A herpes simplex vírus (HSV) egy közepes nagyságú DNS-vírus, melynek két fő, fajspecifikusan fertőző típusát ismerjük, de több enyhén módosult átmeneti formája is van. A HSV1 betegséget okoz a szájnyálkahártyán, a garatban és a bőrön. Elemi jelensége a vesicula. A HSV2 elsősorban a genitaliákat fertőzi, de orális betegségben is kimutatták. A HSV mindkét formája azonos léziót produkál, de hosszú távon a HSV2 szerepelhet a cervix carcinomák kialakulásában (ezt eddig csak szövettenyészetben igazolták, HSV2 hatására emelkedett a proliferációs ráta). A száj és arc léziókban elsősorban a HSV1 szerepel.

 

 

A primer gingivostomatitis herpetica a szájban a leggyakoribb vírusfertőzés. A gyermekek 2 és 8 éves kor között fertőződnek meg és a lefolyás gyakran tünetmentes. Ha a vírus bejut a szervezetbe, az idegek mentén az idegdúcokba jut (ez a száj esetén a Gasser-dúc) és ott stagnál, mint latens vírus. Inkubációs ideje 8–14 nap.

 

 

 

Vesiculák jelennek meg a szájnyálkahártyán, amelyek a nedves környezetben hamar felrepednek és felületes eróziók maradnak vissza. Bár a vesiculák viszonylag kicsik, az összefolyó vesiculák felrepedése nagy, fájdalmas fekélyeket okoz. Herpeslézió a szájban bárhol megjelenhet, de leggyakoribb az ajkon és az orr alatt. A fekélyes területeken kívül a gingiva gyulladt, a nyelven, a buccán, a palatumon vesiculacsoportok észlelhetők. Az egész szájnyálkahártya enyhén hyperaemiás és fájdalmas. Felnőttkorban jelentkező fertőzés hematológiai betegségekre (leukaemia) és immunhiányos állapotokra hívhatja fel a figyelmet, ezért a beteget laborvizsgálatra kell küldeni. A felnőttkori megjelenés gyakori oka lehet még, hogy a beteg hosszabb ideig ki volt téve ultraibolya sugárzásnak (napozás) vagy a beteg enyhén immunhiányos. Az intraorálisléziók mellett a vesiculák megjelenhetnek az ajkon és a száj körüli bőrön, és mivel a bőr viszonylag stabilabb, mint a szájnyálkahártya, a vesiculák tovább megmaradnak. Ritkán a primer HSV-fertőzés szóródhat, átjutva a vér-agy gáton életet veszélyeztető meningitist vagy encephalitist okozhat. Ez főleg súlyos immunhiányos személyeken fordul elő (nem jelent feltétlenül AIDS-et).

 

 

 

 

Kezelés. Vírusfertőzések elleni specifikus terápia a jelenlegi ismeretek szerint nem elégséges, ezért tüneti kezelés és a szervezet általános állapotának támogatás szükséges, mint ágynyugalom, sok folyadék fogyasztása, láz és fájdalomcsillapítás (chlorhexidines szájöblítés) csökkentik a másodlagos fertőzés (bakteriális szuperinfekció) lehetőségét és a beteg szubjektív panaszait. Szisztémás láz- és fájdalomcsillapításra szükség lehet. Az egészséges immunrendszerű betegeken a HSV-fertőzés önkorlátozó, 10–14 nap alatt spontán gyógyul.

 

Az acyclovir hatásos a herpesvírus csoport tagjai ellen, de nem pusztitja el a ganglionokban stagnáló vírusokat. A bőr és nyálkahártya primer HSV-fertőzések kezelésére szisztémásan nagyon jó, mert felére-harmadára csökkenti a gyógyulás időtartamát. A kisgyermekek a szájban lévő fájdalmas fekélyek miatt tablettát nehezen vesznek be, a szer tablettából kúppá alakítható.

 

 

Ha egy kisgyermek négy-öt napig nem eszik, annak súlyos következménye nem lesz, de ha ennyi ideig nem fogyaszt folyadékot, súlyosan dehidrálódik. Ilyenkor jobb, ha a gyermeket hospitalizáljuk. Szisztémás antivitrális kezelés szükséges immunkompromittált betegeken, akik fogékonyak lehetnek a HSV általános szóródására.