A betegség a bőrön és nyálkahártyákon is előfordul, ezért „mucocutan” betegség. Elemi jelensége a papula.

A bőrön sötét rózsaszín papulaként jelenik meg leggyakrabban a csukló vagy boka hajlító oldalán, de előfordul a genitaliák bőrén, a hason és a lábszáron is. A papulákat finom fehér striák fedik. Ezeket „Wickham-féle” striáknak nevezik, melyek nemcsak a bőr, de a nyálkahártya betegségére is jellemzőek (11.1. ábra).

A bőrléziók általában csak rövid ideig állnak fenn (általában 9 hónapnál rövidebb ideig). Ezután elhalványulnak, de enyhén pigmentált folt maradhat vissza, ami idővel eltűnik. A betegek jelentős részén azonban egy idő után recidivál. A bőrelváltozások többsége csak enyhe panaszokat okoz, elsősorban változó intenzitású viszketést, néha olyan enyhét, hogy a beteg észre sem veszi. Néhány esetben a betegség hátterében a Kőbner-féle izomorf jelenség áll, mikor a bőrelváltozás, pl. vakarási vonal mentén alakul ki. Kőbner-jelenség alakul ki a bőrön trauma vagy műtéti beavatkozás területén. Ilyen alakul ki pl. lichen ruber planusban vagy psoriasisban. Főleg nőkön az elváltozás a hajas fejbőrt is érintheti, ahol az elváltozás nem papularis, hanem alopeciás foltok formájában jelenik meg. A genitális nyálkahártya is érintett lehet, de ez tünetmentes is maradhat.

A mucocutan elváltozás szövettani képe jellegzetes, de nem specifikus. A legfontosabb jellemző a basalis sejtek hidropikus degenerációja és a kötőszövetben a nem széles (bandázsszerű), de sűrű kereksejtes beszűrődés, amely főleg CD8+ lymphocytákból áll. A bőr kissé megemelkedik és kialakulnak a papulák. A felette fekvő hámban is változások történnek, leggyakoribb a hyperortokeratosis.

A lichen ruber planus etiológiája. A lichen ruber planus immunmediált reakció, melyben a hámsejtek bazális rétege degenerációs változáson megy át. A betegség kialakulásában fontos szerepet játszik a TNF expressziójának jelentős emelkedése. Ezt a citokint a CD4+, Th1-es sejtek termelik, melyek megtalálhatók a lichen kötőszöveti kereksejtes beszűrődésében. A lichen szövettani képe hasonlít a különböző külső tényezőkre visszavezethető lichenoid reakcióra, azonban az utóbbival ellentétben, itt a közvetlen oki tényező nem mutatható ki, csak hajlamosító tényezők sorolhatók fel. Így feltételezhető autoimmun reakció a háttérben, bár az esetek többségében egyértelműen autoimmun zavar nem jelenik meg. A lichen ruber planus (és a lichen oris is) etiológiája számos tényezőt foglal magába, bár ezeket egyértelműen, mint közvetlen etiológiai tényezőt nem sikerült bizonyítani. Ilyenek a diabetes mellitusés bizonyos májbetegségek, mint a HCV- fertőzés. A diabetesben Grynspan (1973) az esetek 38,4%-ában mutatott ki orális lichent, míg 243 lichenes beteg vizsgálata során 28,3%-ban sikerült HCV-pozitivitást kimutatni. Olyan elváltozások, melyek klinikailag és szövettanilag is lichenre emlékeztetnek (lichenoid reakció) nagyszámú, a keringésben immunkomplexet képző gyógyszerek okozhatnak (NSAID-ok, arany stb.).