Kövesi György (szerk.)

Orális medicina

12.4.6. Sialoadenosis

A betegség Seifert (1964) szerint a nyálmirigyek nem gyulladásos betegsége, mely a parenchyma metabolikus vagy szekretorikus rendellenességének következménye, és klinikailag az ismétlődő, fájdalmatlan, kétoldali, főleg a fültőmirigyeket érintő nyálmirigyduzzanat jellemzi. Ez a betegnek jellegzetes „hörcsög” küllemet eredményez, mely sokszor az egyedüli ok, hogy orvoshoz fordul.

A duzzanat, étkezéstől független, nincs jellemző nemi dominencia, és leggyakrabban a 40-es, 70-es életévek között fordul elő. A kórképet osztályozhatjuk aszerint, hogy milyen általános betegségben fordul elő:

Sialoadenosis endokrin kórképekben: szinte valamennyi belső elválasztású mirigy rendellenes működésében leírták. Alapvető a diabetes mellitus, ahol az esetek jelentős részében a betegség manifesztálódását megelőzheti a nyálmirigy-elváltozás.
Metabolikus sialoadenosis: fehérje- és vitaminhiányos táplálkozáskor fordul elő, pl. beri-beri, kwashiorkor, pellagra, cirrhosis, alkoholizmus esetében.
Neurogén sialoadenosis: a vegetatív idegrendszer működésének zavarát feltételezik, pl. antihypertensiv, pszichotrop gyógyszerek szedése esetén.

Hisztopatológia. A parotisduzzanat az acinusok megnagyobbodásának tudható be (morfometriailag 2-3-szorosra nőnek). A sejtmagok a basalis irányba diszlokálódtak, a duzzadt sejtek cytoplasmájában PAS-pozitív szemcsék mutathatók ki. Fénymikroszkóposan a sialoadenosis három formáját különítették el: a) granularis forma (a cytoplasma szemcsékkel való kitöltöttsége) b) „lépesméz” forma (melyre a cytoplasma vacuolarizáltsága) jellemző, és c) „kevert” forma, amelyben az előző két típus jellemzői keverednek. A ductusrendszer összenyomott a duzzadt acinusok által, amely a submandibularis mirigyben kisebb mértékű, mint a parotisokban. A sublingualis és kis nyálmirigyekben durvább eltérés nem található.

Elektronmikroszkóppal az acinussejtek, a myoepithelialis sejtek és a vegetatív idegek károsodását mutatták ki. A morfológiai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy a sialoadenosis oka a nyálmirigyek vegetatív beidegzésének zavara.

Diagnózis. A gondos anamnézisfelvétel sokszor feltárhatja valamely alapvető klinikai kórképet, melyhez a sialodenosis társul. A szialográfiás felvételen, legalábbis a későbbi szakaszban a proximalis kivezetőcsövek szűkülete látható. Szcintigráfiával mind fokozott, mind csökkent izotópfelvétel kimutatható. CT-felvételen kezdetben csak a mirigy magnagyobbodása, később denzitásának csökkenése látható. A nyálelválasztás sokszor fokozott, és nyál káliumkoncentrációja emelkedett. Alapvető a szövettani vizsgálat, de sokszor az aspiratiós citológia is hasznos lehet.

Terápia. Kezdetben az alapbetegség kezelésével visszafordíthatjuk a folyamatot, később azonban már ez sem befolyásolja a parotisduzzanatot. Alapvető a beteg felvilágosítása, végső esetben – kozmetikai szempontból – a subtotalis parotidectomia elvégzése is felmerülhet.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero