Kövesi György (szerk.)

Orális medicina

12.2.4. Szialometria

Szialometria a nyálelválasztás mértékének meghatározása, azaz az időegység alatt kiválaszott nyál térfogatának mérése (az eredményt általában ml/min értékben adjuk meg). A szekréció pontos meghatározása fontos számos klinikai, kísérletes és diagnosztikus eljárásban.

A nyál gyűjtését végezhetjük minden külső inger nélkül, nyugalmi körülmények között (nyugalmi nyál), és mérhetjük a különböző ingerek hatására képződött ún. „ingernyálat” is. A nyálszekréció fokozására általában gustatoricus vagy rágási ingert használunk, a leggyakrabban alkalmazott anyagok: citromsav, paraffin, ízesítés nélküli rágógumi alapanyag.

A nyálgyűjtést éhgyomorra vagy étkezés után legalább 1,5–2 órával érkező betegnél végezzük. A beteg a vizsgálatot megelőzően nem ihat, nem ehet, tartózkodnia kell mindentől, ami a nyálelválasztást stimulálhatja (pl. dohányzás, rágógumi rágása, szájvíz alkalmazása). A vizsgálatot nyugodt, csendes helyiségben végezzük, s menetéről, céljáról a beteget megelőzően felvilágosítjuk.

Az átlagos szekréciós ráta meghatározásához legalább két mérés szükséges ugyanabban a napszakban, két különböző napon. A kapott eredményeket természetesen az anamnézis, az egyéb klinikai tünetek, és más vizsgálati eredmények tükrében kell értelmeznünk.

Kevert nyál gyűjtése

Nyugalmi kevert nyál gyűjtése. A nyugalmi kevert nyál gyűjtésére több módszert dolgoztak ki, a beteg elhelyezkedése azonban hasonló mindegyik eljárásnál. Ülő helyzetben enyhén előrehajtott fejtartással, nyitott szemnél végezzük a mérést. Desztillált vízzel való szájöblítés után a beteget megkérjük, hogy ne nyeljen a vizsgálat alatt, s nyelvét, ajkait lehetőleg ne mozgassa. A nyugalmi nyál gyűjtése előtt kb. 5 percig adaptálódik a beteg a vizsgálati körülményekhez, majd a gyűjtést általában 5-6 percig folytatjuk, az eredményt ml/min értékben fejezzük ki.

Passzív, drenálásos módszer: a képződő nyálat az alsó ajkon átfolyva, passzívan engedi a beteg egy tölcséres, kalibrált vagy ismert tömegű gyűjtőedénybe ürülni, majd a gyűjtés végén a tölcsérbe köpi a szájban maradt nyálmennyiséget. A térfogatot a kalibrált cső esetében 0,1ml-es pontossággal leolvassuk, vagy a cső tömegét visszamérve (a nyál fajsúlyát 1-nek véve), a tömeg növekedése alapján határozzuk meg a felfogott nyál mennyiségét.
Köptetéses módszer: a szájfenéken összegyűlő nyálat a beteg percenként egy kalibrált, vagy ismert tömegű csőbe üríti.
Aspirációs módszer: a termelődő nyálat a szájfenékről folyamatosan gyűjtjük vákuum (pl. nyálszívó) segítségével egy kalibrált csőbe.
Abszorpciós módszer: ismert tömegű szivacsdarabka, vattarolni segítségével gyűjtjük össze a képződő nyálat, majd a tömeg ismételt meghatározásával számoljuk ki az összegyűjtött nyál mennyiségét.

A fenti módszerek közül az abszorpciós adja a legkevésbé megbízható eredményeket. A volumetriás módszerek szék mellett, a rendelőben könnyen kivitelezhető eljárások.

Stimulált kevert nyál gyűjtése. A nyálelválasztás ingerlésére vagy rágási, vagy gustatoricus ingert alkalmazunk. Az ízetlen paraffindarabka rágása az elválasztást kb. háromszorosára fokozza, míg az ízinger hatására akár tízszeres szekréciófokozódás is létrejöhet.

Paraffinrágatásos módszer: a beteg a szájába vett, szilárd paraffindarabkát kb. 30 másodperc várakozás után, miután az megpuhult, a szokásos ritmusában rágni kezdi. A rágás megkezdése előtt a szájában összegyűlt nyál lenyelésére kérjük a beteget. Két perc eltelte után a képződő nyálat a gyűjtőedénybe üríti a beteg, majd ezt még két alkalommal megismétli.
Citromsav-ecseteléses módszer: 2%-os citromsav oldattal ecseteljük 30 másodpercenként a nyelv dorsolateralis felszínét két percig, majd a termelődött nyálat a beteg a gyűjtőedénybe köpi. Ezt még kétszer megismétli, majd a 6 perc alatt termelődött összes nyál térfogatát leolvassuk és hattal elosztva ml/min értékben adjuk meg a szekréciós rátát.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero