Kövesi György (szerk.)

Orális medicina


13.1. Coeliakia (gluténérzékenység okozta enteropathia)

A coeliakia a gliadin ellen kialakuló folyamatos intolerancia. A betegség a gastrointestinalis traktus élethosszan tartó gyulladásos folyamata, mely a genetikailag érintett személyeken a vékonybelet érinti.
A coeliakiát morfológiai abnormalitás következtében kialakuló malabszorpció jellemzi a vékonybél nyálkahártyájában. Az elváltozások tulajdonképpen reverzíbilisek, ha a beteget gluténmentes diétán tartják, gyakorlatilag tünetmentes. A coeliakia első részletes leírása 1882-ben gyermekeken történt. A betegség klinikai tünetei: a diarrhoea (hasmenés) és étvágytalanság, aminek súlyvesztés a következménye, míg a beteg nem jut gluténmentes diétához, de a malabszorpció másodlagos tünetei, mint az anaemia is gyakori. A betegséget, mint „coeliakiás sprue”-t ismerik (sprue = hasmenés), de holland nyelven aphthát jelent, és az aphtha nagyon gyakori coeliakiában.
A XX. század közepén fedezték fel, hogy a betegséget okozó anyag a glutén, mely megtalálható a búzában, a rozsban, az árpában, de lehet a zabban is. A glutén alkotója a gliadin, amely a bélnyálkahártya irritációját okozza.
1980 óta ismert a coeliakia klinikai képe, és a 90-es évek második felében ismerték fel a coeliakia jéghegy koncepciót (13.1. ábra).
 
 
13.2. ábra. A coeliakia szövettani képe, a bélbolyhok atrophiája
 
A jéghegy csúcsa a manifeszt betegség, mely alatt sorrendben jön: a tünetmentes coeliakia, a latens coeliakia, és azok az egészséges személyek, akik a betegségre hajlamosító gént hordozzák. A biopsiával bizonyított esetek száma 1:2000 volt, de ha az anti-endomysium markert vizsgálták, akkor 1:300. A coeliakiás betegek utóbbi csoportjánál volt gyakori az aphthás szájgyulladás, ezzel szemben ritka volt a valódi generalizált gastrointestinalis tünet. A coeliakiás betegek 5–10%-ánál van szoros rokoni kapcsolat, de kapcsolatot találtak a coeliakia és más autoimmun betegségek, pl. inzulindependens diabetes mellitus között. Az ilyen típusú diabeteses betegek kb. 5–10%-a coeliakiás. A coeliakia diagnózisához a jellemző bélnyálkahártya abnormalitások kimutatására szükség lehet biopsiára, mely endoszkóppal nyerhető (13.2. ábra).
A korai lézióban a hámban emelkedett számú lymphocyta található, később a lamina propriában is. A kriptákban hyperplasia, majd később a bolyhok atrophiája következik, ami még nem egyértelmű, mert a bolyhok hiányát a kripták hyperplasiája kompenzálja. Azoknál a személyeknél, akiknél a betegség lehetőségét feltételezik anti-gliadin IgA, anti-retikuláris IgA és endomysium IgA autotantitest vizsgálatot kell végezni első lépésben. A végleges diagnózist minden esetben a biopsiás anyag szövettani vizsgálatának eredménye adja. Ha egy beteg vérvizsgálata pozitív, de szövettana negatív, latens coeliakia betegként tartjuk nyilván.
A gluténmentes diétán tartott betegek jelentős klinikai remisszióba kerülhetnek, de a malabszorpció miatt kialakuló anaemia miatt a vas és folsav vérszintjüket állandóan ellenőrizni kell, szükség esetén pedig kezelni.
Gyakran előfordul, hogy a coeliakiával együtt dermatitis herpetiformis (egy ritka bőrbetegség) alakul ki, mely a gluténmentes diéta hatására szintén javul.
 
A coeliakia orális manifesztációja
Gyakran fordul elő coeliakiás betegeken szájelváltozás, ez ismert tény. A vizsgálatok során kiderült, hogy a coeliakiás betegek 25%-ánál fordul elő aphthás szájgyulladás, de volt olyan vizsgálat is, ahol csak 5%-ban találtak aphthát.
A coeliakiával járó malabszorpció gyakran valamilyen hematológiai hiánybetegség kialakulását eredményezi, főleg vas- és folsavhiányt. Az ilyen betegeknél alakulhat ki: cheilitis angularis, glossitis vagy aphthás szájgyulladás. Azoknál a betegeknél, akik ilyen szájtünetekkel jelentkeznek kezelőorvosuknál, végeztessünk, főleg vérképre vonatkozó laborvizsgálatot. Az aphthás betegeknél szerológiai vizsgálatot iskérhetünk, mertgyakran az aphtha a coeliakia egyetlen tünete.
A vizsgálatok szenzitivitása és specificitása azonban nem 100%-os, ezért a coeliakia diagnózisához biopsiás anyag szövettani vizsgálata szükséges. A fogorvos figyelmét az is a coeliakiára irányíthatja, ha a beteg fogzománca károsodott (pl. amelogenesis imperfecta).
 

Orális medicina

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave