Mihályi Péter

Privatizáció és államosítás Magyarországon I.

Bevezetés

1.1.17.18. Akik túlélték, nem felejtettek

Amikor ezek a társadalmi drámák 1945 és 1956 között – végül is időben hosszan elnyúló módon – zajlottak, bizonyára nagyon kevesen lehettek, akik arra gondoltak, hogy e folyamatok sok százezernyi vesztese, nemcsak hogy élete hátralévő részében sértettnek fogja érezni magát, de ezt a (sok tekintetben jogos) sértettséget értékek és érzelmek formájában át fogja hagyományozni a következő nemzedékekre. Róna (2016) könyve meggyőzen mutatja be, hogy a Horthy-korszakban még meglevő évszázados privilégiumok elvesztése és a kommunista korszak elnyomó intézkedései együttesen még 20–25 évvel az 1989-es rendszerváltás után is befolyásolták az életben és itthon maradtak leszármazottainak értékvilágát, politikai preferenciáit és pártválasztását. Jelentős részben azokra épült a MIÉP és a Jobbik szavazóbázisa, akik a 60–70 évvel korábbi elitváltás áldozatai voltak vagy úgy nőttek fel, hogy számontartották a szüleiket ért sérelmeket. Azok esetében, akik elpusztultak, kivándoroltak vagy akiket kitelepítették – a zsidóság túlnyomó része, a svábok és a szlovákok –, termesztésen nem öröklődhettek át másfajta értékek is.

37: Megvalósultak a Kommunista Kiáltvány követelései

Sem a történészek, sem a politikusok nem szoktak hivatkozni arra, hogy a II. világháborút követő három-négy évben végbement legfontosabb változások valójában a Kommunista Kiáltványban 100 évvel korábban megfogalmazott követelések voltak. Érdemes ezeket tételesen is felsorolni:

„1. A földtulajdon kisajátítása és a földjáradék állami kiadásokra fordítása.

2. Erős progresszív adó.

3. Az örökösödési jog eltörlése.

4. Az összes emigránsok és lázadók tulajdonának elkobzása.

5. A hitel centralizálása az állam kezében nemzeti bank révén, amely állami tőkével és kizárólagos monopóliummal rendelkezik.

6. Az egész közlekedésügy centralizálása az állam kezében.

7. A nemzeti gyárak, termelési szerszámok gyarapítása, a földek megművelhetővé tétele és javítása közös terv szerint.

8. Mindenkire kiterjedő egyenlő munkakötelezettség, ipari hadseregek felállítása, különösen a mezőgazdaság számára.

9. A mezőgazdaság és az ipar űzésének egyesítése, a város és a falu közötti ellentét fokozatos megszüntetésének előmozdítása.

10. Minden gyermek nyilvános és ingyenes nevelése. A gyermekek mai formában való gyári munkájának eltörlése. A nevelés egyesítése az anyagi termeléssel stb. stb.”

A szekuláris hatások megértése szempontjából fontos volt az a körülmény, amire a Konrád–Szelényi- (1978) könyv hívta fel a figyelmet. Az 1945 utáni totális rezsimváltást – eltérően az 1917 utáni orosz helyzettől, de éppen úgy, mint mindenütt Kelet-Európában – „nem a parasztok föld- vagy a munkások gyárfoglalásai előzték meg, az államosításokat nem sztrájkhullámok kényszerítették ki, hanem inkább megfordítva: a kommunista és egyéb baloldali értelmiségiek osztották ki a földeket a parasztok között és magyarázták meg a munkásoknak, hogy az államosítás jó dolog.”1 Ezért sem 1989-ben, sem a későbbi évtizedekben nem fűződtek az átlagember fejében erős pozitív érzelmek az 1945 utáni államosításokhoz.