Kövesi György (szerk.)

Orális medicina


14.1. Angioneurotikus angiooedema (Quincke-oedema, angioneurotikus oedema)

Rohamokban jelentkező subcutan és/vagy submucosus lokalizációjú oedema. A heveny angiooedema a felső légutakban kialakulva azok elzáródását okozhatja. Típusai:
  • allergiás eredetű: hisztamin közvetítésével alakul ki.
  • nem allergiás eredetű: bradikinin által közvetített. Bradikinin hatása: értágítás, éráteresztő-képesség fokozása.
 
Az angioneuroticus oedemák etiológiája
A nem allergiás eredetű angiooedema típusai:
  1. renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer gátlásával létrejövő
  2. hereditaer (örökletes) angiooedema
  3. acquired (szerzett) angiooedema
  4. pszeudoallergiás angiooedema
  5. idiopathiás angiooedema.
 
  1. Renin–angiotenzin–aldoszteron gátlásával létrejövő angiooedemát leggyakrabban az ACE-gátlók szedése váltja ki. Az ACE-nak szerepe van a bradikinin lebontásában is, ezért terápiás gátlásával a beteg vérében felszaporodik a bradikinin. Incidencia: 0,4–0,7%. Angiotenzinreceptor-blokkolók alkalmazása során is kialakulhat, de ritkán. A klinikai tünetek kialakulása és a gyógyszerszedés kezdete között hónapok, esetleg több év is eltelhet. Az oedema ezekben az esetekben szinte mindig a fej-nyak régióban lép fel.
  2. Hereditaer (örökletes) angiooedema: autoszomális domináns öröklésmenetet mutató kórkép. A C1-INH kromoszóma génje a 11-es kromoszómán található. A betegség I. és II. típusa génhiba következményeképpen alakul ki. Előfordulási gyakorisága becsült értékek alapján 1:10 000, 1:50 000. A betegség mortalitása napjainkban is magas, kb. 25%. Ez a korai diagnózis felállításának hiányából, és a nem adekvát kezelésből adódik. Három típusa ismert.
    1. típus: A betegek 85%-ánál fordul elő. C1-észteráz-inhibitor koncentrációja és aktivitása csökkent. A C1-INH fehérje deficienciája esetén a kontaktrendszerek aktiválódnak, és permeabilitást fokozó vazoaktív anyagok szabadulnak fel. A két fő mediátor a C2-kinin és a bradikinin. A bradikinin a kininogénből szabadul fel, kallikrein hatására. A kallikrein legfőbb inhibitora a C1-észteráz-inhibitor fehérje.
    2. típus: C1-észteráz-inhibitor koncentráció normális, de az aktivitás csökken.
    3. típus: Hageman-faktor (XII. faktor) genetikai hiánya, illetve a XII. faktorban kialakulómissense mutációk, vagy a csökkent bradikinin képződés gátlása a kiváltó ok. A C1-észteráz-inhibitor aktivitása és koncentrációja normál értékű.
  3. Acquired (szerzett) angiooedema: az oedemás epizódok általában felnőttkorban jelentkeznek először. A szerzett C1-INH hiányban csökkent a C4 és a C1q szérumszint. Két típusát különítjük el, melyek egymásba átalakulhatnak.
    1. típus: fokozott a C1-észteráz-inhibitor felhasználás. Konkomittáló betegségek (limfoproliferatív kórképek, B-sejtes lymphoma, malignus folyamatok; májsejtcarcinoma, infekciók; felső légúti és Helicobacter pylori-fertőzés). A komplement rendszer klasszikus útjának fokozott aktiválásával fokozott felhasználás révén idéznek elő C1-észteráz-inhibitor fehérje hiányt.
    2. típus: autoimmun típus. C1-INH elleni autoantitestek termelődnek, amelyek oligo- vagy monoklonálisak. Háttérbetegséget általában nem lehet kimutatni.
  4. Pszeudoallergiás angiooedema: jellegzetesen acetilszalicilsav bevitele után fordul elő, felmerül a leukotriének szerepe.
  5. Idiopathiás angiooedema: kialakulásának háttere nem tisztázott. A legújabb kutatások thyreoid-diszfunkciót feltételeznek kiváltó okként.
 
Angiooedema klinikai tünetei
Hirtelen jelentkező duzzanat, ajkon, szemhéjon, arcon (14.1. ábra, 14.2. ábra). A garatra terjedő duzzanat légzési és nyelési nehézséget okozhat. A súlyos esetekben gégeoedema és fulladásos halál veszélye áll fenn. Az allergiás eredetű angiooedema esetében urticaria is kialakul (14.3. ábra, 14.4. ábra).
 
14.1. ábra. Angioneurotikus oedema
(Gera I. felvétele)
 
 
14.3. ábra. Urtica (I. hiperszenzitivitási reakció)
 
 
Differenciáldiagnózis
A viszketéssel járó duzzanat, illetve az urticaria megjelenése az allergiás eredetű hisztamin közvetítette angiooedemára utal. Ezek hiánya, illetve az anamnézisben szereplő ACE-gátlószedés, orális fogamzásgátlók, pszichés stressz, hormonális hatások és egyéb betegségek a nem allergiás angiooedema diagnózisát erősítik. Az angiooedemákat el kell különítenünk további, a fej-nyak régió területén kialakuló duzzanatoktól: cheilitis granulomatosa, Melkersson–Rosenthal-szindróma, álkapocs-gyulladások, phlegmonék, kétoldali fültőmirigy- duzzanatot okozó kórképek.
 
Laboratóriumi diagnózis
Az angiooedemák egyes típusainak elkülönítéséhez speciális laborvizsgálatok szükségesek. Ellenőrizni kell a gyulladásos paramétereket, a C1-INH aktivitást, az ACE-aktivitást. A szerzett angiooedema diagnózisához a C1q, a C3, és a C4 komplementfaktorokat ismeg kell határozni.
 
Kezelés
A kezelés magába foglalja a megelőzést és a roham terápiáját.
Sürgősségi ellátás: a légzést és a keringést stabilizálni kell.
 
Allergiás angiooedema esetében:
  • antihisztamin,
  • glükokortikoid,
  • epinefrin (adrenalin).
 
Nem allergiás, hereditaer és acquired angiooedema esetében: a betegek gondozása, adatainak regisztrálása hazánkban centralizáltan, a Semmelweis Egyetem III. Számú Belgyógyászati Klinikáján történik, ez az országos angiooedema központ.
Rövid távú profilaxis: különböző műtétek előtt, és azt követően 4-5 napig 10 mg/kg/nap (max. 600 mg/nap) danazol, vagy 75 mg/kg/nap tranexamsav.
Hosszú távú profilaxis: ha az anamnézisben életet veszélyeztető oedemás roham szerepel, antifibrinolitikumok és attenuált anabolikus szteroidok (danazol és stanosolol) adhatók, időszakos laboratóriumi és hasi ultrahangvizsgálatok mellett.
Életveszélyes oedemás roham kezelése: a bradikinin közvetítette gégeoedemákban a szokásosan adott glükokortikoid, antihisztamin, tonogén hatástalan.
A legmegfelelőbb terápiák:
  • C1-inhibitorok humánplazmából,
  • icatibant: bradikinin B2-receptor-antagonista
  • ecallantid: kallikreingátló,
  • rhucin: rekombináns C1-INH.
 

Orális medicina

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave