A herpes zoster, a latens varicella zoster vírus (VZV) reaktivációja. Ilyen reaktiváció az életben csak egyszer fordul elő, a primer fertőzésen átesett betegek mintegy 5%-ában. Idősebb személyeken fordul elő, olyanokon, akik enyhén T-sejt immunszuppresszáltak. A fájdalom a facialis herpes zoster előtt, alatt és után is jelentkezhet. Egy ilyen fájdalom rohamra az első figyelmeztető jel egy erős égő érzés az eruptiónak megfelelő területen, kb. két nappal a vesiculák megjelenése előtt. Herpes zosterben a fájdalom sokkal erősebb, mint herpes simplex fertőzésben, ahol a fájdalom a felrepedt herpeses vesiculák bakteriális felülfertőződésének eredménye. A herpes zosterrel járó fájdalom általában a gyógyulás után 1-2 héttel megszűnik, de néhány betegnél neuralgiform fájdalom maradhat vissza hónapokig, évekig. A fájdalomnak van intenzív égő komponense, melyhez szúró érzés társul, ami típusos hyperalgesia vagy paraesthesia. A fájdalom területi megoszlása megegyezik az eredeti VZV fertőzés kiterjedésével. A fájdalom krónikussá válhat, így annak jellemzői megváltoznak, nem rohamszerűek, de néha súlyosabbak lehetnek, mint a trigeminus neuralgiában. A postherpeticus neuralgia gyakorisága nem állapítható meg egyértelműen, de a 60 év feletti herpes zosteres betegek mintegy 60%-a lehet érintett, 50 éves kor alatt nagyon ritkán fordul elő. Gyakrabban fordul elő, ha a betegnek a vesiculák megjelenése előtt már fájdalma volt. A valódi postherpeticus neuralgia kezelése nehéz, gyakran rezisztens a kezelésre. Gyakran előfordul, hogy a fájdalomcsillapítás és a carbamazepin kezelés hatástalan. Az irodalomban a postherpeticus neuralgia kezelésére szteroidot javasolnak, de hatása nem egyértelműen bizonyított. Néha előfordul, hogy triciklikus antidepresszáns, pl. gabapentin hatásos a fájdalom csökkentésében.