kényszerült, hogy több nagy céget (Szolnoktej, Békéscsabai Hűtőipari Rt., Miskolci Hűtőipari Rt., Tokaj Kereskedőház, Ringa, Gemenc Gabona) zároljon, az Országgyűlés pedig az egyéves vita után éppen csak hogy elfogadott, új privatizációs törvény módosítását kezdte tárgyalni. A szövetkezetek ingyenes vagyonszerzését szorgalmazó módosító indítványt végül meg is szavazták a honatyák, de a köztársasági elnök végül nem írta alá a jogszabályt. 1997 februárjában a Parlament újra tárgyalta a javaslatot, de 2 szavazat híján a kezdeményezők vereséget szenvedtek. Így az inkriminált passzus kikerült a privatizációs törvényből. Végül is az ingyenes szövetkezeti tulajdonszerzés koncepciója nem épült be a privatizációs jogba. Arra azonban számos példa akadt, hogy a tsz-ek kisebb-nagyobb tulajdoni hányadhoz jutottak a számukra fontos élelmiszeripari felvásárló cégekben. Ilyen volt például a 13 szövetkezet által alapított, nádudvari székhelyű Hajdúsági Agráripari Rt. (Hage Rt.), amely a későbbi években tulajdoni részt szerzett a Hajdú-Bétben, 1996 márciusában a Gyulai Húskombinátban stb.

Más kérdés, hogy néhány éven belül a beszállítók a kedvezményesen megszerzett tulajdonrészüket értékesítették. Vagy az történt, hogy a többségi stratégiai befektető kivásárolta kisebbségi tulajdonos társát, vagy az, hogy a vállalkozás tőkehiány miatt a hitelezők és/vagy felszámolók kezére került.

5.15. táblázat. A termelői tulajdonszerzés aránya néhány élelmiszeripari cégben, 1990–1998

Élelmiszer-ipari társaság	Befektető mezőgazdasági termelők	Tulajdoni hányad
Élelmiszer-ipari társaság	Befektető mezőgazdasági termelők	Tulajdoni hányad
Gabonaipar
Hajdú Gabona Rt.	Hajdú-Bihar megyei mezőgazdasági termelők	25%+1 szavazat
Hungarograin Rt.	Komárom megyei termelőszövetkezet	34%
Cerbona Rt.	Mezőgazdasági termelőszövetkezetek	25%+1 szavazat
Első Pesti Hengermalom Rt.	Bács megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek	25%+1 szavazat
Nógrád Gabona Rt.	Nógrád megyei termelőszövetkezetek	25%+1 szavazat
Zalagabona Rt.	Mezőgazdasági vállalkozók és mezőgazdasági tsz-ek	25%+1 szavazat
Alföldi Gabona Rt.	Szolnok megyei mezőgazdasági termelőszövetkezetek	25%+1 szavazat
Borsod Gabona Rt.	BAZ megyei termelők	17,66%
Tejipar
Baranyatej Rt.	Baranya megyei tejtermelők	11%
Bácstej Rt.	Bács megyei tejtermelők	5%
Ceglédtej Rt.	20 Pest megyei mezőgazdasági szövetkezet	100%
Északtej Rt.	BAZ megyei mezőgazdasági termelők	6,40%
Győrtej Rt.	Győr-Sopron megyei tejtermelők	1,48%
Szombathelyi Tejipari Rt.	Vas megyei tejtermelők konzorciuma	25%+1 szavazat
Tolnatej Rt.	52 Tolna megyei tejtermelő gazdaság	39%
Zalkatej Rt.	Új Alkotmány Mg. Szövetkezet	47,80%
Zalkatej Rt.	Nagybánhegyesi Mezőgazdasági Szövetkezet	11,12%
Cukoripar
Kabai Cukorgyár Rt.	Beszállító répatermelők konzorciuma	25%+1 szavazat
Mátravidéki Cukorgyárak Rt.	Beszállító répatermelők	21,20%
Első Magyar Cukoripari Rt.	Beszállító répatermelők	25%+1 szavazat

Forrás: Raskó (2000) 46–47.

1	Ebben a fejezetben támaszkodtam Raskó (2000) monográfiájának 4. fejezetére.
2	Jellemző, hogy ez a demagóg érvelés még 2005 őszén is megjelent Orbán Viktor egyik vidéken elmondott beszédében. Szerinte az államnak kell segítenie a magyar mezőgazdasági termelőket abban, hogy tulajdont szerezzenek a magyar feldolgozóiparban és a kereskedelemben. Orbán dabasi ún. falu-parlamenti beszédéről ld. NSZ, 2005. okt. 3.