Kövesi György (szerk.)

Orális medicina


11.3. Erythema exsudativum multiforme (EM)

Az erythema multiforme akut betegség, amely igen változatos bőr- és nyálkahártya-léziókat produkálhat. Innen származik az elnevezésben a „multiforme” jelző. A szájban hirtelen nagy hólyagok képződnek, amelyet kísérhetnek jellegzetes bőrtünetek, erythemás foltok, vagy folyadékkal telt hólyagok, de sokszor csupán a szájnyálkahártya érintett. Ugyanakkor előfordul csak a bőrre lokalizálódó EM, szájnyálkahártya-tünetek nélkül. Van, hogy valakiben csak egyszer fordul elő a betegség, azonban ismert a krónikusan recidiváló formája is, amikor sokszor szezonálisan lépnek fel bőr- vagy bőr- és nyálkahártya-erupciók. A bőrgyógyászat a klinikai tünetek súlyossága alapján megkülönböztet enyhe lefolyású EM-t, az erythema multiforme simplex (újabban EM minor), amelyben nem feltétlenül fordulelő nagy bullaképződés, és a súlyosabb, generalizált formát (EM major), melyben a szájnyálkahártya hólyagos léziók mellett kiterjedt módon a bőr (elsősorban az alkar és a nyak) és egyéb nyálkahártyák (szem, urogenitális tájék) is érintett. Az ennél súlyosabb, nagyobb bőrfelületet érintő formát, egy 1922-ben a tüneteket leíró szerzőpárosról Stevens–Johnson-szindrómának nevezték el. Ilyenkor testszerte jelennek meg erythemás alapon bullák és érintetta szájüreg, az urogenitálistájék is. Ugyancsak az EM csoportban sorolható a toxikus epidermalis necrolysis (Lyell-szindróma) is. Egyes szerzők a postherpeticus EM-t külön betegségcsoportba sorolják.
Etiopatogenezis. Igazolt, hogy az erythema multiforme egyértelműen immunológiai betegség, amely hátterében vagy T-sejt-mediált IV. típusú immunreakció, vagy a bőr és a nyálkahártya microvascularis rendszerében zajló III. típusú immunkomplex reakció az ok. Bár a hisztopatológiai kép nem specifikus gyulladást mutat, Reid két különböző hisztológiai formát különített el. Az egyik a hámban zajló epidermalis forma, amelyre intraepithelialis hólyagképződés és lichenoid vasculitis jellemző, míg a másik a dermalis forma, amelyben lymphocytaer beszűrődés és subepithelialis bullaképződés dominál.
A korai stádiumban IgM típusú antitesttel alkotott C3 komplexek mutathatók ki, majd később IgG-tartalmú immunkomplex (IC) képződik, mely a komplementrendszert alternatív úton aktiválja. Az IC elzárja a kapilláriskacsokat. A C3a és C5a komplenent faktorok anafilatoxin hatására a hízósejtekből és basophil granulocytákból hisztamin szabadul fel, amely felelős a hyperaemiáért és oedemáért. Az intakt hólyagból vett mintában emelkedett immunkomplex szintet és csökkent C3-szintet mutattak ki.
Az immunkomplex vasculitist számtalan különböző allergén kiválthatja. Okozhatja étel allergén, gyógyszerek, bakteriális és vírusinfekció, de a hátterében meghúzódhat malignus kórkép vagy egyéb autoimmun betegségek is, mint pl. Crohn-betegség vagy sarcoidosis is. A recidiváló erythema multiforme hátterében nagyon gyakran HSV1-infekció húzódik meg, és gyakran előzi meg az erythema multiforme kifejlődését recidiváló herpes. Ezt a formát postherpeticus erythema multiforménak nevezzük. Egy felmérés szerint a recidiváló erythema multiformés betegek 15%-ában fordult elő recidiváló herpes a betegség manifesztációját megelőzően. Itt a vírus egyik fehérjéje szerepel antigénként, amely immunkomplex reakciót indukál. Mindazonáltal a betegek többségében nem lehet kimutatni jól meghatározható allergént. Tény, hogy bizonyos betegekben a lelki stressz komoly kiváltó tényező lehet. Azonban sokszor vagyunk kénytelen a betegséget „idiopathiás erythema multiforme”-nak nevezni, kifejezve azt, hogy fogalmunk sincs a kiváltó okokról. Egy klinikai felmérés szerint az esetek több mint 50%-ában nem lehetett kimutatni semmilyen okot, a második leggyakoribb tényező a stressz, a harmadik a megelőző HSV-infekció és végül különböző gyógyszerallergiák voltak.
Erythema exsudativum multiforme terápiája. Nagyon fontos a kiváltó allergén felkutatása, és annak eliminálása. Ez gyógyszerek okozta kórképek esetében viszonylag egyszerű feladat, a mikrobás vagy az ún. idiopathiás kórképeknél az oki terápia lehetőségei korlátozottak. Az enyhe tünetekkel járó esetekben a szájüregben alkalmazhatunk felületes tüneti kezelést (Suspensio anaesthetica, fertőtlenítő szájöblítők). Mivel az akut gyulladásos tünetekért nagyrészt a felszabaduló vazoaktív anyagok (hisztamin) felelősek, ezért adhatunk antihisztaminokat, súlyos esetben iv., enhyébb esetben im. vagy lokálisan krém formájában (Inj. Calcimusc (iv.), Caps. Fenistil, Tabl. Zyrtec, Tabl. Caradonel.) Mivel a felszakadó nyálkahártyasebek könnyen felülfertőződnek, ezért fertőtlenítő szájöblítők, elsősorban chlorhexidin alkalmazása mindig javasolt.
A súlyosabb, nagyobb bőrfelületeket érintő kórképek esetében a beteget csak bőrgyógyász szakorvossal közösen kezelhetjük. Ilyenkor indokolt a magas dózisú kortikoszteroid terápia. Súlyos SJS, illetve TEN esetében azonnal nagy dózisban, akár 250–500 mg methylprednisolon iv. adása indikált. Bőrsebek esetén nagy a folyadékvesztés veszélye, ezért fontos a folyadék, elektrolit és cukorháztartás kontrollja is. A szepszis veszélye miatt célzottan adható antibiotikum, illetve alkalmazhatók felületes bőrfertőtlenítő szerek. Meg kell győződnünk azonban arról, hogy ezekre a szerekre a beteg nem túlérzékeny-e. Az ilyen súlyos betegek szigorúan bőrgyógyászati intenzív fekvő osztályos ellátásra szorulnak. A tünetek javulása után áttérhetünk alacsonyabb dózisok per os adására, fokozatosan csökkenő dózisban. A herpesszel társuló EM esetében a herpest külön kell kezelni [Kárpáti S (szerk.) Bőrgyógyászat és venerológia, Medicina, In: 19. fejezet 371-375 old. Bata-Csörgő Zsuzsanna].
 

Orális medicina

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave