Az arcfájdalommal jelentkező betegek nagy részének olyan panaszai vannak, amelyeket könnyen kimutatható patológiás folyamatok okoznak a fogakban vagy az azokat tartó szövetekben. A fájdalom akármilyen természetű és prezentációja bármilyen szokatlan, az orvoselső feladata annak megszüntetése. Ha a fájdalom helyi eredetű (pl. pulpitis,töröttfog vagy gyökér, periapicalis léziók: granuloma, cysta vagy parodontitis), jól és könnyen diagnosztizálható klinikai és radiológiai módszerekkel. A fogeredetű arcfájdalmat néha nehéz felismerni és sugárzása miatt nehéz lokalizálni, néha a klinikai és radiológiai vizsgálat sem meggyőző. Különösen olyan quadransban, ahol sok a tömött fog. Ilyenkor érdemes vitalitást is vizsgálni. Ha a fájdalom a temporomandibularis ízület diszfunkciójának következménye, rejtélyes lehet és számos más állapotot szimulálhat (mimikri). Az arcfájdalmak bizonyos okainak diagnózisa nehéz, mert a probléma természete többtényezős.

 

Az arc idegellátásában több ideg vesz részt: a n. trigeminus, a n. glossopharyngeus és a nyaki idegplexus ágai (18.1. ábra).

 

 

A fájdalomtünetek nagy része abból a régióból származik, amelyet a n. trigeminus lát el. A n. trigeminus ágai által ellátott területek általában jól elkülöníthetőek, és nagyon kicsik az ágak által ellátott zónák közti átfedések, de lehetnek nagyobb átfedések is a n. trigeminus és a felső nyaki plexus végágainak ellátási területei között, a bőr azon területén, ahol ezek az idegvégződések szomszédosak. Az átfedési területen kívül a n. trigeminus, a n. facialis és a n. glossopharyngeus között komplex kapcsolatban van a vegetatív idegrendszerrel elsősorban a szimpatikus rostokkal, a területet ellátó vérerekkel. Kimutatták, hogy a felső nyaki szimpatikus ganglionok stimulálása fájdalmat indukál a régióban. A betegek többsége, akik száj- vagy szájkörnyéki fájdalommal jelentkeznek, főleg fogfájás miatt keresik fel fogorvosukat. De a fájdalomnak számos más oka is lehet (lásd 18.1. táblázat).

 

Ha a fájdalom az idegvégződések környékén jelentkezik, nagy valószínűséggel az sugárzó fájdalom. Pl. ha a beteg arcfájdalmának oka intracranialis tumor. Ha a fájdalom eredete és a fájdalom helye azonos a fájdalmat elsődlegesnek vagy valódinak tekintik. A sugárzó fájdalom okának helye távol van a fájdalom patológiai helyétől.

 

A fájdalomérzés rendkívül szelektív és kevés klinikai jele van. Klinikailag a fájdalmat két irányba lehet értékelni: mint betegséget, ilyenkor orvosi mintaként értékelhető, és olyan, mint valamilyen kórkép tünete, mely hat az életminőségre. A betegek reakciója a fájdalomra rendkívül változatos, ezért értékelése nehéz. Néha a fájdalom, mint korai figyelmeztető jel működik, ami a túléléshez szükséges, másoknál a fájdalomnak nincs jelentősége a túlélésben. Az a fájdalom, amivel egy fogorvos gyakran találkozik olyan kategóriába sorolható, ami kicsi (néha felismerhetetlen) patológiás változást jelez, okának kiderítése aránytalanul nagy munkát igényel jelentőségéhez képest. Az orofacialis fájdalom értékelése és a diagnózis feltételezi, hogy a kezelőorvos tudja és érti a fej-nyak régió, különösen az orofacialis terület anatómiáját, fiziológiáját és patológiáját. Az arcfájdalomra panaszkodó betegeknek az orvos felkeresésekor két stádiuma lehet: az első stádiumban a fájdalom a fogakra, azok tartószerkezetére, valamint az ezekhez szorosan kapcsolódó struktúrákhoz (sinusok, temporomandibularis ízület) kapcsolódik. Ha ezen területek vizsgálata nem mutat abnormalitást, a vizsgálatot ki kell terjeszteni a lehetséges diagnózisa felállításáig.

 

A fájdalomra vonatkozó anamnesztikus adatok fontosak és az esetek 70–80%-ában önmagukban is elégségesek a diagnózishoz. A klinikusnak legyenek információi a betegről, annak megfigyelése során, mikor a beteg leírja a fájdalom sajátosságait. Az a fontos, hogy ezt a beteg a saját szavaival tegye, az orvos sugalmazása nélkül. A fájdalom tulajdonságait a 18.2. táblázatban mutatjuk be.

 

Az orofacialis régióba eső területek vizsgálatának tartalmaznia kell az érző és motoros agyidegek vizsgálatát (18.3. táblázat).