Kövesi György (szerk.)

Orális medicina


19.2. Temporomandibularis fájdalom diszfunkció szindróma (TMFDS)

Számos elnevezést ismertet az irodalom ennek az állapotnak a leírására (pl. myofacialis fájdalom diszfunkció, arc-arthromyalgia, arcfájdalom diszfunkció vagy rágóizom-működési zavar). A TMFDS az ízületben leggyakrabban előforduló rendellenesség, mely leggyakrabban nőkön fordul elő (a statisztikai adatok szerint a betegek 50–80%-a nő).
A fájdalmat korábban már részletesen leírta a 18. fejezet. Az anamnézisből gyakran kiderül korábbi pszichés trauma, bár valódi pszichiátriai abnormalitás ritka (19.2. táblázat).
 
19.2. táblázat. A temporomandibularis ízület fájdalom diszfunkciós szindróma tünetei
  • Praeauricularis fájdalom, mely más helyekre sugározhat
  • Az ízület érzékeny tapintásra
  • A mandibula korlátozott mozgása, vagy deviációja szájnyitáskor és záráskor
  • A rágóizmok érzékenysége tapintásra
  • Ízületi hang (kattanás, vagy crepitatio)
  • Fejfájás
 
Lehet anamnesztikus adat korábbi ízületi kattanásra, a szájnyitás korlátozottságára, traumára, vagy ismétlődő dyslocatióra. Kérdésekkel kideríthetők olyan szokások, melyek befolyásolják a mandibula helyzetét vagy működését. Vannak, akik bizonyos mentális aktivitás során különböző pozícióban tartják mandibulájukat: protrusióban vagy laterál pozícióban. Az anamnézisből kiderülhet, ha a beteg valamit folyamatosan rág (tollat, ceruzát, fogpiszkálót). Bruxismusra vonatkozóan szolgáltathat adatot nemcsak a beteg, hanem a család többi tagja is. A vizsgálat során kiderülhet egy vagy több ok a következőkből: korlátozott szájnyitás, a mandibula oldalirányú deviatiója szájnyitáskor, az ízület kattanása, malocclusio, ami az ízület abnormális mozgásához vezet, occlusalis interferencia, nem megfelelő fogpótlás miatti rágóizom-érzékenység.
Klinikailag lehet érzékenység vagy fájdalom az ízületben, vagy a rágóizmok területén, ami lehet uni- vagy bilateralis. Gyakori a nyitási korlátozottság és valamilyen ízületi hang. A krónikus tünetekkel jelentkező betegeknél az ízület röntgenvizsgálata kimutatja a strukturális abnormalitást, bár a mandibula mozgásának korlátai vagy növekedései szabad szemmel is láthatók.
A betegség etiológiája még nem egyértelműen tisztázott, de számos elmélet született, mint a koponya és állcsontok viszonya, occlusiós diszharmónia, a hátsó fogak hiánya (támasztó zóna), egyoldali foghiány, de egyik sem egyértelmű bizonyíték. Érdekes, hogy a teljes kivehető pótlásokat viselő betegek között kevés a TMFDS-ben szenvedő egyén. Parafunkciósan szorító, rágó és abnormálisan protrusióban tartott mandibula olyan feltételezett mikrotraumát okoz, ami kihat a rágóizmokra. Egyes pszichoszociális tényezők (mint pl. a félelem és a depresszió) TMI zavar kialakulására hajlamosíthatnak és elősegíthetik annak kialakulását. Több betegnél trauma van az anamnézisben, de említenek ásítást és fogorvosi kezelést is. A kezelőorvos óvatosan próbálja eldönteni, hogy a fájdalom eredete temporomandibularis ízületi, esetleg dentalis vagy neurológiai probléma.
A TMFDS etiológiájában fontos szerepe van a discus hibás elmozdulásának és a porc áthelyeződésének zavara sok betegen kimutatható, TMFDS-sel vagy anélkül.
 
Kezelés
A temporomandibularis ízület betegségei kezelésének teljes összefoglalása meghaladja egy orális medicina könyv kereteit (főleg a gnatológiára tartozik). Ebben a fejezetben csak rövid összefoglalást adhatunk. Mivel a temporomandibularis ízületi betegség etiológiája alig ismert, nem meglepő, hogy kezelése is vitás. A 19.3. táblázat a kezelés lehetőségeit mutatja.
 
19.3. táblázat. A TMDFS kezelésének lehetőségei
Konzervatív kezelés
Speciális kezelés
  • A beteg megnyugtatása
  • Educatio
  • Szokások megváltoztatása: szorítás csökkentése
  • Működés változtatása (rágás, oldalmozgás)
  • Gyulladás ellenes szerek: lokális szisztémás
  • Izomrelaxatio (diazepam)
  • Eltávolítható occlusalis sínek
  • Fizioterápia
  • Pszichés beavatkozás
  • Occlusio beállítás
  • Occlusiós rehabilitáció (konzerváló fogászati, ortodonciai, orthognathiás, sebészi)
  • Pszichoterápia
  • Intraarteriális szteroid vagy sebészi kezelés
  • (arthroscopiás), vagy nyitott
  • Pszichiátriai kezelés, fájdalom klinika
 
Sok TMFDS-ben szenvedő beteget sikeresen lehet kezelni, ha meg tudjuk győzni, hogy problémája egy egyszerű kivehető sínnel megoldható. Ez lehet mélyhúzott műanyag sín vagy mintára készített clear akrilátsín, mely az ízületet a nyugalmi helyzetben tartja. A kezelés kezdeti szakasza legyen mindig konzervatív és reverzíbilis, nem invazív. Ez azért fontos, mert a kezelés sikeres kimenetele nem biztosított. A beteget minden esetben részletesen tájékoztatni kell állapotáról és annak lehetséges kimeneteléről. Írásos betegtájékoztató sokat segíthet.
A TMFDS-ben a különböző javasolt terápiáknál lehet jelentős placebóhatás. Occlusiót beállító készülékek vagy sínek alkalmazása sok beteg panaszait enyhítik, de több vizsgálat igazolta, hogy ez sok esetben placebóhatás. Az occlusiót beállító eszközök legyenek kivehetők, és a kezelőorvos ellenőrizze rendszeresen a beteget. Mandibulamozgatási feladatok és a fizioterápia különböző formái a kezelés része. Hibás mozgás korrigálására szánt gyakorlatok – pl. szájnyitáskor és záráskor kialakuló lateralis deviáció – segíthetnek a beteg panaszainak csökkentésében.
A fájdalomcsillapító és izomrelaxáns gyógyszerek csak korlátolt ideig adhatók. A NSAIDok a legalkalmasabb fájdalomcsillapítók, ha adásuknak nincs kontraindikációja (pl. gyomorfekély). A benzodiazepinek adása izomrelaxáns hatásuk miatt javallt, főleg akutan kialakuló trismus esetén, ehhez járul, hogy hipnotikus hatásuk segíti a beteg alvását. Figyelembe kell venni azonban, hogy a benzodiazepinek csak rövid távon (1-2 hét) adhatók a hozzászokás veszélye miatt, főleg a betegség akut fázisában. Nincs bizonyíték arra, hogy egy végleges occlusio rehabilitáció megoldja a temporomandibularis ízületi problémát, egy ilyen kezelést csak specialista (gantológus) tanácsára vállaljon el fogorvos. A legtöbb maxillofacialis sebész a temporomandibularis ízületi panaszos betegeken csak orthognatiás sebészi beavatkozást végez, mert hibás a mandibula-koponya viszonya, esetleg esztétikai okból. Néhány – nem sok – esetben antidepresszáns kezelés is segíthet.
Sebészi kezelést csak olyan beteg kapjon, akinél egyértelműen bizonyítható az ízület abnormalitása, pl. discus áthelyeződésének hibája vagy sérülése. A sebészi beavatkozás kontraindikált, ha a betegség gyógyuló tendenciát mutat, vagy nem degeneratív folyamatról van szó.
 

Orális medicina

Tartalomjegyzék


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 709 9

Az Orális Medicina a fogorvostan-hallgatók számára egy kissé elhanyagolt tárgy, mert elméleti alapjainak ismerete korábbi évfolyamok során történik, mint a tárgy oktatása (anatómia, élettan, immunológia). A könyv bizonyos elméleti ismereteket feltételezve, azokra hivatkozva adhat tájékozódási lehetőséget a fogorvostan-hallgatóknak és alkalmanként a fogorvosoknak is a szájbetegségek felismerésére, a diagnózis felállítására és a betegségek kezelésére. A szerzők célja emellett az is, hogy bizonyos tájékoztatást adjanak az általános betegségek fogászati vonatkozásaira és a fogak mellett a száj egyéb alkotóelemeinek és szerveinek betegségeivel kapcsolatban. Bár az orális medicinát a világ minden részén kissé mostohagyermekkén kezelik, egyre nagyobb jelentőséggel bír az életkor meghosszabbodása és a prevenció miatt a fogazat egyre hosszabb ideig való megtartása eredményeképpen. Vegye hasznát az olvasó mind a diagnosztikus, mind a terápiás módszereknek, tanulmányai, illetve praxisa során.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kovesi-oralis-medicina//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave