Kövesi György (szerk.)

Orális medicina

12.2.1. Klinikai anamnézis, panaszok

A gondos anamnézisfelvétel alapvető a nyálmirigybetegségek diagnózisában is. Legfontosabbak az általános betegségeket feltárókérdések (főleg az anyagcsere-betegségek vonatkozásában) és a szisztémás gyógyszerek (pl. antihypertensiv szerek és pszichotrop készítmények) pontos rögzítése. A betegek életkora és neme is segítségünkre lehet a diagnózis felállításában. A parotisok tumorai újszülöttben és kisgyermekkorban szinte mindig haemangiomák vagy lymphangiomák, míg a sialoadenosis a középkorúak, a malignus tumorok pedi elsősorban a 45 éven felüliek betegsége. A férfiakban észlelhető kétoldali tumor szinte mindig cystadenolymphoma. A nyálmirigybetegségben szenvedők főbb panaszai: duzzanat, fájdalom, szájszáradás (xerostomia), ízérzési zavar és ritkábban sialorrhoea.

Fájdalom és duzzanat egyidejűleg

Ez a két panasz általában egyszerre jelentkezik és szűnik meg, főleg akut nyálmirigygyulladás és -elzáródás esetén. Obstrukciónál általában étkezés és a következményes nyálszekréció fokozódása váltja ki a tüneteket (külső nyálsipolynál is előfordulhat). A daganatok általában fájdalmatlan duzzanatok formájában jelentkeznek, de első tünetük lehet tompa fájdalom is(ez pl. a parotis mély lebenyében levő carcinoma korai jele lehet.) Kétoldali fájdalmatlan duzzanat a parotisban és a submandibularisban jód, ólom, higany nagy mennyiségű fogyasztása után vagy bizonyos gyógyszerekre való reakcióként fordulhat elő, ebben allergiás folyamatok is részt vehetnek.

Duzzanat

Tünetmentes, fájdalmatlan duzzanat sokszor helyi okokkal magyarázható, mint daganat, cysta, mucokele, krónikus sialoadenitis. Sialoadenosis a parotisok kétoldali fájdalmatlan duzzanatával előfordulhat krónikus májcirrosisban, diabetes mellitusban. Egy- vagy kétoldali duzzanat Sjögren-szindrómában is jelentkezhet. Azokban az esetekben, amikor az elválasztás is csökkent, a másodlagos fertőzés a duzzanat fájdalmassá válását okozhatja.

Xerostomia

A szájszárazság érzése, a xerostomia együtt járhat a nyálmirigyek hipofunkciójával (objektív xerostomia), amikor az elválasztott nyál térfogata a normál értékekhez képest csökkent, de a normál szekréciós ráta mellett is panaszolhatják (szubjektív xerostomia). Az objektív xerostomia oka ritkán lehet lokális (pl. szájlégzés), de sokkal gyakrabban szisztémás kórkép tünete (pl. Sjögren-szindróma). A xerostomia alapvető okai: 1. a centrális idegrendszert érintő tényezők, 2. a kiválasztás útvonalát érintő faktorok, 3. a nyálmirigyfunkciót érintő behatások, 4. a folyadék-elektrolit háztartás zavarai.

Ízérzési zavarok

A rossz szájíz leggyakoribb okai, a nyálmirigyek és a fogak (támasztó szöveteikkel együtt) gennyes gyulladásai. Előfordulhat gastroesophagealis reflux esetén is. A nyelv egyik szélére lokalizált ízérzési zavar jelentkezhet az azonos oldali ggl. geniculi feletti facialis paresis esetén. A pszichés állapot változásával kapcsolatos ízérzés zavarok általában generalizáltak, és xerostomiával járnak együtt.

Fokozott nyálszekréció

Sokkal ritkább panasz, minta xerostomia. Alapvető okai a központi idegrendszert érintőtényezők, és a reflexes úton nyálszekréciót kiváltó orális okok. Általában a szájüreg akut gyulladásai (pl. herpeses vagy aphthás fekély, ulcerativ gingivitis), és helytelenül elkészített fogsorok váltják ki. Előfordulhat még számos szisztémás kórképben is, mint pl. gastroesophagealis reflux, epilepsia, higanymérgezés stb. Előfordul időskorban, mikor a mucinosus nyál mennyisége nő a serosus hátrányára, hogy a betegnek többet kell nyelnie, és ezt mint fokozott nyálszekréciót éli meg. Ne adjunk ilyenkor nyálmennyiség-csökkenést okozó gyógyszert (pl. atropint).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero