Ha a veseelégtelenségben szenvedő beteg olyan állapotba kerül, amikor a vesefunkció már elégtelen, dialízisre van szükség. A hemodialízis olyan módszer, amivel a beteg vérét egy gépen keresztül áramoltatva detoxikálják. Ennek egyszerűbb, de csak viszonylag rövid ideig alkalmazható formája a peritonealis dialízis, a másik a művesekészülék. Az előbbi hátránya, hogy peritonitis veszélyével járhat, és csak bizonyos betegek alkalmasak erre a kezelésre. Az utóbbi esetében a beteg teljes vérkeringése a művesekészüléken keresztül áramlik. Ahhoz, hogy a készüléket bekapcsoljuk a beteg vérkeringésébe, érsebész egy arteriovenosus shuntöt preparál többnyire az alkarban. A beteg a dialízis folyamata során heparint kap, ezért véres fogászati beavatkozást legkorábban a dialízis befejezése után 12–24 órával végezhetünk. Közvetlenül a dialízis befejezése után a beteg extrém fáradtságot érez. Mivel az állandó arteriovenosus shunt elfertőződhet, ilyenkor fogászati beavatkozás előtt antibiotikum-profilaxis szükséges a bacteriaemia megelőzésére hasonlóan a cardiovascularis betegségekhez. Hemodializált betegeknél magas arányban találtak hepatitis-B (HBV) és hepatitis-C (HCV) vírushordozást. Mivel a HBV-fertőzés kimenetele gyakran fatális, a dializálást végző helyeken a betegeket és a személyzetet is rendszeresen szűrni kell HBV-re (17.2. táblázat).