A glossitis mediana rhombica (median rhomboid glossitis, central papillary atrophy) jellemzője, hogy a nyelv középvonalában a foramen coecum előtt a nyelv depapillált (hiányoznak a filiformis és fungiformis nyelvpapillák), és általában egy vöröses vagy fehéres sagittalis irányban elhelyezkedő, 1x2 cm-es folt észlelhető (lásd 5.13. ábra, 5.1.6. fejezet). A felülete lehet sima, atrophiás és erythemás, de lehet fehéres és lehet dudoros is (lásd 5.14. ábra, 5.1.6.fejezet). Egyik első leírói, Broqc és Pautier (1914) úgy vélték, hogy ez fejlődési rendellenesség következménye, ami úgy alakul ki, hogy a három telepből fejlődő nyelv egyik telepe, a tuberculum impar nem süllyed a mélybe és nem ágyazódik be tökéletesen a két lateralis lebenybe, és ezen a területen a genetikai kód hiányában nem fejlődnek ki filiformis papillák. A 70-es években végzett 10 000 gyermekre kiterjedő keresztmetszeti vizsgálat azonban megcáfolta a fejlődési rendellenesség teóriát, tekintettel arra, hogy egyetlen gyermekben sem fedeztek fel median rhomboid glossitisre emlékeztető elváltozást (Baugham, 1971). Ezt később több utóvizsgálat is megerősítette. Az elváltozás gyakorisága különböző vizsgálatok szerint 1:300–1:1000 között mozog és férfiakban háromszor gyakrabban fordul elő, mint nőkben. Ma elfogadott, hogy a lézió elsősorban krónikus Candida-infekció eredménye. Azonban a direkt oka még mindig vitatott, és még mindig feltételezhető, hogy a nyelvfejlődés során a foramen coecumtól ventralisan, ezen a területen olyan szöveti struktúra alakult ki, amely különösen fogékony krónikus Candida-fertőzésre. Etiológiájában több hajlamosító tényező szerepel: dohányzás, vashiányos anaemia, xerostomia, diabetes mellitus, immunhiányos állapot, valamint a nyelvlökéses beszéd okozta palatumirritáció (kissing laesion). Az utóbbi esetben a GMR palatinalis rugák területén erythaemás folttal is társul. Sokszor az állapot teljesen tünetmentes és csak véletlenül kerül észlelésre. Máskor a betegnek panasza van (pl. nyelvégés), és főleg a cancerophobia miatt fordul orvoshoz. Mivel a Candida albicans majdnem minden egészséges egyén szájából is kitenyészthető, a tenyésztési leletet kritikával kell értékelni.

 

 

 

Az első forma különösen igaz krónikus fertőzés esetén, ami valamilyen immunológiai, főleg T-lymphocytákat érintő hiánybetegség következtében (pl. krónikus mucocutan candidiasis) alakul ki, vagy a szervezetet gyengítő betegség (pl. diabetes mellitus) eredménye. Az ilyen betegségekben a nyelven pseudomembranosus candidasis alakulhat ki, ha a nyelv erősen fissurált és/vagy fibromatosus. Ez hívhatja fel a figyelmet valamilyen a háttérben kialakuló általános betegségre (pl. vashiányos anaemia, diabetes mellitus). A biopsiás anyagban jellegzetes hyper-parakeratosis, subepithelialis gyulladásos infiltrátum és Candida gombahyphák mutathatók ki (9.17. ábra).

 

 

A felületes, a középvonalban kialakuló glossitis egészséges személyeken is előfordul. Ha a nyelv középvonalában kialakuló gyulladás a papilla circumvallaték előtt helyezkedik el, glossitis mediana rhombicának nevezzük jellegzetes formája miatt. A másik forma, mint depapillált szürkésfehér terület jelenik meg a nyelvháton, a papilla circumvallaték előtt. A diagnózis alapja a klinikai kép, rutin biopsiára nincs szükség, csak kivételes esetben indokolt a szövettani vizsgálat, ha egyéb vörös lézió (erythroplakia) gyanúja merül fel, de az ilyen panasszal jelentkező beteget érdemes laborvizsgálatra küldeni a hematológiai hiánybetegség és a diabetes kizárására, vagy bizonyítására. Felmerülhet a HIV-fertőzöttség lehetősége is (pl. ha alacsony a lymphocytaszám).