Az anamnézisben rá kell kérdezni a fájdalom jellegére, intenzitására, előfordulásának gyakoriságára, időtartamára, helyére és hogy merre sugárzik. A kezelőorvosnak ugyancsak tudnia kell a súlyosbító és enyhítő tényezőket. A temporomandibularis ízület betegségeiben a következő négy jellegzetesség segíti az orvost a diagnózis felállításában.

 

A klinikusnak ismernie kell a temporomandibularis ízület funkcionális anatómiáját és az ízülethez kapcsolódó strukturális elemeket, mikor a beteget vizsgálja. Az ízület és a rágóizmok vizsgálata kezdődjön a mandibula és az arc szimmetriájának, valamint a mandibula mozgáskor előforduló megfigyelésével, szájnyitás és -zárás közben. Segíthet, ha figyelünk néhány speciális pontra, pl. az alsó metszőfogak mesialis csücskének elmozdulására, miközben megkérjük a beteget, hogy nyissa-csukja a száját, így megfigyelhető a lateralis deviáció. A mandibulanyitás mértékét fel kell jegyezni. Interincisalis szájnyitás normálértéke: 35–45 mm. Ha van ízületi hang, az hallható a mandibula mozgatása közben. Az ízület vizsgálatához pl. palpatióval, álljunk szembe a beteggel, figyeljük, hogy nyitáskor van-e oldalirányú mozgás, közben tapinthatjuk a condylus elmozdulását. Egyik ujjunkat helyezzük a condylus feje fölé és kérjük a beteget, hogy végezzen nyitó-csukó mozgást. Abnormális érzékenység, mikor torzul a mozgás a lateralis elmozdulásakor, ez kimutatható a condylus feletti enyhe nyomással a periauricularis területen. Az ízület hátsó részének vizsgálata intraauricularis palpatióval végezhető, kisujjunkat a külső hallójáratba helyezzük és enyhe nyomást gyakorlunk annak elülső falára. Enyhe ízületi hang hallható, ha a fonendoszkóp a condylus fölött van szájnyitáskor.

 

Az ízület és a hozzá kapcsolódó izmok vizsgálata után egy óvatos fogászati ellenőrzés is szükséges. A fogorvos állapítsa meg és kezelje a beteg fogászati és esetleges nyálkahártya-betegségeit, ami a fájdalom oka lehet. Vizsgálja a beteg statikus és dinamikus occlusalis viszonyait, határozza meg a centrális occlusiót és centrális relációt, és azok egymáshoz való viszonyát. A betegek nagy részénél ezek nem esnek egybe. Lehet kicsi (kb.1 mm) vertikális csúszás a két reláció között. Lehet a csúszás nagyobb oldalirányban.

 

A temporomandibularis ízület komplex anatómiája számos radiológiai módszer kifejlesztését és alkalmazását tette szükségessé. Természetesen a legegyszerűbb a sima filmre készített röntgenfelvétel, melynek segítségével képes a kezelőorvos felismerni a fő anatómiai és funkcionális elváltozásokat, melyek megmutathatják a betegség organikus okait. Egy standard panorámafelvétel megmutathatja a temporomandibularis ízület felszíneit. Nyitott szájjal készült felvétel mutatja a condylus nyakát és fejét, a tuberculum articularét és a condylus fejének elmozdulását. Transcranialis felvételen csukott és nyitott száj esetén látható a condylus anatómiája, mozgásának kiterjedése, valamint az ízületi rés nagysága (19.1. ábra).

 

 

A CT alkalmas a kemény szövetek leképezésére. Az MRI mind a lágy, mind a kemény szöveteket részletesen láthatóvá teszi (az utóbbi sugárterhelés nélkül), és alkalmas a discus helyének és funkciójának meghatározására nyitott és csukott száj esetén (19.2. ábra).

 

 

Artrográfiánál röntgenkontrasztanyagot injektálnak az ízületi üregbe (rendszerint az alsón részbe a discus alá), ilyenkor a porc kirajzolódik a röntgenfelvételen. Ez nagyon érzékeny módszer, ami megmutatja, ha a discus perforálódott-e vagy sem. A módszer elvégzése a temporomandibularis fájdalom diszfunkció szindróma esetén indokolt, ami nem reagál a szokásos kezelésre, folyamatosan akadályozza a szájnyitást és zárást és nincs ismert oka. A módszert sok beteg rosszul tolerálja és magas sugárterheléssel jár. Ezért inkább az MRI javasolt.

 

A mini artroszkópia vizsgáló- és terápiás módszer. A minimál invazív technika közvetlen vizsgálatot tesz lehetővé a felső ízületi üregben. Az alsó ízületi üregben az artroszkópia általában nem alkalmazható, mert a discus és a condylusfej közti rés nagyon kicsi. Artroszkópiás sebészettel felszabadítható a felső ízületi üreg, kimozdíthatók a capsularis légbuborékok, felszabadíthatók az intracapsularis letapadások és a discus, valamint bevihetők különböző gyógyszerek (pl. szteroid). De pl. intraarticularis sebészi beavatkozás vagy biopsia is elvégezhető.