A nyálmirigyeket alapvetően külső elválasztású (exokrin) mirigyeknek tekintjük, bár az újabb kutatási eredmények szerint több olyan anyagot is termelnek (pl. epidermalis növekedési faktor), melyek endokrin úton kerülnek kiválasztásra.

 

A legnagyobb nyálmirigy határai hátul a tragus és meatus acusticus externus, felül az arcus zygomaticus, előre és medialisan a ramus mandibulae. A bőr alatti kisebb rész (lobus superficialis), amely a m. masseteren található, a mirigyállománynak csak a kisebb része, a nagyobb rész (lobus profundus), a ramus mandubulae mögött, az ún. nidus parotideusban található, erős tokba zárva (fascia parotidea). Ez egyesül a m. masseter fasciájával (fascia parotideomasseterica). A kivezetőcsöve (Stenon-vezeték, ductus parotideus) az arci felszínről kilépve a m. masseteren halad, majd azt elölről megkerülve átfúrja a m. buccinatoriust és a Bichat-féle zsírcsomót és a felső 2. molaris magasságában nyílik egy kis nyálkahártyacsomó csúcsán a szájüregbe. (A lefutásra tájékozódásul a fülcimpa alsó részét a felsőajak ajakpírjával összekötő képzeletbeli vonal szolgál.) A masseter felszínén haladva gyakran találhatunk kis járulékos lebenyt, melyből tumor is kiindulhat. A parotist több, jelentős anatómiai képlet szeli át, mint az a. carotis ext. végső szakasza, mely itt oszlik végágaira (a. maxillaris, a. temporalis superficialis), valamint a n. facialis és a n. auriculotemporalis.

 

Az állkapocs alatti mirigy a trigonum submandibularéban, a mandibulától részben takartan található. Alakja szabálytalan, leginkább lópatkóra emlékeztet, a mandibula testének alsó széle, a m. digastricus elülső és hátsó hasa között, egy felül nyitott háromszögben fekszik. Két részből áll, egy kisebb belső részből, mely a szájfenék alatt közvetlen kapcsolatban áll a sublingualis miriggyel. A nagyobb külső rész a m. mylohioideus külső felszínén fekszik. Kivezetőcsöve (Wharton-vezeték) a mirigy medialis felszínéről eredve kb. 4 cm lefutás után a caruncula sublingualison nyílik a szájüregbe. A mirigyet belülről az arteria, kívülről a vena facialis fogja közre, felső felszínén a n. lingualis halad.

 

A legkisebb a három pár nagy nyálmirigy közül. A szájfenék nyálkahártyája alatt, a m. mylohioideuson fekszik, laza kötőszövettel körülvéve. Nincs különálló tokja. Elülső, nagyobb része különálló kivezetőcsővel nyílik, amely gyakran a Wharton-vezetékkel egyesül, vagy attól elkülönülten nyílik különálló sublingualis papillán. Kisebbik, hátsó része inkább apró mirigyek csoportja, mint önálló képlet, ezek kivezetőcsövei vagy a ductus submandibularisba, vagy önállóan, a szájfenéken húzódó nyálkahártyaredőn nyílhatnak (Rivinus-féle kivezetőcsövek).